Tiszta szívvel

„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják” (Mt 5, 8)

Egész életemben vágytam, törekedtem, hogy a szívem tiszta legyen. Minden alkalommal, amikor vétkeztem, valami rosszat tettem, vagy mondtam, tudtam, éreztem, mint a kisgyermek is, hogy most már nem tiszta a szívem! 

Igyekeztem azonnal bocsánatot kérni édesanyámtól, de ő sokszor mondta nekem: „Megbocsátok, de az Úr Jézust is megszomorítottad, Tőle is bocsánatot kell kérned!”

Megöregedtem, és mégis, rajtakapom magamat, hogy vétkeztem, már nem tiszta a szívem. Most már nem tudok bocsánatot kérni édesanyámtól, de olyan jó, hogy kiskoromban megtanított arra, amire öreg fejjel is emlékszem, és gyakorolhatom: ha az Úr Jézust megszomorítottam a bűnömmel, bocsánatot kell kérnem Tőle. Tudom, hogy Jézus megbocsát, azt is tudom, hogy nem büntet, nem veri a fejemhez bűneimet, mert szeret. De nem jó érzés, ha a szívemet, lelkemet bűn terheli.

Sokszor hallottam magukat keresztyénnek nevező emberektől: „Én nem vagyok bűnös! Nem öltem, nem raboltam bankot, templomba is járogatok, nem ártok senkinek, nekem nincsenek bűneim!” Az ilyen személlyel én nem vitatkozom, de sajnálom, és imádkozom érte. Gyakran tanácsolom, hogy olvassa figyelmesen a Szentírást, mert az olyan, mint a tükör, vagy mint a röntgenkészülék. Meglátjuk magunkat Isten fényében, az ige bevilágít a szívünkbe: ez vagyok, ilyen vagyok, nem vagyok tiszta, nem vagyok szent.

Lehet, hogy az illető nem került a törvényszék elé vagy bíróságra a bűnei miatt, de nem hiszem, hogy nincsenek bűnei. Hiszen vétkezhetünk Isten törvénye ellen nemcsak bankrablás, emberölés bűnével, de gondolataink, indulataink, vágyaink, érzéseink is bűnre visznek, és akkor már nem tiszta a szív, ha indulattal, gyűlölködéssel fertőzött. 

Dávid már király volt, amikor ezt a csodálatos zsoltár verset írta: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a Te orcád elől, és a Te Szent Lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a Te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem” (Zsolt 51, 12–14).

Igen, ő tudta, érezte és bevallotta, hogy vétkezett Isten ellen. Nem volt tiszta és szabad a szíve, nem tudott örülni, boldogtalan volt, mert a bűn terhelte, beárnyékolta életét. Akkor talán még senki nem tudta a királyi palotában, hogy Dávid király miért szomorú, hogy elbukott, vétkezett. De ő tudta, érezte, fájlalta, szégyellte az Úr előtt. Ezért, szinte rimánkodik Istennek: „Könyörülj rajtam, én Istenem, a Te kegyelmességed szerint, irgalmasságodnak sokasága szerint, töröld el az én bűneimet! Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet. Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.” (Zsolt 51, 3–5)

Csak őszinte bűnbánattal állhatok Isten színe elé. Vágyom a tiszta szív, a megszentelt élet után. De ha vétkeztem, ha indulatos voltam – harag, düh, bosszankodás van a szívemben, akkor az terhel, megbénít, boldogtalan vagyok. 

Emberileg megjátszhatom a jó kedvet, de tudom, hogy a nevetésem, a mosolyom csak kényszer, csak takarása annak, ami a szívemben van.

Amikor az Úr Jézus tanított a hegyen, ezt tanította: boldogok akartok lenni, áldást kívántok életetekre? Lehettek áldottak, de csak a tiszta szív képes az örömre, a boldogságra, és csak a tiszta szívűek mehetnek be Isten országába. 

Szeretnétek meglátni Istent? Megláthatjátok, de az Ő szentsége elé nem mehet semmi tisztátalan. Boldogok, áldottak, akiknek a szívük tiszta.

Az Úr tudja, hogy amíg e testben élünk, a kísértő támadni fog. Őt is megkísértette az ördög. Az még nem bűn, amikor az ördög eléd hozza a bűnös gondolatot. A bűn akkor kezdődik, amikor időzöl, alkudozol és cselekszel. Nem lehet, nem szabad a kísértővel tárgyalni! Soha ne vitatkozz az ördöggel, mert ő nagyon ravasz vitázó! Te csak védekezz Isten igéjével és utasítsd el magadtól a kísértőt! Kiáltsd Jézus nevét, hívd segítségül Őt! És elfut a sátán, mert retteg a Megváltó nevétől, hatalmától.

Önerőből képtelenség tisztának maradni. Csak a Szentlélek hatalma, ereje és világossága által juthatunk el a kereszthez, ahol megtisztul, megújul a szívünk, életünk. Az Úr Jézus megbocsátja minden megvallott bűnömet, és szabaddá tesz annak megkötöző súlyától. 

A Szentlélek segítségünkre jön, és megmutatja álnokságunkat, bűneinket. Ezt kérte Dávid is: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten... Add vissza nékem a Te szabadításodnak örömét és az engedelmesség lelkével támogass engem.”  

Boldog akarsz lenni? Csak azok boldogok igazán, akiknek a szíve tiszta, szabad, akik igyekeznek engedelmeskedni Isten parancsának. „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.” Ezt nem én mondom, az Úr Jézus tanította, és ez igaz. Próbáld ki, kedves Olvasóm, rendezd életedet, kérj egy új, engedelmes, tiszta szívet Jézustól!

Tudom, hogy boldogságom, békességem, nem az egészségem, nem anyagi helyzetem függvénye. Köszönöm, drága Úr Jézusom, hogy megváltottál, drága véred lemosta bűneimet, és megajándékoztál Szent Lelkeddel.
Tiszta szívet kérek tőled, naponként kérem, mert észrevétlenül is vétkezem, szóval, tettel, gondolatban. Nem akarom, de elesek, és megterhelődik szívem. Boldogságra vágyom, benső lelki boldogságra, szabadságra, amit csak Te adhatsz nekem. Ismersz, Uram, erőtelen vagyok. Kérlek, a Te Szent Lelkedet újítsd meg bennem! Áldom drága nevedet, Halleluja! 

Ámen 

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella