Bocsáss meg!

„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is.” (Fil 2, 5)

Talán az indulatainkat a legnehezebb megfegyelmezni, ellenőrzés alatt tartani, szabályozni. Nagyon tudatosan kell figyelni magamat, ha azt akarom, hogy ne az indulataim legyenek úrrá felettem, hanem én tudjak uralkodni indulataim felett. Elég egy kis sértés, csalódás, veszteség, azonnal reagálunk. Van, amikor erősebben, mérgesebben, van, hogy kevésbé. Magatartásom lehet a  fokmérője az indulatomnak. Általában a fáradt vagy a beteg, éhes ember indulatosabban válaszol az eseményekre, történésekre.

Az engem ért hatásokra tudok-e úgy válaszolni, reagálni, ahogyan elvárják tőlem, a keresztyén embertől? Milyen indulatokat vált ki bennem, ha közlik velem, hogy a munkatársam pletykát terjeszt rólam? Mi lesz a válaszom, ha felfedezem, hogy akiben megbíztam, megcsalt, lopott tőlem? Csökkenteni fogják a fizetésemet, mert a művezető rossz megrendeléseket adott a gyárban? Ha kiderül, hogy a menyem megcsalta a fiamat? Az unokámnak, tévedésből, rossz injekciót adott az orvos? Ezek nagy és megrázó dolgok. Hogyan viselkedem, milyen idulatot váltanak ki bennem ezek a hírek? Mennyire vagyok krisztusi?

Egy napfényes délelőtt egy fiatalasszony vásárolni indult a kislányával. A közeli fűszerboltba mentek a családi mikrobusszal. A városka másik végéről egy tizennyolcéves fiú apja kocsiját akarta kipróbálni. Vette a kanyarokat, fokozta a sebességet, fékezett, megint erősebben nyomta a gázpedált. Az utca ismeretlen volt. Egy váratlan útkanyarnál nem tudta a sebességet csökkenteni. Azt még látta, hogy egy  mikrobusz kanyarodott az utcába, megállni azonban nem tudott, teljes sebességgel belerohant a szabályosan közlekedő járműbe, amiben a fiatalasszony és a kislánya ült. A fiúnak arra még volt ereje, hogy az égő autóból kimásszon, de semmi másra nem emlékszik. Amikor a kórházban eszméletre tért, akkor tudta meg, hogy két ember megölt. A másik autóban lévő anya és a kislánya azonnal meghaltak a roncsok között. Az is kiderült, hogy a fiatalember vérében kábítószert találtak.

Tragédia egy családban, mert meghalt az édesanya, aki feleség, és meghalt a gyermek is, ott maradt az özvegy apa és két árva kisfia. Tragédia, mert egy meggondolatlan, felelőtlen fiatal gyilkossá vált, és harminc év börtönre ítélte a bíróság.

A bírósági tárgyaláson ott volt a gyászoló férj és a két árva fia. Meghozták az ítéletet. Harminc év szigorított börtön. Mielőtt a bíró kihirdette az ítéletet, a férj engedélyt kért a bírótól, hogy személyesen és csak négyszemközt beszélhessen a fiatalemberrel.

Az első kérdése ez volt: miért? A fiú válasza: „Mert felelőtlen voltam, nem hallgattam az apámra”. S itt a fiú sírva fakadt, s ezt mondta: „Bocsánatot kérek, nagyon fáj, szeretném, ha soha nem történt volna meg, nem tudom pótolni a két életet, de kérem, bocsásson meg. Rettenetes vagyok, két ártatlan embert megöltem. De nem is kérhetem, hogy megbocsásson, mert erre nincs soha bocsánat!”

Az özvegy férj személyes kéréssel fordult a bíróhoz: ne ítélje el a fiatalembert. Csak a minimális büntetést adja. „Soha nem tudom a feleségemet és a kislányomat visszahozni, de ez a fiatalember és az én saját két fiam egy életre szóló leckét tanultak. Nem fog ez a fiú többé ilyet tenni. De én sem hordozhatok haragot, indulatot, gyűlöletet magamban a tragédiáért, a veszteségért. Nekem meg kell bocsátanom, hogy a lelkem szabad legyen.”

A fiú szabad, igaz öt évig nem vezethet autót, de a férj, az apa is szabad, mert az indulatnak, a haragnak nem engedett, megbocsátott. Az az indulat volt ebben az emberben, mint a megbocsátó Krisztusban volt a kereszten.

Kedves Olvasóm, benned Krisztus indulata érvényesül mindig? Krisztus indulatát vágyom magamra ölteni. Saját indulataimat szeretném levetkőzni és örökre elhagyni. Lehetséges ez? Naponkénti küzdelemmel, harccal, kitartó vigyázással és reménységgel, hiszem, lehet. Magamtól nem tudok mássá lenni. De te sem, kedves Olvasóm. Nagy kegyelem, hogy a mi Megváltónk felajánlotta az Ő segítségét.„Hívj segítségül engem a te nyomorúságod idején, s én megszabadítalak téged, te pedig dicsőítesz engem!” Hívhatom Krisztust, Őt szeretném utánozni, hasonlítani szeretnék hozzá. Nem lehetetlen, mert Ő megígérte, hogy segít, csak kérd, hívd.

A történetünkben élő, valóságos személyekről beszéltem. Mi lenne ezzel az özvegy férjjel, a két gyermek édesapjával, ha harminc évig, vagy még annál is tovább, élete végéig dühöngene, gyűlölködne, bosszúért epekedne?! Milyen nagy erőt kapott az életre, a megbocsátásra, amikor a halált okozó fiatalember felmentését kérte! Isten kegyelme tette képessé erre. Sokkal kisebb dolgokért milyen hamar indulatba jövünk! Haragszunk, vádolunk, kiborulunk, és természetesen okoljuk a másikat. Adjon az Úr az Ő gyermekeinek, nekünk, szabadulást, segítséget. Értelmet, hogy  tudjunk vigyázni indulatainkra. Adjon lelki növekedést, hogy az az indulat legyen bennünk, amely Krisztusban van.

Uram, bűnbánó szívemet íme elhozom Neked. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hogy legyen az életem, az indulataim a Tiédhez hasonló. Szent Lélek Isten, jöjj szívembe és taníts, hogy fékezni, ellenőrizni tudjam indulataimat. Tied vagyok, tarts meg engem kérlek. Ámen

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella