Ballagási ünnepség és verébavató a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban - Szárnyak és gyökerek

Rendkívüli időkben rendkívüli módon ünnepelünk, hangzott el a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum – vagy ahogy a korábbi évtizedekben megszoktuk: gimnázium – ballagási ünnepségén és verébavatóján. Ma már valamennyien tudjuk: a látványos külsőségek akár el is maradhatnak, mert az ünnep igazából bennünk, a szívünkben van. Ezzel együtt a mostani alkalom alig tért el a korábban megszokottaktól: meghitt pillanatokban, felemelő percekben, szívhez szóló gondolatokban egyaránt bővelkedett. Ezen az éven 37 végzős búcsúzott az alma matertől, és 31 elsős diákot, azaz verebet avattak.

A háború mindent felülír, jelentősen megnehezíti a szülőföldön való kibontakozást, boldogulást. Mindezek ellenére arra kérlek benneteket: tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy jövőtök Kárpátaljához kötődjön, hisz rátok hárul az a feladat, hogy biztosítva legyen az itteni magyar nemzetrész jövője – e szavakkal fordult megnyitó beszédében Szabó Árpád igazgató a végzős diákokhoz. Bár most nehéz időket élünk, a jövőt tekintve mégis van remény. Ezt támasztja alá, hogy folytatódik az intézmény új szárnyának építése, ahol már a közeljövőben megkezdődhet az oktató-nevelő munka, az eddigieknél sokkal jobb körülmények között. Az igazgató a továbbiakban beszámolt róla, hogy az intézmény diákjai a mostani tanévben is bizonyították felkészültségüket, rátermettségüket, számos rangos megmérettetésen értek el előkelő helyezéseket.

Kárpátalja magyar népe bő száz esztendeje él át rendkívüli időket, s már valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy a jövőben is nehezített körülmények között kell majd helytállnunk, fogalmazott Zán Fábián Sándor református püspök. Ám erősítsen bennünket az a tudat, hogy nekünk egy szerető, gondoskodó Istenünk van, aki mindezidáig megsegített bennünket. S így lesz ez a továbbiakban is. Ezekben az embert próbáló időkben valamennyien láthatjuk, hogy egyik napról a másikra százak és ezrek válnak földönfutóvá, ám ha ez megtörténik is, az Istenbe vetett hitet és a tudást akkor sem veheti el tőlünk senki.

Zubánics László, az UMDSZ elnöke, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének dékánhelyettese a Székely imnusz soraira utalva hangsúlyozta: most valóban nem látszik, hogy „merre visz a végzet”, ám jól tudjuk, hogy amíg van élet, addig a remény sem fogy el. S ha sikerül túlnéznünk a mostani nehéz hónapokon, józan ésszel azt is látnunk kell, hogy a XXI. század harmadik évtizedének Európájában az életbe kilépő fiatalok előtt igenis számos nagyszerű lehetőség áll. Hogy az álmok valóra váljanak, ahhoz viszont szorgalomra, kitartásra, céltudatos munkára van szükség.

A hagyományoknak megfelelően a líceum elsős diákjai a végzősök nyakába akasztották a tarisznyát, az alma materüket elhagyók pedig a gimnázium címerével díszített nyakkendővel ajándékozták meg az intézmény legfiatalabb hallgatóit.

További meghitt, megható percek következnek: a ballagó diákok versben, énekszóban mondanak köszönetet tanáraiknak és szüleiknek az irántuk tanúsított jóságért és a sok-sok türelemért. A végzősök költőink, íróink bölcs gondolatait kölcsön véve megfogalmazzák, hogyan képzelik el a jövőt, céljaik megvalósításának útját: „Kellenek a gyökerek és a szárnyak, hisz mindkettő a kibontakozásunkat segíti elő.” … „Önmagunk megismerése a legizgalmasabb feladatok egyike.”… „Alázatos vagyok, mert ismerem a gyengéimet.”… „Ha az ember messze menne, el ne feledje, merre tart és honnan érkezett.”

Az élet nem más, mint szakadatlan búcsú mindenektől – ezt már Pető Nikolett az „ások” osztályfőnöke fogalmazta meg, aki a továbbiakban így folytatta: „a szépség, a jóság, a bölcsesség… a világ teljessége legyél te magad”.

Rubec Zsuzsanna, a 7.B osztályfőnöke azt a gondolatot helyezte a végzős növendékek szívére, hogy fedezzék fel az élet apró örömeit, s hogy ebben a rohanó világban tudják mind teljesebben átélni a jelen szépséges pillanatait.

Rajkó Balázs a szülők nevében mondott köszönetet a pedagógusoknak: nemcsak gyerekeinket látták el megfelelő tudással, rajtuk keresztül Önök a mi tanáraink is voltak.

Végül a hagyományokhoz híven a ballagó diákok képviselői egy fából faragott platánlevelet helyeztek el a gimnázium fáján.

Eszenyi Gábor