„Örüljetek házatok népével együtt minden szerzeményeteknek, amellyel megáld Istenetek, az Úr.” (5Mózes 12, 7)
Azt mondják, hogy századunk emberei nagyon boldogtalanok. Pedig ma, ebben a kompjuterizált világban sokkal kevesebb fizikai erőre, megterhelésre, verejtékre van szükség, mint régen. Mégsem vagyunk boldogok. Nem tudunk örülni.
Utoljára mikor örült a családod együtt, kedves Olvasóm? Ma az emberek nem találkoznak, a családok elhidegülnek, elválnak egymástól. Nincs már ünnep és nincs már ünneplés. Mert a mai modern ember nem ér rá! A szívekből kihalt az érzés, az érzelem, a szeretet. Megszűnt a kötődés, ragaszkodás, az összetartozás, a közösség utáni vágy. Titok az élet, a családhoz tartozók élete is. Ebben a titkolózásban, elzártságban kihűl a szív, a lélek. Beprogramozott világban, Istentelen, érzés nélküli robottá lettünk.
Nem mindenki! Halleluja! Dicsőség Istennek!
A legnagyobb pusztítás és világpusztulás idején is gondja volt Istennek az emberre! Isten figyelt és figyeli az Ő gyermekeit. Az Övé vagyok? Igen. Akkor miért nem tudok örvendezni? Örülök én, de vannak nehezebb és borúsabb napok is, olyankor félek, megijedek, elcsüggedek. Tudom, hogy az Ő tekintete mindenkor felettem van, vigyáz rám, de én lefelé nézek, a mélységekre, a hullámokra és ezért gyenge a hitem, erőtelen vagyok.
Az ige azt mondja: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek!” Az Úrban vagyok-e mindenkor? Vagy nagyobb hatással van rám a környezetem, a hírek, események, testi nyomorúságom? Igen, hatással, rossz hatással vannak rám az ilyen dolgok, de csak addig, ameddig magamban vagyok, és nem keresem az alkalmat a beszélgetésre, a találkozásra Atyámmal. Minden bánatomat, fájdalmamat, félelmemet, haragomat, bosszúságomat elmondhatom Istennek, Atyámnak. Megtanultam Vele járni, roskadozva követni, botladozva lerogyni a lábai elé. Tudom, hogy a benső elcsendesedésemben megtalálom őt. Ő jön hozzám, közel, Szentlelke által.
Szabad, lehet neki panaszkodni, sírni, könyörögni, rimánkodni, mert én az Ő gyermeke vagyok. Nagyon kicsiny gyermek vagyok, sokszor nyafogok, vágyom, követelem az Ő közelségét, tekintetét, simogatását, biztatását. Isten, soha nem foglalt, nem fáradt, nem pihen, nem fordítja el tekintetét rólam. Figyel rám, tudom, hogy meghallgat és válaszol, beszél hozzám. Mert én az Ő gyermeke vagyok.
Csodálatos az az isteni erő, amely a megfáradt, szomorú, félénk szívet elcsendesíti, felemeli, örvendezővé, vidámmá teszi!
Nem tudom, mert soha nem próbálkoztam alkohollal, kábítószerrel, de a szenvedélybetegek azt mondják, azért használják, azért élnek és halnak érte és vele, mert szeretnének ellazulni, felszabadulni, vidámmá lenni. Szeretnének örülni. De csak rövid ideig hat a delírium, a kábulat. A kijózanodás fáj, és még inkább szenvednek.
A Szentlélek először is szabaddá tesz a terheim súlyától, bűneimtől, önvádlásomtól. Betölti a szívemet édes bizalommal, békességgel, nyugalommal. Amikor a szívem-lelkem felszabadul a Szentlélek érintése és ereje alatt, akkor valóban érzem, tudom, hogy most közösségem van Atyámmal, Megváltómmal. Megtelik a szívem, a lelkem, a gondolataim, az érzésvilágom mély és csendes örömmel. Ezt semmi és senki nem tudja adni, vagy kiváltani-előidézni bennem. Csak Isten Lelkének érintésére szabadulhatok fel, és valóban, erőlködés nélkül tudok, képes vagyok örülni. A diagnózisom még nem változott, a villany- és gázszámlát ki kell fizetnem, aki meglopott, semmit nem adott vissza, a körülményem sem változott, de csend van bennem és végtelen biztonságérzés.
Örülök, boldog vagyok, magasztalom és imádom Őt. Tudom, hogy gondja van és lesz rám. Amit én nem tudnék elintézni, megoldani, helyrehozni, Ő azt mind elintézi nekem. De miért? Hiszen nem érdemlem! Mert szeret, mert az Övé vagyok!
Az Atya Isten terve az volt és az ma is, hogy az Ő gyermekei, az emberek örömben éljenek a földön. Boldogan élhetne minden ember azokkal az eszközökkel, amiket megalkotott, kompjuterizált. Hiszen mindaz a sok csodagép és szerszám könnyíti, segíti a munkát. De nem, az ember a lelkét is, az érzés világát is robottá, hideg érzéstelen és érzéketlen számítóvá tette, akkor, amikor elfordult a Teremtőtől, az Atyától.
Önmagát pusztítja az az ember, aki nem akar Istennel élni, járni.
Van nyomorúság, vannak borús napok, van gond és teher, betegség, nyomorúság is az életemben, de tudom, hogy ha megfáradtam, ha már elviselhetetlennek érzem a terhemet, bizalommal mehetek Őhozzá. És ha már vonszolni sem bírom magamat, kiálthatok:
Atyám, nem bírom, hol vagy? Siess, segíts! Ő jön, nem hagy magamra, felemel, bekötözi sebeimet, sérüléseimet, békességet és nyugalmat ad. Öröm költözik a szívembe, életembe. Isten megváltott gyermekeinek legyen józan, igazi öröme! Csak Ő benne, Ő általa örül a mi szívünk.
Drága jó Atyám, köszönöm, hogy Te kerestél meg engem. Tőled kaptam életet, Te formáltad testemet, és te alakítod életemet. Soha nem hagytál magamra, Szentlelked áldásában, örömében részesítel. Vonj közelebb magadhoz, Uram, növeld a hitemet! Köszönöm, hogy gyönyörködhetek Benned, csodálatos tetteidben, áldásodban. Magasztalom áldott szent nevedet! Ámen!
(Morzsák 5., 2010)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
