A Biblia nem csak egy könyv!

„Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat: az Ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az Igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő,  feddj,  ints,  biztass  teljes türelemmel és tanítással.” ( 2Tim 4, 1–2)

Ige nélkül nem élhetünk. A mi lelki táplálékunk az Isten igéje. Minden élőlény elpusztul táplálék nélkül. Hogyan élhetnénk Isten szava, vigasztalása, biztatása, tanácsa, intése, tanítása nélkül? Nem lehet hívő ember az, aki nem éhezi és nem szomjúhozza az igét.

Van olyan gyermek, aki nem szereti, ha a szülei tanítják, figyelmeztetik, sőt olyan gyermek is van (főleg a serdülő fiúcskák), aki nem szereti, ha átölelik, megsimogatják. Ám, ha bajba kerül, ha kiderül, hogy „vaj van a fején”, akkor siet, szalad, mondja kérését a legválogatottabb szavakkal. Szükség, baj esetén mi is kapaszkodunk az igébe, és akkor kérdezzük: „Mit mondasz, mit tanácsolsz most, Uram?”

A Biblia nem csak egy könyv! Isten szava, üzenete. Isten beszél vélünk, emberekkel Szent Lelke által. Igen, emberek írták, jegyezték le a Bibliát, de ezek az emberek a Szentlélek eszközei voltak. A Biblia nem egy régi történelemkönyv, nem „halotti beszéd”. Isten igéje élő és ható ma is. Az egyház csak az igére épülve volt képes túlélni a sok üldözést, szenvedést. A mártírok az ige biztató erejéből táplálkoztak és merítettek erőt az utolsó pillanatig.

Isten szava, beszéde fény, lámpás az életünk útján. Az ige védelem, amikor a sátán támad, kísért. Jézus is az igét mondta, amikor megkísértette az ördög: „Meg van írva: nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Mt 4–4). Nekünk élet az ige! Kenyér, táplálékunk alapja. Ha valaki nem él e táplálékkal, elsorvad lelkileg és a kísértő áldozatává válik. Ha az egyház felcseréli az igét, vagy keveri valami édes, ízes, zamatos hamisítvánnyal, ami jobban ízlik, azt az egyház sem éli túl. Nem marad meg csak a „klubtagság”. Ez pedig nem elég az örök életre!

Nemrég avattak püspökké itt, Amerikában egy homoszexuális embert. Nem sok túlélési lehetőséget látok az ő egyházának, az Episcopal egyháznak. Ezt nem én mondom, ez nem csak az én véleményem, ez parancs, Isten parancsa! Nem higíthatom fel, nem cserélhetem ki és nem változtathatom meg Isten törvényét, az Ő igéjét! Modernizálni sem lehet azt, amit Isten megmondott. Ő, ha akarná, változtathatna, de Ő nem változtat, mert Ő változatlanul gyűlöli a bűnt, és a bűn nem tévedés, nem kicsinyíthető, a bűn minden formájában halálos.

Pál apostol erre bátorítja, biztatja, kéri fiatal szolgatársát, Timóteust: „Hirdesd az igét, állj elő vele!” Ne félj, mondd azt, amit az Úr adott, amit Tőle tanultál! Isten beszédét nem lehet titkolni! Az emberek haldoklanak és nincs gyógyulás számukra, mert az igét nem hallják, a gyógyír nem jut el hozzájuk.

Soha semmi nincs oly hatással az emberi szívre, mint az Úr szava, az ige. Nem marad nyomtalan még azok szívében sem, akik tiltakoznak, vagy menekülnek előle. Soha, semmi nem tudja megváltoztatni az emberek elrontott, tönkrement életét, csak az Úr beszéde, igéje. Az ige mélyen a szívünk titkaira világít. Képes vágni, metszeni, életre sebezni! Igen, az ige nem halálra sebez, mint az emberek szava, kritikája, gúnyos megvetése, ítélkezése, de életet ad és eltávolítja a halálos fertőzést, a mérget, a vadhajtást életünkből.

Rád és rám is bízta a Szentlélek a hirdetés szolgálatát. Nem kell nagy előadást tartani, nem kell teológiai képesítés, csak mondd az igét, vigasztalj vele, bátoríts, ha kell óvatosan ints! Neked nem kell vágni, sebezni. Hagyd a sebészi munkát a Szentlélekre! Csak állj elő és hirdesd Isten kegyelmét, mentő, átölelő szeretetét! Mondd el tapasztalatodat, mit jelent számodra az Úr biztatása: „Ne félj, én nem hagylak el, megváltottalak! Nekem gondom van rád! Kérjetek és megadatik, Én vagyok a te gyógyítód!”

Számtalan áldott ígéret van, amivel segíthetünk, amivel közelebb hívhatjuk az embereket az Úr Jézushoz. Szeretünk arra hivatkozni, hogy nem alkalmas az idő! Vagy nem akarok zavarni, nem akarok erőszakosan közeledni. Majd imádkozom érte. Imádkozz, de az ige hallás után juthat el a szívhez, az elme gondolataiba. Mondd, ne várj! Az idő nem jön vissza soha, ami elmúlt, az mulasztásod lehet, mert talán soha többé nem lesz alkalmad bemutatni a te szerető Megváltódat, a drága Úr Jézust. Isten ítélni fogja nem csak a hitetleneket, de minket is, ha elmulasztottuk hirdetni, átadni, mondani az Úr örömüzenetét, a megváltás csodáját, a kegyelmet. Az ige hirdetéséhez feltétlenül a Lélek vezetése kell, nagy-nagy szeretet, gyöngédség, figyelem és még nagyobb türelem. Oly sok a csüggedt, összetört élet, biztatásra várnak. De mi jelenthet biztatást, mi adhat reményt ebben a bizonytalan világban? Mutasd meg az utat, a fényt, amelyen mindenki megtalálja azt, amire a lelke vágyik. Légy Isten örömmondó követe! Légy az Úr Jézus lámpása, gyertyácskája! Nem baj, ha nem vagy reflektor, csak légy irányfény! Állj elő és hirdesd az igét, Isten mentő üzenetét! Ne várj rendkívüli alkalomra, ne válogass a személyekben!

Sok alkalmat elmulasztottam, mert nem vigyáztam, máskor akartam beszélni rólad, Uram. Bocsáss meg! Soha nem jött vissza az az alkalom, fáj, szégyellem. Magasztallak azokért az áldásokért, amikor megértettelek és mertem mondani igédet, amit szívemre helyeztél. Bizonyságot tehettem jóságodról, kegyelmedről. Szentlélek Isten, kérlek, ne hagyj nyugodni, bátoríts és erősíts, hogy minden időben legyen kész a szívem elmondani Atyám jóságát, kegyelmét, szeretetét! Áldott az ige, áldott a Te szavad, Istenem, köszönöm, hogy életem megtartója, alapja a Te igéd! Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella