Kiszáradhat a Panama-csatorna, a világ egyik legfontosabb tengerhajózási átkelője

Az elmúlt hét évből négy - beleértve 2019-et is - példátlan szárazságot hozott Panama városában, ez pedig arra késztette a Panama-csatorna üzemeltetőit, hogy korlátozza a hajók merülési mélységét. Az aszályok mellett a váratlanul pusztító viharok is megérkeztek oda, a világ egyik legfontosabb tengeri átkelőjének térségébe.

Ez a kombináció, valamint Panamaváros gyarapodó lakosságának megnövekedett ivóvízigénye miatt az ország vezetése most partnereket keres egy 2 milliárd dolláros projekthez, amelynek célja új vízforrások felkutatása - írja az Origo.

Panama a Föld egyik legcsapadékosabb országa, ennek tükrében különös megállapításnak hat,

hogy az utóbbi években reális veszéllyé vált, hogy a csatorna működéséhez nem kap elegendő mennyiségű vizet.

Ez azonban immár valós veszély. A szakembereknek most egy, korábban elképzelhetetlen katasztrófára kell felkészülniük, illetve a lehetőségek szerint azt megakadályozni: a Panama-csatorna kiszáradására.

"A víz itt mindig is nagyon bőséges volt" - mondja Ilya Espino de Marotta panamai mérnök, a Csatornaügyi Hatóság ügyvezető alelnöke, aki immár több mint 35 éve dolgozik ezen szakterületen.  A most jelentkező radikális változásokról elmondta: eszübe sem jutott, hogy egyszer majd a csatorna egészét fenyegető vízhiánnyal kell szembenézniük.

"A víz elpárolgása nem volt az első helyen a gondolataink között. Csak az utóbbi években szembesültünk a csapadékviszonyok változásával" - fogalmazott a szakember, aki a csatorna 5,25 milliárd dolláros, jelenlegi is zajló bővítési projektjének is az egyik vezetője.

Korlátozott merülési mélység

Mivel az elmúlt hét évből négyben korábban példátlan szárazság jellemezte az országot, ez arra ösztönözte a csatorna üzemeltetőit, hogy korlátozzák a hajók merülési mélységét, azaz azt a minimális vízmélységet, ahol a hajó még biztonságosan közlekedhet. Minél több és nagyobb tömegű rakományt szállít egy hajó, annál jobban merül a vízbe.

Az aszály mellett váratlanul pusztító viharok is érkeztek az országba, mindezt tetézte még a lakosság megnövekedett ivóvízigénye.

A kritikus helyzet megoldására az ország vezetői most partnereket keresnek az új vízforrások felkutatására kidolgozott 2 milliárd dolláros projekt megvalósításához.

Az 1914-es megnyitása óta a mintegy 80 kilométeres Panama-csatornát mindig is mérnöki csodaként tartották számon, amely egy rendkívül egyenetlen terepen átívelő vízi hídon keresztül köti össze a Csendes- és az Atlanti-óceánt.

A létesítmény zsilipek és több tízmillió gallon víz segítségével hidraulikus meghajtással egy mesterséges tóba emeli a hajókat, majd a túloldalon leereszti őket. 

2016-ban Espino de Marotta felügyelte a csatorna hatalmas bővítését, de a szélesebb zsilipek mellé épített víztakarékos medencék nem pótolták a csökkenő vízkészletet. Most ez a központi problémája a 2028-ra befejezni kívánt projektnek. 

Mivel a csatorna két mesterséges tavát tápláló vizet több mint 2 millió ember issza, a két létfontosságú igény között feszültség alakult ki.

"Garantálni akarjuk, hogy a lakosság számára ivóvizet, az áthaladó hajók számára pedig biztonságos merülést tudjunk biztosítani." - hangsúlyozta Espino de Marotta, megjegyezve, hogy a világjárvány miatt a hajózás még nagyobb jelentőséget kapott.

Az éghajlatváltozás hatásai

Steve Paton, a panamai Smithsonian Trópusi Kutatóintézet munkatársa szerint az esős évszak már egyre később kezdődik, és ez kihatással van a csatorna működésére is. Az éghajlatváltozásnak is köszönhető aszályok mellett az ország az elmúlt 21 évben a 10 legnagyobb trópusi viharból 8-at átélt, a víztározók azonban nem elég nagyok ahhoz, hogy a felesleges vizet felfogják és a száraz időszakokra tárolhassák.

2010-ben a heves esőzések majdnem tönkretették a csatorna egyik gátját, és 1989 óta először kényszerítették a vízi út ideiglenes lezárására. 

Espino de Marotta szerint ennek az az eredménye, hogy a vizet többé nem lehet természetesnek venni. A szakemberek naponta figyelik a tavak szintjét és a csapadékmennyiséget, és nyomon követik a párolgást. A hidrológusok hetente találkoznak, hogy tervet dolgozzanak ki a következő hetekre, hónapokra vonatkozó vízmegtakarításra. Mindazonáltal úgy tűnik, nem kerülhető meg az, hogy a csatorna vizellátására valóban átfogó, hosszú távra szóló tervek szülessenek.