A Pásztor szeret

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

„Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11)

A jó pásztor szereti a nyájat, ismeri mindegyik bárányát. Ha megsérül, vagy beteg, elmaradozik egy-egy bárány, a pásztor azonnal észreveszi és segít, gyógyít. A bárányok ismerik a pásztort és a nyájat is. Ha a hegyoldalban több nyáj legelészik, a bárányok tudják, hogy ők melyik nyájhoz és melyik pásztorhoz tartoznak. „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” (Jn 10,  4–5)

„Én vagyok a jó Pásztor.” Ha Jézus a jó pásztor, akkor miért nem követjük Őt? 

A jó Pásztor életét adja a juhokért. Az Úr Jézus szenvedett és meghalt értünk a kereszten, hogy az ördög karmai közül, az örök kárhozattól, a pokoltól, megmentsen. Feláldozta magát érted és értem, mert szeretett. Jézus halálosan szeretett.

Mi tudjuk, olvassuk a Bibliában, ismerjük az adatokat a történelemből, és mégsem vesszük komolyan az Ő követését! Sajnos, nagyon sokan mást követnek, idegen után futnak. Számtalan ateistáról tudjuk, hogy egész életükben csúfot űztek Istenből, Jézusból, a keresztyén hitből. Amikor elérkezett a haláltusájuk, rettegtek, féltek meghalni… Istenhez kiáltoztak.

Szomorú, amikor keresztyén emberek is hátat fordítanak a jó Pásztornak. Futnak az idegen után, kóstolgatják a mérgezőt, a halált okozó kínálatot. Milyen sokan beleesnek a mélységbe, szakadékba! Csak egy pohárka pálinka, egy cigaretta, egy pornó újság, egy pletyka, egy kis bosszúállás, csalás, kacsingatás, hazudozás és vége a becsületnek, házasságnak, családi életnek… Zuhan az ember a saját vesztébe. És akkor, lent a sárban, a szennyben, a „bíróságon” hiába jajgatnak, keseregnek, „az idegen” nem megy utánuk, nem segít, sebeiket nem gyógyítja, nem emeli fel őket... A jó Pásztor figyel, hallgat, és észreveszi, meghallja, a veszélybe, bajba jutott bárány sírását, jajgatását. Jézus utána megy az elveszettnek is.

Miért nehéz Pásztorunk nyomdokaiban járni? Mert ott, távolabb, az idegen földjén zöldebb a fű? A kíváncsiság gyötör… Nem akarsz egészen odamenni, csak a széléből kóstolni, egy kicsit. Az idegen, a pusztító tudja, hogy mivel és hogyan kell téged megfogni. Nagyon könnyű elbukni, elesni, besározódni, de nehéz felállni. 

Isten kér, a jó Pásztor szelíd hangon hívogat: maradjatok énvelem, mellettem; adni, áldani akarok. „Én vagyok a jó pásztor: és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.” (Jn 10, 14)

Ismerem az én Pásztoromat, ismerem a hangját, tudom, mikor figyelmeztet, kér, vigasztal, tanácsol, mikor igazít útba... Az Ő hangja csodálatos. 

Nem vagyok sem gazdag, sem híres, sem szép, sem erős, sem bölcs… És mégis szeret, értékel, és betakarja életemet szeretetével. Tudom, hogy bízhatok benne, kérhetek tőle, és tudom, hogy mindig a javamat, a legjobbat akarja nekem. Örök éltem sem lesz elég, magasztalni, dicsőíteni Istenem, jó Pásztorom nevét.

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem! És én örök életet adok nekik: és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Jn 10,  27–28)

Életbiztosításom van! Senki nem ragadhat el, nem tehet velem gonosz dolgot, lelkemet Megváltóm őrzi. 

Van-e életbiztosításod? 

Tudom, hogy lesz kísértés, tudom, hogy még lesz próba az életemben, de az én Megváltóm megígérte és hiszem, hogy az Ő szava igaz! Nem veszek el, életemet nem pusztíthatja el az ördög. 

Milyen közel vagy a jó Pásztorhoz? 

Menj közel hozzá, egészen a szívéhez. Ő kitárt karral vár. Szíve érted és értem is dobogott, mert szeret, megtartani, megmenteni akar! „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.”  (Lk 15, 1–7)

Nehéz elindulni. Sebeid vannak, jajgass, sírj, kiálts hozzá, Ő, a jó Pásztor hallja, érted nyúl, felemel és meggyógyítja sebeidet. Biztonságban csak mellette lehetsz. Nyugalmat, békességet, örömöt, egyedül Ő adhat neked. Nem haragszik rád, örül, hogy felemelhet, vállaira vehet, és hazavihet.

Olyan sötét, hideg és reménytelen az emberek élete. Veszedelem és halál pusztít mindenfelé. Az emberek gyűlölik egymást, nem tudnak, és nem akarnak szeretni. Sok az árva, özvegy, beteg, sérült ember. Uram, ezeknek hogy segíthetek? Jó Pásztorom, a nyájad is elfáradt, ellankadt. Kérlek, újíts meg minket! Küldd el Szentlelkedet, tisztítsd, újítsd meg életünket!  Segíts jobban szeretni, türelmesen hívogatni az eltévedteket, az elesetteket, a szenvedőket. Úr Jézus, könyörülj rajtunk, adj ébredést, népemnek!  Öleld át báránykáidat, hogy felmelegedjen, megújuljon szívünk, életünk!  Szenteltessék meg a Te neved életünkben, életemben. Ámen 

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella