A bűnösökért jött a földre

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Lk 5, 32)

Válogatósak, finnyásak vagyunk. Megválogatjuk az embereket, kivel barátkozunk, kit hívunk meg az otthonunkba, kivel osztjuk meg gondolatainkat. Csak azzal barátkozunk, aki megnyerte a tetszésünket. Akinek jó megjelenése, tekintélye, anyagi helyzete van, azt könnyebben befogadjuk, hamarabb előnyt kap nálunk is.

Miért nehéz, kellemetlen szóba állni a nyilvánosan ismert bűnössel? Miért kerüljük azokat, akik nagyon lecsúszott anyagi helyzetben vannak? Miért válogatunk, ha az ismerős olyan rossz emberekkel tart kapcsolatot?

Nagyon egyszerű! Válogatunk, mert nem akarjuk lejáratni magunkat a szegény, a rosszhírű, a bűnöző vagy „alacsony rendű” személy barátságával, de még a jelenlétével sem. Mi hiányzik belőlünk? A krisztusi szeretet!

Jézus olyan, hogy mi képtelenek vagyunk megérteni. Szereti azt, akiről többet tud, mint ami külsőleg látszik, vagy ami nyilvánvaló. Ő látja az emberek szívét és gondolatait is. Ennek ellenére Ő nem a jó megjelenésű, tiszta életű, szerencsés, jó pozícióban lévő, igaz, vallásos emberek barátja. Jézus a bűnösök barátja! Kereste a kapcsolatot az útszéli koldussal, a megvetett parázna, falu szégyene samáriai asszonnyal, az utált, zsivány vámszedővel, a picinyekkel, akiknek szavuk sincs, mert ők még „csak gyermekek”. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa!” (Jn 3,17)

Amikor mi válogatunk, szelektálunk, akkor nincs bennünk mentő szeretet. Távolról sem hasonlítunk az Úr szolgatársaihoz. Magunkat szeretjük és magunknak akarunk jó hírnevet, előnyöket teremteni a kiválogatott és megválogatott emberi kapcsolatokkal.

Elképzelhetetlen, hogy egy esküvőre, családi találkozóra, születésnapi ünnepi vacsorára a nyilvánosan ismert, a megvetett bűnöst meghívjuk: „Hát csak nem járatom le magam azzal az emberrel!” Még nem lett nyilvánvaló a szívünk érzése, elménk szennyes gondolata, még nem lát belénk senki, mert remekül takarunk! De egyszer mindnyájan, leplezetlenül, álarc nélkül fogunk állni Isten előtt. Ha nem térünk meg, ha nem tartunk bűnbánatot, ha nem változtatunk felfogásunkon és cselekedetünkön, Isten ítéletet fog gyakorolni rajtunk.

Szomorúan tapasztaltam, hogy még a templomban is megnézik az emberek, ki mellé ülnek, kivel fognak kezet, vagy kivel osztják meg az énekeskönyvet! Évek óta eredménytelenül próbálkozok békítgetni két asszonyt. Templomba járnak, nagy adakozók, kifogástalan erkölcsük van! De a nyelvüktől, kritikájuktól retteg mindenki. Ők ugyan szókimondónak nevezik magukat, de a nyelvük eleven tűz. A két tüzesnyelvű asszony nem bírja egymást. „Mert ő elviselhetetlen a nyelve miatt” – így mutogatnak egymásra, így kárhoztatják egymást… Úrvacsorát nem vesznek együtt, közös női alkalmakon, ha az egyik bejön, kimegy a másik… Megvetik egymást, mert „ő olyan csúnya szájú”!  Mi lesz velük? Elvész mind a két „igaz” asszony? Igen, elvesznek, ha meg nem térnek!
Isten országa nem az igazaknak készült, hanem a megtért bűnösöknek. Ha nincs bennem megbocsátó szeretet, ha nem tudom elfogadni a másik embert, ha különbnek tartom magamat másoknál, ha válogatok ember és ember között, akkor én méltatlan vagyok Isten kegyelmére, az Ő országára!

