Istennek gondja van reád

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

„Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet” (Zsolt 139, 4–5)

Ki érti meg a gondolataimat? Az, aki egy velem, aki ismer, aki nagyon szeret. Dávid szíve hálával és csodálattal van tele Isten iránt. Elmondja, hogy milyen pontosan ismeri az életét, gondolatait, cselekedeteit. Ezért dicsőíti az Urat. 
Dávid nem úgy gondolkozik, mint a legtöbb fiatal, hogy „ne avatkozzon bele minden dolgomba az apám, meg az anyám, senki, mert én felnőttem, semmi magyarázattal nem tartozom nekik. A „modernnek” nevezett ember azt mondja: „nem láttam én Istent, nem tudok róla biztosat, nem érdekel az egész vallásos kérdés”. Istent érdekli az ember. Istennek nem közömbös, hogy mi van velem vagy veled. 

Olyan sokszor megtapasztaltam én is, Dáviddal együtt, hogy neki gondja van reám. Mondhatnám úgy is, hogy „lesi a gondolatomat”. Számtalanszor megtörtént velem, hogy csak gondoltam valamire, nem fogalmaztam még meg hangos szóval, még nem is imádkoztam érte – de az Úr ismer engem, ismeri a vágyaimat, gondolataimat, s ha megegyezett az Ő akaratával, Ő intézkedett, cselekedett és megadta, amire vágytam, amire gondoltam. Viszont az is igaz, hogy vannak dolgok, amikért évek óta esedezem, könyörgök, de nem kapom meg.

Miért? Mert Ő szeret, tudja, hogy mi válik a javamra és meg akar védeni. 

Én nem tudhatom előre, hogy milyen következménnyel jár az, amit ilyen erőszakosan kérek. Esetleg ugyanolyan veszélyt jelent, mint amikor a kisgyermek a szép, fényes kést akarja megkapni. Az értelmes szülő nem adja oda, mert veszélyes, mert bajt okozhat. Aztán, ha a szülő elfordul, a gyermek marokba kaparintja a tiltott kést. Nem fél a késtől, mert nem tudja, milyen veszélyekkel jár a használata. Tetszik neki, mert hosszú és csillog. Amikor vérző kis keze már fáj, akkor pánikba esve szalad és kéri a segítséget. 

A sérülésektől, a testi és lelki sebek miatt átsírt éjszakáktól akar megvédeni Isten. 

Amikor egyszer műtét előtt álltam, nagy szorongás, félelem között mentem a klinikára orvost keresni, aki megoperál. Nem ismertem senkit. Féltem, kinek a kezébe kerülök majd. Nagyon könyörögtem az Úrhoz: „Atyám, Te ismersz engem, szeretsz is, a gyermeked vagyok, adj nekem egy megbízható orvost!” 

Indulás előtt a reggeli csendességemben ezzel az Igével szólt hozzám az Úr, nagyon személyesítve: „Elől és hátul én majd körül foglak zárni téged. Ne félj, mert felülről is betakarlak kezemmel. Azért teszem ezt, mert te az enyém vagy, szeretlek, és majd meglátod, nekem nagy gondom van reád”. Megláttam. Nem önvigasztalás és nem bemagyarázás volt ez! 

Ismeretlenül mentem a klinikára és kértem a szakvizsgálatot.

Az első kérdés az volt:

– Ki az orvosa?

– Nincs orvosom.

– Ki küldte, ki ajánlotta?

– Senki nem ajánlott.

– De kérem, ide kell ajánlás.

– Tessék nekem ajánlani valakit, akit ön jónak lát.

Picit csodálkozott, picit morgolódott, azután elővette a bejegyzési naptárt, keresgetett, előre, hátra. Végül talált egy üres helyet nekem.

– Nincs más, akit ajánlani tudnék, csak a sebészet főorvosát, mindenki más foglalt. Ő jó lesz?

– Igen, köszönöm.

Amint mentem ki az ajtón, nevetnem kellett, mert egy kedves ének jutott eszembe: „Királyi gyermek vagyok én, van nekem koronám”. Na, ez biztos, hogy ezért kaptam a főorvost, mert én királyi gyermek vagyok! Míg vidáman lépegettem, megszólított az Úr: „Emlékszel, mit mondtam: elől és hátul és feletted tartom kezem, mert enyém vagy, mert szeretlek.” „Igen, Uram, látom újra, már olyan sokadszor az életemben; tudod a gondolataimat, ismered aggodalmaimat, gyengeségemet, és így is szeretsz. Köszönöm, köszönöm!”

Isten beszélget gyermekeivel, közli akaratát; ismeri akaratunkat, vágyainkat, rettegéseinket. Vezet bennünket az Ő védelme alatt.

Rá mered-e bízni életedet egészen? Ha Isten megígéri, hogy körülzár és megvéd, miért félnél? Hidd el, mint a szerelmes férj lesi kedves felesége gondolatait, vágyait, az Úr is számon tartja, amire gondolsz, ami után epekedsz.
Ma nagy üzlet az életbiztosítás, a vagyonbiztosítás, az autóbiztosítás. Emberek milliói bízzák életüket a biztosítóra.

Nagy pénzt fizetnek érte, de meg sem gondolják, hogy ez mit jelent. Nem jelent ez életvédelmet, de nem ám! Ez a halálvédelem! Igen, védelem a túlélőknek a halálod után, mert majd kapnak valami pénzt.

Van-e Élet-biztosításod?

Dávidnak volt, erről olvastunk a zsoltárban. Nekem is van, az én földi életem Isten keze alatt van biztonságban, a halálom után meg az örök életemet az Úr Jézus biztosította! Halleluja!

Gondold végig, hogy állsz az életbiztosítással?! Fuss Isten kinyitott tenyerébe! Dicsőség Neked, Atyám, gondviselőm! Köszönöm életem biztonságát. Védő szárnyaid alatt nyugszom édesen. Ámen.

(Morzsák 1., 2013, második kiadás, Kárpátalja)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella