Jézus nem utasít el

„Azért jöttek, hogy hallgassák Őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett Őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” (Lk 6, 17–9)

Naponként szükségem van arra az erőre, ami csak Jézusból árad felém. Amikor a Szentírás mellett időzöm, tanulgatom, ízlelgetem az igét, lelkemben csend és béke van. Ebben a csendben megszólal az ige, a Szentlélek kijelenti magát. Tudom, hogy személyesen nekem, hozzám szól Isten. Bizalommal megyek én is Jézushoz, és várok az Ő szabadítására, gyógyítására. Mert van, amikor szabadulnom kell. Például rettenetes megkötöző erő a félelem. Attól nem félek, hogy holnap nem lesz ebédem. Ha nem lenne, az sem tragédia, de nagyon féltem gyermekeimet, unokáimat. Ha valahol valamilyen tragédia történik, és a hírekben közlik, megijedek és remegve várom, hol történt, kikkel történt, mi a neve? Óh, Istenem, ugye nem az enyéim? Akkor is szenvedek, ha másokkal történik baleset, ha valakinek leég a háza vagy kirabolják, lelövik. De jaj nekem, ha gyermekeimet, unokáimat érné baj!  

Mivel ismernek gyermekeim, hogy rettegek értük, sikeresen eltitkolják, ha valami kisebb- nagyobb baj van az unokákkal. Tudom, hogy nem szabad félnem. Tudom, hogy naponként odaviszem őket imámban az Úr elé és védelmét kérem. Ha imádkozom értük, akkor miért félek? Mert a „félelem lelke” megkötöz.

Magamért is kell imádkoznom: Istenem, szabadíts meg, hinni taníts. Nem tudom megvédeni őket sem testi, sem lelki veszedelmektől, támadástól, akkor miért nem elég, ha kérem az Úr védelmét? Igen, ez a „miért?” az én szégyenem. Tanulgatom, de sokszor megbukok. Mondtam már többször: „gyenge tanuló” vagyok. 

Az Úr Jézus számtalanszor bátorít, biztat minket, az ige szavai is védelmet ígérnek: „Ne félj!” Még valami mást is mondott az Úr Jézus, amikor a tanítványai kétségbeestek a viharzó tengeren: „Hol van a ti hitetek?” (Lk 8, 25). Eddig minden félelmem, kétségbeesésem után megszégyenültem. Mert ha mondom, kérem, hívom az Urat – ez jó.  De hinnem is kell, hogy Ő figyel, hallgat rám és cselekszik időben! 

Jézus megérinthető lélekben. Jelen van-e az életemben a Szentlélek Isten? Milyen közel jutok Jézushoz? A hétköznapi „tömeg”, a munka, a feladatok, a rohanás eltakarja előlünk Jézus tekintetét, és a nagy lárma miatt nem halljuk meg a hangját, biztatását: „Ne félj, bízzál, én itt vagyok!”

A jelen bibliai történetünkben Jézus kiment a városból egy nagy sík helyre. Ott nem zavarták a kereskedők, az utca zaja, a szomszéd veszekedése. Csend volt. Csak Jézus és a tanítványok voltak ott, és a tömeg. Azok, akik keresték, figyelték, követték, hogy merre megy. A szenvedő emberek követték. „Azért jöttek, hogy hallgassák Őt.” (6, 17/b) 
Jézust hallgatni, meghallani, már gyógyulás volt a léleknek. Az Ő tanítása nem simogatás volt, nem takargatta a bűnt, de rámutatott a bajok, betegségek, szenvedések, tragédiák gyökerére, arra, hogy miért történnek azok. A bűn miatt szenvednek az emberek.

Sokan szenvedtek a „tisztátalan lélek” gyötrésétől. A babonák, bálványok, a hitetlenség megrontotta, megterhelte, betegítette az embereket. Szabadulást kerestek Jézusnál. Ő kiűzte, elkergette ezeket a kínzó, gyötrő, ördögi lelkeket. Felszabadította a szenvedő lelket.

Akik hozzá jöttek, mindenkit fogadott. Jézus soha nem utasított el senkit. Az ige ezt mondja: „Az egész sokaság igyekezett Őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított” (6, 19). Tömeg vette körül Jézust akkor is, amikor az a nagy beteg, tizenkét éve vérző, szenvedő asszony hátulról megérintette Őt. Titokban, ne tudja senki, ne lássa senki... Ő vágyik, reménykedik: neki kell Jézus közelsége, és ha lehet, érintése is. Mert hitte, ha csak megérinti, akkor ő meggyógyul. Orvosokra költötte minden pénzét, de képtelenek voltak meggyógyítani. Most titokban érinti, csak a köntöse szélét, az is elég… Hitte, akarta és cselekedte, megérintette, és ez elég volt. Jézusból erő származott itt is, ekkor is, és ez az erő meggyógyította a beteg asszonyt (Lk 8, 43–48). 

Ennyi elég? Csak a közelébe kell jutni? Igen, ennyi elég! Ha a lelked elcsendesedik, akkor megérinted Őt. Ha a lelked elcsendesedik, akkor Ő érint meg téged. Minden érintése erő, hatalom, gyógyító. Ha a Szentlélek megérinti a szívedet, akkor már készen vagy az elfogadásra, a hitre, az érintésre. Az Úr Jézus felajánlotta a gyógyítást, a lelki szabadulást, csak kérni kell tőle. Mered-e, akarod-e kérni? Nem kell nagy nyilvánosság elé menned, ha szégyellős, félénk vagy, csak emlékezz: voltak, akik titokban mentek hozzá és érintették. A közösség imája, az együtt könyörgés, imádkozás is erősít a hitben, hogy érinthesd az Urat. 

Drága Úr Jézus! Itt vagyok, jöttem, hogy Te érintsd meg szívemet, életemet, szenvedő testemet. Nem vagyok méltó, de kérem, mert senki nem segíthet rajtam, csak Te. Növeld, erősítsd hitemet, szívembe írd a Te beszédedet! Köszönöm, hogy rám tekintel, megérintel és meggyógyulok. Megváltóm, tedd rám áldó kezedet, és én magasztalom szent nevedet. Ámen.

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---