„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. ” (Zsid 4, 16)
Isten állandóan vár, mindig nyitva van az Ő trónjához vezető ajtó. Mikor megyünk Hozzá, az Ő trónja elé? Nagy baj esetén, nagy kérésekkel, amikor már nincs senki, akire számíthatnánk. Van egy nagyon csúnya szokásunk, azaz mondásunk. Ha nagy baj van, lehetetlen helyzetbe került valaki, akkor azt szokták mondani, hogy: „Itt már csak az Isten segíthet!”
Mit jelent ez a csak szócska? Azt, hogy ha én nem tudok segíteni, akkor más sem, talán Isten igen. Jelentheti a csak azt is: „Na, még megpróbálom az Istent kérni, talán Ő tud valamit tenni...” Istennél nincs csak, és nincs talán! Az ige kér, biztat, hogy félelem nélkül, bizalommal menjünk és kérjünk és mondjuk el kérésünket az Úrnak. „Hogy merjek én kérni, hiszen olyan nyomorult bűnös vagyok? Nem hallgat meg! Félek Istentől!”
Nagyon-nagyon féltem én is! Sokáig, életem legnagyobb idejét az Istentől való félelemben éltem le! Azért féltem, mert tudtam, hogy Ő előtte nincs takarás, nincs huncutkodás, nincs mese. Ő ismer, tudja, hogy ki vagyok! S ki vagyok? Bűnös! Tegnap is, ma is, meg biztosan holnap is vétkezem... Bűnös vagyok, nem szent. Jaj, Istenem, ne büntess meg!
Milyen bizalom az, amikor félek valakitől? Tőle féltem, nem az Ő szent nevét imádtam, magasztaltam istenfélelemmel, hanem imádtam, mert imádnom kell, hiszen nagyon szeretem, de úgy félek Tőle! Életemnek nagyon nagy összetörésre, nagy földcsuszamlásra, kibeszélhetetlen testi-lelki szenvedésre volt szüksége, hogy megismerjem az én szerető édes Atyámat, Istent, akitől nem félek már, de bízom benne!
A nagy nyomorúság és szenvedés idején ismertem meg azt a jó Istent, aki akkor is szeret és nem ostoroz meg, és nem töri össze a lábam, amikor én rossz vagyok, amikor én nem az Ő útján járok. Teljesen kiszolgáltatottá, elhagyottá kellett lennem, hogy megismerjem az én gondoskodó, rám figyelő, szerető Atyámat: Istent. Nem tudom leírni, hogy milyen változást jelentett életemben ez a felismerés, ez a találkozás Istennel. Bizakodó, más emberré lettem. Merek Isten elé menni, bátran, mint egy kisgyermek. Ha nagyon fáj a lelkemnek vagy a testemnek valami, most már merem mondani: „Ölelj át, édes Atyám, mert nem bírom, nagyon fáj.”
Vagy „Istenem, emelj már fel egy kicsit, hogy lássak, ne csak süllyedjek a félelem és bizonytalanságban.” Nincs lehetetlen kérés, nincs olyan nagy dolog és nincs olyan gyermeteg kis dolog, amivel nem mehetünk Isten trónja elé! Ő uraknak Ura! Királyoknak Királya! Ő ne tudna segíteni rajtad és rajtam? Félünk elé menni? Félünk, mert Ő hatalmas. Te és én nagyon jelentéktelen kis emberek vagyunk!
Igaz! Ő hatalmas, mi parányiak vagyunk, de Ő szereti a kis embereket, mert azok elférnek az Ő tenyerén. A nagyok, a bölcsek, a jók, az igazak nem akarnak az Ő kezében rejtőzni...
Szeret az Isten és hív! Járuljunk tehát bizalommal Hozzá! Féljünk a bűntől, a bűn cselekvésétől, gyakorlásától. Féljünk, mert a bűn elválaszt a szerető Istentől. Féljek a bűntől, mert Isten nem tűri a bűnt. Az Ő szentségével nem egyeztethető a bűn.
Az Ő kegyelme és irgalma eltakar mindent, ha bűnbánó szívvel kérjük. És mehetek, kérhetek Tőle, amikor segítségre van szükségem....
Hogyan értsem ezt? Nem emlékszik bűneimre, megbocsát és irgalommal, kegyelemmel odafigyel életemre, kérésemre? Igen!
Szükségben vagy? Gondod van, beteg vagy megbántottak, félsz? – menj Őhozzá, mondd el néki! Ne keresd a szép szavakat, csak mondd el úgy, mintha édesapádnak, vagy édesanyádnak mondanád a kérésedet! Egyszerűen, mindent mondj el, mert Ő hallgat, figyel és cselekszik.
A legfontosabb, hogy hidd el: Ő szeret, meghallgatja kérésedet, látja gyöngeségedet és látja őszinte törekvésedet. Ha ezt elhitted, ha kérésedet elmondtad, bizalommal tedd a kezébe és ne félj rá hagyni a döntést. Mondd el azt is őszintén, szívből: „Legyen meg a Te akaratod.” Várj, mert Ő nem teszi félre imádat, kérésedet, cselekszik, akkor és úgy, ahogyan az az Ő jó tervébe illik. Ez a bizalom, hogy nem aggódsz, nem esel pánikba, nem leszel depressziós sem, mert elhiszed, hogy az Úrnak terve van életeddel és Ő megcselekszi. Kérj és kapsz, ha félsz kérni, akkor mit akarsz kapni? Meglepetést? Nagyon szeretem, a meglepetést, de olyan csodálatos az is, amikor választ kapok az imámra, kérésemre.
Imádkozz úgy, mint ahogyan egy kisgyermek beszél az édesapjához. Az ige biztat: menj Isten trónja elé, mert kegyelmet és irgalmat kapsz, menj, amikor segítségre van szükséged!
Jövök, semmit nem hozok, kegyelmedbe kapaszkodom, Uram. Köszönöm, hogy mindenkor jöhetek. Köszönöm, hogy kérésemet kezedbe tehetem, Istenem. Legyen meg a Te akaratod életemben. Dicsőség és magasztalás térjen szent nevedre. Ámen.
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
