„Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről. Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!” (Jer 3, 55–57)
Hogy viselkedik a kisgyermek este a sötétben? Fél. Hogy viselkedik a kisgyermek, ha magára, egyedül marad? Fél. Ez természetes. Az nem természetes, amikor a felnőttek megszégyenítik, és azt mondják neki: „Ilyen nagyfiú már nem fél a sötétben!”
Vagy: „Nagylány vagy, ne sírj, hazajövök, és majd játszom veled”. Ne mondd, hogy nem félsz! Igen, te is félsz, amikor mindenfelől csak a sötétség vesz körül. Elvesztetted a munkádat, holnap ki kell fizetni a téli tüzelőt, az orvosságot is meg kell venni, de jaj, Istenem, miből? Az orvosod üzent, hogy menj be a laboratóriumi leletedért.
„Mi van, mit találtak? Jaj, remélem nem rák, de ha az, akkor mi lesz velem?”
Ne mondd, hogy nem félsz!
Már három napja nem hallottad a gyermeked hangját, nem telefonál, talán csak nincs valami baja? A buszmegállóban vársz már egy órája, késik a busz, már besötétedett, egyedül vagy… Nem jó egyedül. „Meddig kell még várni, jaj, Istenem, ott közeledik két sötét alak, mi lesz most velem?”
Megtanulsz félni, és félsz. Minél idősebb vagy, annál több ismereted van, és annál több okod van a félelemre. Az újságban, a rádióban, a TV híradásaiban rettenetes dolgokat közölnek. Félsz, félted szeretteidet.
Mitől félsz? Mindentől! Betegségtől, haláltól, szegénységtől, balesettől, elhagyatottságtól... Félsz, mert rettenetes sötét ez a világ körülötted. Millió okod van a félelemre.
Isten azt akarja, hogy ne félj, ne féljünk.
Jeremiás próféta is tudta, hogy mit üzent az Úr: „Ne félj!” Sokszor hallotta már a biztatást, de amikor minden besötétedett körülötte, amikor a verem mélyébe dobták, akkor mégis csak ember volt ő is, és félt. De a próféta beszélgetett Istennel, mint a kisgyermek beszélget édesanyjával, édesapjával. „Itt van most, édesapám? Nem látom, tessék megfogni a kezem!” Nagyokat sóhajt, talán köhög is, hogy vegyék észre, be kell takarni, meg kell igazítani a párnáját. Nem baj, akármit mondanak, csak legyenek „hallóközelben”, mellettem.
Isten mindig a közeledben van. Sóhajtozol, sírsz, félsz? Kiálts! Ő ott van, nem fogja be a fülét, meghallja szavadat. Mit kérsz Istentől? Azt, amit Jeremiás próféta kért: „Jöjj közel hozzám és mondd nekem is, hogy ne félj!”
Közel jön hozzád, amikor az orvos komoly tekintettel közli a diagnózist, amikor koporsó mellett kell megállnod, amikor elhagy, megcsal az, akit nagyon szerettél. Közel jön hozzád, és szent karjaival átölel, amikor jártányi erőd sincs, amikor magányos vagy és igazán félsz. Isten ott van, és ezt üzeni neked, s ezt ne felejtsd el soha: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok! Ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg téged! Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Isten biztatása a tiéd is, az enyém is. Ha félsz, ha nagy mélységben van az életed, ha sötétség vesz körül, csak kiálts. Ő jön és mondja: „Ne félj!”
Nem mondom, hogy légy bátor, nagylány! Azt sem mondom, hogy már elég nagyfiú vagy, ne félj! Mert elfog a félelem, a rettegés, ha leveszed tekintetedet Megváltódról.
Légy kisgyermek, ragaszkodj Atyád jelenlétéhez! Mondd és kérd te is, amit Jeremiás próféta kért: „Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled, sóhajtásom és kiáltásom előtt! Közeledtél mikor kiáltottam Hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Egy kedves ének jutott eszembe és énekelem… Nem tudom énekelni, sírva fakadok, örömömben sírok. Hányszor mentem Megváltómhoz sebzetten, összetörten, kiáltottam nagy mélységből, és Ő mindig meghallotta hangomat, jött és felemelt, átölelt és szívemnek, eszemnek mondta: „Ne félj!”
„A nagy mélységből szüntelen, hozzád kiáltok, Istenem. Haláltól mentsd meg lelkemet, fogadj be engemet. Amint vagyok, jövök, amint vagyok, jövök: Fiad érettem onta vért. Fogadj be Jézusért! Az életem üres, szegény, nincs benne fény, de van remény, hogy akinek kegyelme nagy, vesznem engem sem hagy. Amint vagyok, jövök, amint vagyok, jövök: Fiad érettem onta vért. Fogadj be Jézusért!”
Drága mennyei Atyám, semmit nem tudok hozni eléd, nincs semmim. Jövök, mert félek, mert fájnak a sebeim, mert oly nagy a sötétség és a halál arat mindenhol. Úr Jézusom, köszönöm, hogy a Te nevedben mehetek Atyám elé, kérhetek, sírhatok, kiálthatok én is. Mondd nekem is: Ne félj! Mondd, Uram sokszor, hogy emlékezzem Rád, ígéretedre, biztatásodra! Köszönöm, hogy biztos védelmet, békét és örömöt találtam Nálad.
Dicsőség és hála Néked, Istenem, édes jó Atyám, Megváltó Úr Jézusom.
Szent Lélek Isten, áldom nevedet gyógyító hatalmadért, erődért és az örömökért. Teljes öröm van tenálad, Uram, magasztallak, imádlak. Ámen
(Morzsák 5., 2010)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
