„Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” (Mt 13, 44)
Bevallom, néha megkeseredem, félek, vádolom magamat, keresem az okot. Miért nem értik az emberek azt, ami olyan világos, olyan csodálatos? Miért hideg a keresztyének szíve? Mibe fáradtak bele? Hiszen most nincs üldözés. Miért nem akarnak szolgálni, áldozatot vállalni? Most miért nincs idő a közösségre, az együtt imádkozásra, Isten magasztalására?
Szeretteim! Nagy kincset kaptunk Istentől. Megváltotta életünket az Úr Jézus, Isten gyermekeivé lehettünk az Ő bűnt eltörlő szent vére által. A hatalmas, a teremtő és mindenható Istent mi Atyánknak szólíthatjuk! Mi lehet kedvesebb, drágább, fontosabb ennél?
Szomorúan tapasztalom: a keresztyén emberek élik a maguk világában a maguk életét. Ma kit küldhetne el Jézus, hogy „Menjetek az utcasarkokra, az útszélekre és hívjatok, kényszerítsetek mindenkit, hogy jöjjön el az én asztalomhoz, legyen a vendégem”?
Sok kifogásunk van: nekünk nincs időnk, nem biztos, hogy elfogadná a meghívást, túl magas pozícióban van, megrögzött istentagadó stb. Mennyire vesszük komolyan: „Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népeket”? A rokont, a szomszédot, a munkatársat, az elveszettet, az öreget, a gyermeket...
Isten életet adott, drága és kedves életet. Nekünk, hívő keresztyéneknek érték az élet? Mennyire? Mit teszünk azért, hogy az Istentől ajándékba kapott életet széppé, békéssé, áldottá, kedvessé, örvendezővé tegyük?
Tessék kiállni egy templom kapuja elé, és tessék megfigyelni az arcokat, milyen lógó orral, megkeményedett arcvonásokkal, összeráncolt szemöldökkel, lehajtott fejjel bandukolnak kifelé az emberek! Kegyelem az idő, áldás az élet és Isten ajándéka! Még hangzik az Úr bátorító, örök életet hirdető örömüzenete! Mi van hát velünk, örömtelen keresztyénekkel? Legalább vasárnap örülnénk a hallott igének, Isten biztató, bátorító szavának, ígéretének! Hol járt a gondolatod, amikor a templomban hangzott az ige? Nem tudtál feltöltekezni reménységgel, örömmel?
„Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt!” Ó, de sokszor énekeltem ezt a kedves, bátorító éneket! Énekelted-e te is? Hol vannak a barátok? Hol van Jézus zászlaja? Kiket hívogatsz, vagy hívogatok én az örökéletre, az üdvösségre? Felelősek vagyunk, mert megbizatást kaptunk az Úrtól. Nem törődhetünk bele, hogy most a halál kultúrája érvényesül, diadalmaskodik az egész világon! Mi életet kaptunk, és mi az életet hirdetjük! És érdemes élni, mert a mi drága Megváltónk megígérte, hogy soha nem hagy el! Velünk van minden időben, betegségben, elesett állapotunkban, félelemben, szegénységben.
Csendesedjünk el, szánjunk időt egy benső, lelki, szívbeli leltározásra! Mi van még énbennem abból a sok ajándékból, amit Isten adott? Mert mindenkinek adott, neked is, csak elfelejted! Hálás vagyok-e az életemért? A mindennapi kenyérért, családomért, az igéért, szeretteimért, ismerőseimért, a mai napért? Jutott-e eszedbe megköszönni, hogy tudsz nyelni, nem kell csövön táplálni?... Tényleg nem találsz örömöt Jézusban? Mit jelent számodra az örök élet? Meddig akarsz élni? Mit gondolsz, meddig fogsz élni?
Milyen pénzen lehet megvenni az örök életet? Megvehetetlen! Jézus akarja neked ajándékozni. A templomba járás nem elég az üdvösséghez, az imádkozás, a bibliaolvasás sem, de még az adakozás sem! Jézus a te szívedet kéri itt, a földi életedben. Ő kínálja az üdvösséget, a megváltást. Aki megismerte és szívébe fogadta Jézust, annak az imádsága mindig bizalmas beszélgetés Istennel. Szoktál bizalommal és bizalmasan beszélgetni a te Teremtőddel?
Az ige, a Biblia csak egy régi könyv, ősi történetekkel? Vagy élet vize, amely felüdít, táplál, megvilágosítja előtted az élet útját? A templomba járás csak megszokás? Vagy a közösség, a táplálkozás, a feltöltődés helye a templom, ahol Isten népe találkozik az élő víz, az ige mellett, és könyöröghetnek együtt, egymásért, áldásért?
Mennyit adakozol? Miért adakozol? Azért, hogy lássák az emberek? Azért, mert muszáj, meg illik? Ne adakozz, kedves, Istennek nem kell a te pénzed! Mindent Tőle kaptál! Mi az, amit a koporsódba tesznek, mennyit vihetsz magaddal? Semmit! De mindazt, amit önként, szeretetből tettél az Ő asztalára, amit a szegényeknek, özvegyeknek, árváknak adtál, fel van jegyezve az Úrnál! Jézus azt mondta, hogy még egy pohár víz is érték, ha az Ő nevében adtad.
Mennyit ér az örök életed?
Semmit nem kell fizetned! Csak az egész szívedet, minden sarkát add át Jézusnak! Hadd töltse be fénnyel, örömmel, békével a mostani, a földi életedet is! Minden kincsnél nagyobb érték, ha az Isten megváltott gyermeke vagy. Csak akkor lehetsz gyermeke, ha az Ő akarata szerint élsz, akkor lehet életed Ő vele örökké.
(Morzsák 5., 2010)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