Jézus hív, vár, de nem kényszerít. „Jöjjetek énhozzám, akik megterheltek vagytok!” Jöjjetek, akiket a bűn megnyomorított, akiket az emberek kivetnek maguk közül! Jézus miért nem ragadja nyakon a bűnös embert, miért nem leckézteti meg alaposan? Mi lenne, ha téged ragadna meg és téged paskolna el? Hiszen te bűnösebb vagy, mint az, akit elítélsz! Te nem látod a másik benső harcát, küzdelmét, esedezését… De Jézus látja! Ő azért a bűnösért jött, aki elveszett, jött, hogy megkeresse és a bűn sarából kiemelje!

Milyen szégyenteljesen más a mi viszonyunk és magatartásunk az elveszett bűnös emberekkel! Pedig beszélünk mi a misszióról is néha! Meg kell térnünk! Most! Mert az ilyen igaz ember, mint amilyennek te gondolod magad, nem lesz részes az Úr országában megtérés nélkül! Segítsen Isten belátásra, őszinte bűnbánatra, megtérésre. Jézus keres téged is! Keres, mert szeret, mert azt akarja, hogy a bizalmas barátod, megmentőd lehessen! Nincs mit takarnunk előtte, jól tudja gondolatainkat, vágyainkat, és tudja, hogy milyen szegény, nyomorultak vagyunk. Cipelünk olyan terheket, titkokat, amibe már-már belerokkanunk. Mert nincs ember, akiben bízhatunk, nincs egy megértő barát, rokon, akinek elsírhatnánk, bizalmasan elmondhatnánk, ami fáj, ami terhel, ami miatt szenvedünk.

Rettenetes, ha egyedül kell vándorolni. Lehet, hogy egy házban laksz valakivel, egy asztal mellett esztek, egy ágyban alusztok, de egyedül vagy a kínoddal. Mert félsz, takarnod kell, csak meg ne tudják. Mert ha megtudják, ha kiderül... Akkor kiderül, hogy nem az vagy akinek gondoltak, hittek, te más vagy. S ha kiderül? Akkor mi lesz? Elhagynak, megvetnek, csúfolnak, híresztelnek. Elviselhetetlen lenne a veszteséged, ezért cipeled kínodat, titkodat, terhedet egyedül.

Az Úr Jézus nem a szentekhez, nem a jókhoz, nem az igazakhoz jött. Hozzád jött Jézus. Ma, most ott áll előtted, bemutatkozik néked: „A bűnösökért, a titkok miatt szenvedőkért jöttem, érted jöttem, fogadj el!”. Talán önmagadat sem tudod elfogadni, de Jézus elfogad, mert ez az Ő lénye, a szeretet! Nyiss ajtót Isten Fiának, a Szabadítónak. Mondd el néki, valld be előtte nyomorúságodat! Kérd bocsánatát, meglátod, Ő feloldoz bűneid, titkaid terhe alól. Nem tudja senki, hogy mi fáj neked, Ő tudja. Ezért jön, hogy meggyógyítsa sebzett lelkedet. Fogadd el! Barátod, Szabadítód, Megváltód akar lenni Jézus.

Mily boldog nap volt az, amikor elfogadtalak, édes Megváltóm! Köszönöm, hogy Te kerestél engem. Áldott a Te neved, mert ott hagytad a menny dicsőségét és e szennyes, bűnös földre eljöttél megkeresni, megmenteni a bűnös embert. Áldott vagy, Szabadítóm.

Segíts, hogy soha ne felejtsem el kegyelmedet, irgalmadat, amivel hozzám hajoltál. Add nékem a Te szeretetedet a bűnösök, a szenvedők iránt! Őrizz meg attól, hogy válogassak az emberek között, hogy lenézzek, elítéljek valakit. Segíts szeretni, ahogyan Te szeretsz engem, méltatlant. Szeretnék ott lenni én is a Te országodban, a megváltottak seregében. Ne haragudj rám, Uram, kérlek. Segíts mássá lenni, nyitott szívvel, őszinte szeretettel elfogadni a megvetetteket, a kitaszítottakat. Uram, segíts, hogy tudjak lehajolni azokhoz, akiket nem ért meg ez a világ. Köszönöm, hogy üdvösséget kínálsz minden megtérő bűnösnek, nekem is. Áldott a Te neved, szerető Úr Jézusom! Ámen!

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella