Feltétel nélkül szeretni

„És előfogván egy gyermeket, közéjük állítá azt, és ölébe vévén azt mondta nékik: Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be: és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott.” (Márk 9, 36–37)

Ha édesapám az ölébe vett, ha átölelt, nekem az volt a legnagyobb ajándék kislány koromban. Tudtam, hogy ő szeret, még akkor is szeret, ha megbüntet. Ma már tudom, hogy akkor is szeretett, amikor „kiporolta” a szoknyám hátsó részét. Megérdemeltem. Nem gyűlölt, de ez volt az ő nevelési módszere. Isten áldja meg érte! Jól tette, igen jól tette, még akkor is, ha ő nem tanult sem pedagógiát, sem pszichológiát, de ismerte a Bibliát. Védeni, óvni akart a rossztól. Nem feleseltem vissza, serdülő koromban nem fenyegettem meg, felnőtt koromban nem átkoztam. Áldom, és nagyon köszönöm Istennek, hogy ő volt az édesapám, gyermeke lehettem! 

… Bandukoltak tizenhárman Kapernaum felé. Meleg volt? Vagy eső esett? – nem tudjuk. De azt Jézustól tudjuk, hogy a tizenkét tanítvány vitatkozott. Nem énekeltek, vitatkoztak.

A vitatkozáshoz hangulat kell! Általában nem kedves a vitatkozó emberek hangulata. Különösen akkor nem, ha vetekednek egymással, mint ez a tizenkettő, Jézus tanítványai tették: „Engem hívott el először, én vagyok közelebb hozzá.” „Engem ültetett maga mellé, engem, szeret jobban.” „Az én anyám mossa a Mester ruháját, engem szeret a legjobban.” „De az én mamám süti a kedvenc kalácsát.” „Én értek a pénz kezeléséhez, rám bízza a kasszát, mert a legjobban szeret.”… „Jaj, gyerekek, mit vitáztok, miért hangoskodtok már megint?”„Ó, semmi, semmi, mi jól vagyunk, Mester!”

Fiúk, tudjátok mit, kérdezzük meg a Mestert! – javasolta Jakab.

„Kérdezd meg, de én nem kérdezem” – mondta Péter. „Nem merném megkérdezni” – mondta szelíden János. Fáradtan, porosan, végre megérkeztek Kapernaumba. „És amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: miről vitatkoztatok útközben?” (33. vers)

Ó, de sokszor megtörtént nálunk is hasonló eset! Volt egy VW mikrobuszunk, és gyakran mentünk hosszabb útra a kilenc gyermekkel: hat fiú, három kislány. Előfordult, hogy ők is vitatkoztak, különösen a kisebbek, ha már fáradtak, álmosak voltak. Mivel csendesíthettem le őket? „Na, várjatok csak, ha nem hagyjátok abba a vitát azonnal, majd otthon számolunk!” Mire hazaértünk, már minden kicsi aludt édesen, csendesen…

Mit kérdez tőled, tőlem Jézus? „Miről vitatkozol?” A gyermekeddel, feleségeddel, férjeddel, édesanyáddal, édesapáddal, a szomszéddal, a barátoddal, a főnököddel… Jézus megkérdez, noha pontosan tudja, hogy miről vitatkozom, vagy vitatkozol. 

Téged kérdez, te válaszolj! Ne félj beszélni Jézussal, és ne félj kérdezni Tőle!

A tanítványok nem értették a példázatait, amit a feltámadásáról mondott, de féltek megkérdezni Őt. „Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek Őt megkérdezni.” (Márk 9, 32)

„Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok útközben?” (9, 33) 

Noha eddig féltek kérdezni Jézustól, most mit fognak mondani, amikor Jézus kérdezi őket? Tudták ők, hogy nem volt szép dolog a vitatkozás, különösen nem arról, hogy ki az értékesebb, ki a kedvenc, ki okosabb, vagy ki a nagyobb?

Mostanában a házasságok megromlásának egyik oka a rivalizálás, vetekedés: ki a vezető? Ki keres többet, ki hozott nagyobb vagyont a házasságba, kinek a rokonai híresebbek, ki parancsol a gyerekeknek, ki a nagyobb?

Az ilyen vitatkozásokból mindig kimarad Jézus! Őt nem merik és nem is akarják megkérdezni: „Uram, hogyan dicsőíthetnénk szent nevedet jobban, együtt? Hogyan szolgálhatunk Néked közösen? Légy az első, a fő az életünkben, az otthonunkban!”

Az ilyen vitatkozások megkeserítik, tönkreteszik a házasságot, a család életét.

Jézus tudta, hogy miről vitatkoztak a tanítványok és vitatkozunk mi. „De ők hallgattak.”

Ő leült, odahívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája”. És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte (a régi fordítás szerint: ölébe vette), majd ezt mondta nékik: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be: és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.”

A viták, hangoskodások, rivalizálások után kérhetem-e, merjem-e kérni Jézust: „Ölelj át engem, emelj fel közel magadhoz és ültess az öledbe!”?

Legjobb, ha azt kérem először: bocsáss meg, Úr Jézus, hogy vitázom, haragszom, pukkadozok, mert én akarok naggyá lenni, első lenni! Bocsáss meg, hogy naggyá nőtt az énem, az önzésem, elsőbbségre vágyom, nem akarok segíteni, alázattal szolgálni! Segíts kicsivé, gyermekké lenni, nem elsővé, de utolsóvá lenni!

Úr Jézusom, kérlek, ölelj át! Vonj közel magadhoz! Légy első helyen az életemben, ne legyek fontos magamnak! Tudjalak feltétel nélkül szeretni, szolgálni. Légy Úr az életemben, a központi helyen családom életében! Ámen!

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---