Légy készen az Istennel való találkozásra!

„Jelentsd meg, Uram, az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen mulandó vagyok.”

És ha most Isten megjelentené, megüzenné, leíratná neked fehéren-feketén, hogy van még egy napod, öt hónapod, van még tizenkét éved, mihez kezdenél? Mit csinálnál az egy napoddal, mit csinálnál öt hónapig? Mire használnád a tizenkét évedet?

Szeretnénk tudni, hogy meddig fogunk élni. S ha tudnánk az időt, készülnénk-e a nagy  tárgyalásra? Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk az Isten ítélőszéke előtt. Hogyan állok Isten elé számot adni? Senki nem mondhatja ma, hogy ráérek még!

Mi az, ami a legtöbb szomorúságot, kellemetlenséget, fájdalmat okozza itt, most a földi életemben? El kell engednem! Le kell tennem, nem bosszankodhatom az elrabolt vagyonom miatt, nem gyűlölhetem azt, aki megcsalt, becsapott, nem harcolhatok az ellenségemmel tovább. Rendezni kell, ami rendezhető, el kell engedni mindent, ami terhel, ami megrontja szívem békességét, ami elrabolja örömömet.

Az emberek boldogok? Mennyire? Legtöbb idős ember csalódott, megkeseredett, elégedetlen, depressziós, háborog, szomorú. Miért? Nem volt elég a hetven-nyolcvan év a boldogság eléréséhez? Nem volt elég! Akkor mennyi lenne elég, mennyi évet kéne még élni, hogy az ember boldog legyen, megelégedett és békés szívvel hajtsa le majd a fejét?

Ha lehetne, helyrehoznák-e az elromlott, összetört, keservesen végigkínlódott házasságukat? Mit kezdenénk a megsebzett, elárvult, remegő gyermekszívekkel? Mit tennénk azért, hogy az otthon valóban otthon legyen? Hány embernek lenne fontosabb a saját boldogsága, mint azoknak az élete, azoknak az öröme, békéje, akiket itt hagy majd maga után?

Van-e még egy napod? Nem tudod és én sem tudom, kedves Olvasóm. Ha még fiatal vagy, mennyi időre van szükséged, hogy felépítsd álmaid, vágyad és reménységed  mesekastélyát? Száguldozol, gondolataiddal messze szállsz a végtelenbe. Vigyázz, kedves fiatal barátom, ébredj fel, lassítsd a fantáziádat! Nincs végtelen! Időben kell neked is, nagyapádnak is, és nekem is élnünk!

Az idő pedig nem végtelen itt a földön. Csak az Isten országában végtelen, örök az élet a mennyországban, vagy örök a pokolban!
Be kell látnunk, időseknek és fiataloknak, hogy az idő nem elég! Mert mi nem tudunk bánni az idővel. Elrontjuk, elfecséreljük, elpazaroljuk. Sokan úgy számolnak, hogy a naptárt és az órájukat használják időmérőnek! Ez az egyik legnagyobb tévedés! Az idő ma van, most van, a te számodra és az én számomra is. „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!” Ma, amikor Isten tanítani, vezetni, tanácsolni akar, akkor figyeljünk oda. Hallgassuk meg és vegyük komolyan az Ő parancsolatait, mert azzal óvja, védelmezi az életünket. Kérdezzük meg: mit akarsz, Istenem, hogyan rendezzem, éljem életem? Megegyezik-e akaratoddal döntésem, választásom?

Isten azt akarja, hogy mi örvendező, harmonikus életet éljünk. Ő adott lehetőséget, kegyelmet az élethez. Hogyan élek Isten kegyelmével? Elfogadom vagy visszautasítom?

Ismerek boldog idős embereket, akiknek az arca sugárzik. Kedves ismerősöm egy 93 éves, nyitott ráksebbel élő idős asszony, aki mindig mosolyog, kedvesen segít még mindig, és az Urat dicséri. Ahányszor meglátogatom, elszégyellem magamat. Ő nem lázad, nem kesereg, pedig gyermekeit, unokáit, férjét is eltemette már. Ennek az asszonynak csodálatosan szép az arca. Valami kimondhatatlan asszonyi szépség sugárzik róla. Tudom, hogy fiatalon elfogadta az Úr Jézust és úgy élte életét, mint aki tudja, hogy felelős, mindennel el kell számolni egyszer Istennek. Tudom, hogy nagyon szegényen éltek, kemény fizikai munkával kereste kenyerét és nevelte népes családját. Lázadás, harag, gyűlölet, zúgolódás, átok és bosszú nem fertőzték meg az életét. Ez a drága idős asszony jól használta az idejét. Csodálja is a falu, a kezelő orvosa, a gyülekezete. Ő élő világító lámpása az Úrnak.

Az idő, amit kaptam, hogyan használom? Ha még kapok egy napot, egy hónapot, egy évet – valamennyit –, bölcsebben, okosabban fogom beosztani az időmet, jobban szeretem az Urat, családomat, kibékülök haragosommal és mit csinálok még? Lehet, hogy pénzem nem lesz több, erőm is gyenge, fiatalabb sem leszek, az elmúlt időt vissza nem hozhatom, de ma és holnap, ha még lesz holnapom, ha még kapok időt, szeretném az Urat dicsőíteni. Őszintén vágyom a megszentelt életre, tudom, kegyelmet is kapok hozzá.

Életem ideje Isten kezében van. Jó, hogy nem tudom sem a napot, sem az órát, amikor Isten elhív és majd számot kell adnom a rám bízott időről. Készülök, örömmel, nem szeretnék rendezetlenül hagyni semmit magam után. Áldott az Úr, aki az időnek és életünknek az Ura.

Atyám, én imádlak, köszönöm az éveket, amit kaptam tőled. Bocsáss meg, hogy sokszor esztelenül éltem az időmmel. Köszönöm, hogy a nehéz és fájdalmas években is támaszom, oltalmazóm voltál. Magasztallak a kegyelemért, tiéd lehetek. Köszönöm, hogy Megváltóm helyet készített, ahol idő többé nem lészen. Ahol az Isten letöröl minden könnyet szemeinkről. Ott nem lesz többé halál, gyász, fájdalom, jajkiáltás... Készíts fel, Uram, a találkozásra. Szeretnék tiszta fehér ruhában állni előtted. Szent, szent, szent az Isten, méltó a dicsőítésre. Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella