Hálás menekültek a beregszászi Rákóczi Főiskolán - ,,Ezek a mi barátaink. Testvérek vagyunk.,,

Naponta több ezer menekült érkezik Kárpátaljára, akiknek az elhelyezését és az ellátását helyben kell megoldani. A háború kezdete óta a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola az elsők között ajánlotta fel ingatlanjait a menekültek fogadására. A beregszászi kollégiumok mellett Péterfalván és Nagydobronyban az Egán Ede Szakképzési Központ kollégiumaiban is a háború elől menekülni kényszerülő emberek vannak elszállásolva. Ezeket az épületeket korábban a magyar állam segítségével sikerült felépíteni, felújítani. Ezért konyhával és zuhanyzókkal ellátott, európai körülményeknek megfelelő helyen tudnak itt tartózkodni a menekülni kényszerülők, amiért nagyon hálásak. A főiskola közel 650 menekültet tudott befogadni.

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke: Amint a háború kitört, mi azonnal értesítettük a partnerintézményeinket, akikkel tudományos együttműködési kapcsolatban állunk, hogy ha valakinek menekülni kell, akkor a kollégiumainkat felajánljuk a számukra. Ahol jó körülmények vannak a magyar államnak köszönhetően, hiszen mindenütt van fürdőszoba, sőt az egyik beregszászi épületben tanári apartmanok is vannak. Először ez utóbbiak teltek meg, még az Oktatási Minisztériumból is laknak nálunk. De erre azért nekünk is fel kellett készülnünk, mert a diákok hazahordják az ágyneműiket, nem mindenütt van paplan, párna, mert sokan a sajátjukhoz ragaszkodnak, nem beszélve az edényekről. Ezért a főiskola saját költségvetéséből felszerelte a konyhát úgy, hogy ha idejön egy család, tudjon magának sütni, főzni. Egyelőre ebédet mi nem főzünk, de amennyiben kifogynak a tanárok tartalékai, akkor valószínűleg erre is rá fogunk kényszerülni, hogy napi egyszeri vagy kétszeri meleg ételt adjunk a kollégáknak. Én magam is meglepődtem, hogy ilyen hamar megtelt mindkét beregszászi kollégiumunk. Emellett az intézményünknek van épülete, kollégiuma Nagydobronyban, Péterfalván, és egy tanszállodánk Kőrosmezőn. Most mindegyik kollégiumban laknak. 

Ljudmila Szusinkó tanszékvezető, Drahomanov Ukrán Nemzeti Pedagógiai Egyetem, Kijev: Szeretném kifejezni a hálámat a Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőségének azért a szerető gondoskodásért, amellyel felénk, menekültekhez fordultak. Mi ukrán felsőoktatási intézményekben dolgozó tanárok vagyunk az ország számos városából. Menedéket kerestünk a bombázások elől, és ezt a menedéket, törődést itt, Beregszászon, a Kárpátaljai Magyar Főiskolán dolgozó kollégáinktól és az intézmény vezetőitől kaptuk meg. Szállást kaptunk és folyamatosan érdeklődnek, hogy mire van szükségünk. Mindent megkapunk, és reméljük, hogy a győzelmünk és a háború befejezése után minden rendben lesz, és az ukrán felsőoktatási intézmények és a magyar főiskola közötti együttműködések erősödni fognak. Ezek a mi barátaink. Testvérek vagyunk. 

Olena Bida professzor: Úgy alakult, hogy én a Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanítok. Egy héttel a háború kezdete előtt érkeztem ide előadásokat tartani. Itt maradtam, és ez az épület, ahol most vagyunk, már nem csupán kollégium, hanem azoknak az embereknek az otthona is lett, akik a főiskola meghívására ide érkeztek családjaikkal. Többségében nők és gyerekek vannak most itt, a férfiak otthon maradtak, és a területvédelmi egységeknél szolgálnak. Ide csak az idősebbeket hoztuk el. Az itt lakók között egyetemi tanárok, doktorok, professzorok vannak, akik a mostani körülmények között mindannyian menekültek lettek. Rendkívül hálásak vagyunk a kárpátaljai magyar főiskolának, hogy ellát bennünket mindennel, amire szükségünk van ebben a helyzetben. Higiéniai eszközökkel, a mosás és főzés lehetőségeivel és élelmiszerrel. Gyakorlatilag senki sem tudott magával hozni szinte semmit. Legfeljebb egy kis hátizsáknyi holmit. Édesanyák, gyermekekkel a karjukon, semmi nélkül érkeztek. Itt mindenkinek segítenek, még babakocsit is szereztek. Négyhónapos gyerekek is vannak. Akadnak olyan családok, ahol három-négy gyermek is van. Nincs is olyan szoba, ahol ne lenne minimum két gyerek. Itt létrehoztak egy gyermeksarkot, és elláttak bennünket bébiétellel is. Vagyis semmiben nem szenvedünk hiányt. A Kárpátaljai Magyar Főiskola mindennel ellátott bennünket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Itt mi egy nagy barátságos család lettünk. Mindaz, amit a főiskola értünk tesz, az egyszerűen egy igazi csoda. A fogadtatás, amiben részesülnek a menekültek, egyszerűen könnyeket csal az ember szemébe. 

Okszana Rezvan tanszékvezető professzor a Beketov Harkivi Nemzeti Egyetemen: A Kárpátaljai Magyar Főiskolával a pedagógiai és pszichológiai szakterületeken működünk együtt. Voltak velük közös rendezvényeink és konferenciáink. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ebben a nehéz időben befogadtak bennünket. Nem maradt semmink. Itt ez a fémdarab egy bombából való, amit magammal hoztam. Ez az, ami a szörnyű légitámadás után maradt abból a bombából, ami háromszáz méterre csapódott be a házamtól. Az ezzel járó erős légnyomás kivitte a házunk ablakait. A bomba tönkretett egy ötemeletes lakóházat, egy kórházat és egy autóalkatrész gyárat. A harkivi harci események kezdete után egy héttel, ezután a bomba után úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a várost. Nagyon hálásak vagyunk, hogy menedéket nyújtottak itt számunkra. Ellátnak élelemmel. Épp az előbb fogyasztottam el, amit az önkéntesek hoztak nekünk. Minden a lehető legjobb, amennyire ez ilyen körülmények között lehetséges. Ezek az emberek nem tesznek fel fölösleges kérdéseket, hanem segítenek és megosztják velünk azt, amijük van. Reméljük, hogy újra hazatérhetünk, és folytathatjuk a közös munkánkat. A legfontosabb az összefogás. 

A magyarországi támogatások révén korszerűsített épületeknek és a helyiek önzetlen vendégszeretetének köszönhetően az ide érkezők jól érzik itt magukat és végtelenül hálásak a segítségnyújtásért, a vendégszeretetért. Természetesen mindannyian abban reménykednek, hogy hamarosan megszületik a béke és hazatérhetnek otthonaikba. 

TV21Ungvár/M.E.