Istennél van a megoldás kulcsa

Kárpátinfo hetilap

2024. 04. 24. – 12:57 / Kultúra

„Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Péld 18, 14) „Mély víz az ember szívének a terve, de okos ember kimeríti.” (Péld 20, 5)

Van egy bevett, elfogadott mondás: „A férfiak erős lelkek, mindent kibírnak, mindent túlélnek!” Tehát a férfi erős! Milyen könnyű ezt kimondani! De miben erős a férfi? Izomerőben, tűrésben, munkabírásban, hűségben, kitartó szeretetben, védelmezésben, áldozatvállalásban, lemondásban, önmegtartóztatásban? Kiismerhető a férfi lelke? A gondolkodása, érzése, vágya, indulata? Sem a nőt, sem a férfit nem lehet megismerni igazán. Megítélni sem lehet egy látásra, egy beszélgetés, találkozás után. Titok az ember lelke!

Mennyi fájdalom, szenvedés fér el egy emberi szívben, mennyi titkot képes takarni, hordozni egy „erős férfi” szíve?...

Egyedül Isten a lelkünk ismerője, előtte nincs titok! Sok mindent megtudnak az emberek egymásról a házasságban. Sok tragédiát okoz, hogy csak a házasságban ismerik meg egymást! Csalódást, fájdalmat, keserűséget jelenthet a megismerés, a felfedezés. A hibák, bűnök, rossz tulajdonságok felfedezése után mit tesz az ember? Hogyan viselkedik a keresztyén asszony vagy férfi? Sajnos, nagyon sok esetben azonnal döntenek, és elválnak. „Nem vállalom, nem hordozom, csalódtam, becsapott, nem volt őszinte, nincs értelme a házasságnak!” „Szabad akarok lenni, jogom van a boldogsághoz!”

Amikor felfedezzük, megismerjük a másik ember bűneit, hibáit, akkor nincs más megoldás, csak az eldobás? Vonatkozik ez a baráti kapcsolatokra is. Sajnos, mi nem tudunk tűrni, várni, figyelni, és főleg nem tudunk szeretni. Fontos lenne a türelem, hiszen én nem voltam éber, én nem vettem észre, hogy ki az az ember (nő vagy férfi), akivel házasságot kötöttem, vagy akit barátommá fogadtam! Időre van szükség a megismeréshez. Időre van szükség a bizalom megnyeréséhez, hogy merjen megnyílni, kitárulni a szív. Miért sürgős a házasság? Mi teszi sürgőssé a válást?

Mielőtt kimondjuk a döntést, legfontosabb az önvizsgálat. Mit tévesztettem én, mit vétettem én, miért nem figyeltem, talán elvakult voltam, nem volt önismeretem? Nem tudtam uralkodni a „fellángolásomon”? Nem beszéltem, nem beszélgettünk, mentem, az érzéseim után? Akkor hát az én érzéseim csaltak meg?

Időre van szükség ahhoz, hogy a szív képes legyen megnyílni, merjen őszintén beszélni magáról, múltjáról, bukásairól, bűneiről, kísértéseiről, gyengeségeiről. Idő kell a feloldódáshoz, az őszinte, bizalmas, új kitárulkozáshoz. Nem elég kérdezni vagy kérdezgetni, faggatni. Fontos lenne figyelni, türelmesen várni, hallgatni és meghallani!

Lehet, hogy soha nem ismerjük meg a másik ember, a férj, vagy feleség szívének mélységeit, de megtanulhatjuk, hogyan kell vele bánni. „Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?” (Péld 18, 14)

Legtöbb esetben rejtik, titkolják az emberek a fájdalmat, a romokat, összetört lelkük cserépdarabjait. Miért? Mert úgy gondolják, hogy senki nem érti meg őket. Isten kegyelme kell ahhoz, hogy képesek legyünk a szenvedést hordozni, összetört lelkünkkel világosságra menni, kitárulkozni, megnyílni. Aki megismerte az Úr Jézust, az megismerte ezt az életmentő, gyógyító kegyelmet is. S még így is a szív mélyén ott van a félelem: „Mi lesz, ha nem ért meg a férjem, feleségem, barátom?”

Az összetört lelkű ember is szabadulni akar. Mielőtt kimondjuk az ítéletet, mielőtt pálcát törünk valaki felett, imádkozzunk! „Isten, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” Mert én is bűnös vagyok. Lehet, hogy az én bűnöm nem látványos, még nem derült ki, de nekem is vannak megbánnivaló nyomorúságaim.

A szenvedő embernek segítségre, gyöngédségre, türelemre, megértésre és végtelen sok szeretetre van szüksége. Ki képes mindezt önzetlenül adni, osztani napról napra? Hiszen úgy érzi a társ, hogy ő lett becsapva, ő csalódott, mert mindezt nem tudta, elhallgatta, nem mondta meg időben, titkolózott. Miért nem vallotta meg? Mert félt! Most kiderült, te vagy a sértett, mi legyen ezután?

Ne válj el, ne dobd el őt magadtól! Kérj segítséget Istentől! A Szentlélek Isten erőnek és hatalomnak, bölcsességnek Lelke. Kérd, hívd segítségül! Próbálkozz, de ne a magad erejéből! Segíts, de ne a te módszereddel, taktikáddal! Te magad kérj Istentől megújító erőt, bölcsességet és szeretetet! Ő ad, megkapod, csak kérd kitartóan!

Bocsáss meg, ne emlegesd a múltat! Őrizd szívedben a reményt! Isten megáld, ha akarod. Indulj el hittel! Légy okos! De ne a te természeted szerint! „Mély víz az ember szívének a terve, de okos ember kimeríti.” (20, 5) A te szívedben is nagy mélységek vannak, te is terveztél, álmodtál és elhamarkodtál lépéseket, döntöttél anélkül, hogy megvártad volna Isten válaszát. Talán meg sem kérdezted Őt? Mégis, Isten türelmesen elhordozott téged. Az „ő” szívének is nagy mélysége van, akarod-e hordozni? Nincs erőd, nem bírod, félsz, csalódtál... A nagy mélység kimeríthető, Isten segítségével. Minden összetört, sebzett szív meggyógyulhat az Úr Jézus kezének érintésére. Cserépedények vagyunk mi mindnyájan. Sérülékenyek, repedezettek, összetörtek. A Fazekasmester, a mi teremtő Istenünk képes összerakni, újjá alakítani a cserepekre hullott edényt és a megrepedezett emberi szívet! Csak tedd az Ő kezébe!

Te a megrepedt nádat nem töröd el, a pislogó gyertyabelet nem oltod ki. Köszönöm, drága Úr Jézusom, hogy ennyire szeretsz!

Megrepedt életemet Te teremted újjá. Kérlek, segíts, hogy azt, aki cserepekre hullott, akit nekem olyan nehéz elhordozni, vedd kezedbe! Teremtsd újjá, gyógyítsd meg!