Adj hálát minden nap!

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

„Két dolgot kérek Tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? 

El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Példabeszédek 30, 7–9)

A tiszta és igaz beszéd épít, gyógyít, felemel. Ezt tudta és kérte Istentől a Példabeszédek könyvének írója. De mi volt a második nagy kérése, mire vágyott a halála előtt? Félt a végletektől? Igen, attól félt, hogy ha nagyon gazdag lesz, vagy nagyon elszegényedik, akkor Isten ellen fordulhat. Tapasztalt, látó-szemlélődő ember írta ezt a tanítást. 

Tudta, hallotta, látta, hogy a nagy vagyonnal rendelkező emberek a vagyonban bíznak, önmagukat dicsőítik és elfelejtik megköszönni Isten segítségét, gondviselését. Elfelejtik a szegény embereket segíteni, támogatni. Önző módon csak maguknak élnek. S mivel nincs szükségük segítségre, dúslakodnak a jóban. Az ilyen ember magát isteníti. 

Nem bűn, ha valakinek sok pénze, vagyona van, de rettenetes bűn, ha valaki elveszíti a fejét és mindenhatónak érzi magát, ha nem ismeri a határt, ha nem hálás az Úrnak, ha elfelejti a szegény embereket segíteni, támogatni. 
Salamon édesapja, Dávid király nagyon sok aranyat, pénzt, kincset gyűjtött össze az Úr házának, a templomnak az építésére. Halála előtt megmutatta fiának, Salamonnak a nagy kincset, és utasította, hogyan építse majd fel a templomot. Gyönyörű a Dávid hálaadó imája: „Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy Te, mindenek feje! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, Te uralkodsz mindenen! A Te kezedben van az erő és a hatalom, a Te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a Te fenséges nevedet. Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony Tőled van mindez, és csak azt adtuk Neked, amit kezedből kaptunk.” (1Krónika 29, 10–14)

Kedves Olvasóm! Nem kell milliomosnak lenned, de amid van, azt meg tudod-e köszönni Istennek? Vagy úgy gondolod, hogy az, amid van, minden tőled van, a te kezed munkája, a te okosságod, ügyességed eredménye? Ne bízd el magadat! Isten áldott meg, Ő adott erőt munkádhoz, értelmet és bölcsességet. Minden, amid van, áldás és kegyelem, légy hálás érte! Áldás, ami a hűtőszekrényben, a fagyasztóban, kamrában, pincében, pénztárcádban van. Ha jóllaktál, ha bőven ehetsz, meg ne tagadd Istent! Őrizzen meg Isten az elszegényedéstől, koplalástól, éhezéstől, fagyoskodástól, didergéstől. Ne keseredjen meg szíved, ha nincs, ha kevés van! Imádkozz, kérd Istent: „Adj annyi eledelt, amennyi szükséges”!

Kérd, és Ő megadja a mindennapi kenyeredet. Pálinkát és kaviárt, pezsgőt és belga csokoládét nem köteles adni, mert nem szükséges. „El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét.” Sok szegény ember van, él ezen a földön, és nem minden szegény éhező, nélkülöző ember lop! Hála Istennek, az én életemben a nagy szegénység, a nélkülözés csak közelebb vitt Istenhez. Mertem, tudtam Tőle kérni, és soha, de soha nem volt olyan nap, hogy a mindennapi élelem, a „napi kenyér” ne lett volna meg. Az megtörtént, hogy reggel még üres volt a konyhám, de délre, amikor gyermekeimnek ebédet kellett adnom, küldött az Úr annyit, hogy elég legyen, ne éhezzünk. Képes vagy-e hálát adni a kevésért? Mit mondasz, amikor nincs? Haragszol Istenre? Mert Ő a hibás, nem figyel rád és nem adta meg azt, amit megígért?

Az Úr Jézus hálát adott az Atyának mielőtt kért. Az utolsó vacsoránál is ezt tette: „És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nékik: Ez az én testem, mely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22, 19).

Miért adott hálát Jézus, hiszen az Ő kezében az öt kis cipó és két halacska csodálatosan megszaporodott, és több mint ötezer embert táplált vele?! Neki is meg kellett köszönni?

Ő megköszönte az Atyának! Hálát adott, mielőtt megtörte, osztotta, ette a kenyeret. 

Az úrvacsora, a kenyér és a bor az Ő emlékezetére adatott nekünk. Szoktál-e hálát adni ezért a nagy ajándékért? Rettenetes hallgatni az elhadart rövid szöveget, amit csak szokásból duruzsolnak sokan: „Jövel Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen.” Mondhatjuk ezt az imát is áhítattal, hálával, köszönettel, különösen akkor, ha a gyermekeinket tanítjuk imádkozni. 

A legtöbb szegény ember nem kér, nem panaszkodik, szégyellősen hallgat, takar. 

Ezért fontos a látogatás, az ismeretség, hogy megismerjük, felfedezzük egymást. A hívő ember szíve megérzi, és szeme meglátja a hiányt és segít.

Mikor segítettél utoljára? Nem akarod zavarba hozni, inkább nem segítel? Ne hozd zavarba, adj, cselekedj titokban, de ne várj, cselekedj hamar! „Mert aki tudna jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak!” – mondja az ige.
Szeretlek, gondviselő jó Istenem! Köszönöm a mindennapi kenyeret, köszönöm a szükséges időket, amikor megtapasztaltam a Te gondviselő csodáidat. Uram, segíts látni, meglátni azokat, akiknek szükségük van szeretetre, simogatásra, figyelemre, kenyérre, meleg ruhára, fizikai segítségre! Adj szívembe készséget, hogy cselekedjek a Te nevedben, dicsőségedre! Mindenkor áldott a Te neved. Ámen

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella