„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 8, 38–39)
Abban az időben üldözték Jézus tanítványait, hitvalló követőit, akik hirdették az Ő feltámadását. Az üldözők között volt Saul is. De egyszer csak Saul életében megtörtént a csoda Isten végtelen szeretete és kegyelme által. Saul, a kegyetlen, az üldöző Krisztus szerelmes követője lett. Szolga lett Saulból, Isten szolgája, aki kész volt meghalni Mesteréért, szeretett Uráért. Saulból Pál lett, új életet, és új nevet kapott. Pál nem bujkált a megtérése után, a hívők mellé állt és hirdette azt a csodát, amit megtapasztalt, átélt a damaszkuszi úton.
Saul megvakult, elveszítette a látását, de Isten megajándékozta új szívvel és új látó szemekkel is. Az egész embert átformálta, megszentelte az Úr Jézus.
Minden hívő ember életében van, kell, hogy legyen egy damaszkuszi út, egy nagy és fényes találkozás a Megváltó Úr Jézussal! Sokan tiltakoznak, és azt mondják, hogy nem mindenkinél ilyen drámai a megtérés. Vannak, akik állítják, hogy egyeseknél lassú, fokozatos a megtérés folyamata. Félek, a lassú „átalakulástól”, az elhúzódó megtéréstől, lassú újjászületéstől. Ha az Úr Jézus megszólított, ha megláttam az Ő keresztre szegezett kezeit, meddig kell készülődnöm, fontolgatnom, hogy a szívembe hívjam?
Saul megértette, nem tévesztette össze a hívást, a megszólítást, a nevét. „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.” (ApCsel 9, 4–6)
Isten fénye körülfogta, földre terítette Sault.
Valahányszor megláttam a bűneimet, mindannyiszor úgy éreztem, hogy a földre nyom bűnöm súlya. Saul is meghallotta, hogy mi az ő bűne: „Engem üldözöl!” De ki az, akit én üldözök, aki ilyen hatalommal és fénnyel jött elém, utamba? „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”
Saul személyesen nem üldözte Jézust, de Jézus tanítványainak az üldözése, halálra kövezése igenis Jézus személyes üldözése volt! Mert Ő eggyé vált tanítványaival, és aki az Övéit üldözte, az Jézust üldözte.
Saul a porba esett. Nem tehetek mást én sem, mint megalázom magamat a hatalmas Isten előtt és bocsánatért, feloldozásért könyörgöm. A bűnbánó szívet látja az Úr. Sault is látta, és nem hagyta a porban. Szólt: „Kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned”.
Hogy keljen fel, hová menjen? Nem lát, megvakult. A vele lévő férfiak, akik szintén hallották a hangot, kézen fogva vezették Sault Damaszkuszba.
Mindnyájunknak szükségünk van lelki közösségre, tanításra, vezetésre. Mert a Jézussal való találkozás, megtérés után elkezdődik egy csodálatos folyamat, amikor Isten az Ő Lelke által táplál, nevel, tanít, ápol. Az újjászületés után, a „lelki csecsemőkorban”, sok mindent még nem értünk. De ekkor a legnagyobb ajándék az öröm, az élet, az új élet öröme tölti be a szívet, a lelket.
Az újjászületett ember nem tudja magában tartani az örömöt. Úgy érzi, el kell mondania, meg kell osztania azt, amit kapott, ami minden kincsnél drágább, minden érzés felett álló öröm! Ezt érezte Saul is. Nem tudott tovább maradni, már semmi más nem volt fontosabb, mint hogy ő is hirdesse, mondja: „Találkoztam a Megváltóval!” Ment, hirdette az örömhírt, az evangéliumot, de most már nem Saul, hanem egy új ember, Pál, aki szerelmesen szereti Urát, Megváltóját.
Szenvedett, sokat szenvedett Pál, de végig, haláláig hűséges maradt az Úr Jézushoz. Senki, semmi nem választhatta el az Élet Urától. Mártírhalált halt, de csak akkor, amikor a rábízott feladatot, munkát elvégezte. Megszülettek az első keresztyén gyülekezetek, hirdették a feltámadt Jézus örömhírét. „Megbocsáttattak a ti bűneitek! Jézus vére szabadulást és üdvösséget szerzett minden embernek, aki elfogadja, szívébe hívja Megváltóját.”
Mennyire szeretem Jézust? Méregetem-e, hogy mennyit adok át a szívemből Néki? Átadtam-e egész életemet, vagy meghagytam „magánterületeket”, melyekkel én akarok rendelkezni? Nem érdemes, nem szabad! Isten egészen új élettel ajándékozott meg az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Sántikálva nem érdemes a magam útján járni. De Jézus lábnyomában lépegetve, csodákat tapasztaltam, éltem át.
Kedves Olvasóm, szívem őszinte vágya, hogy meghalld, megértsd az Úr Jézus üzenetét, találkozzál vele, soha, semmi ne válassza el életedet az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
Szentlélek Isten, jöjj szívembe, őrizd életemet, hogy soha, semmi ne válasszon el Megváltómtól! Köszönöm, hogy új élettel ajándékoztál meg. Segíts, hogy hűséges követőd legyek életem végéig!
Nagy vagy Uram, csodálom szeretetedet, kegyelmedet. Dicsőség és hála Néked. Ámen.
(Morzsák 5., 2010)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
