Hirado.hu
| 2021. 09. 23. – 11:30 | Németország |
Közel 16 év után a vasárnapi parlamenti választásokkal véget ér az Angela Merkel nevével fémjelzett korszak Németországban. Fotó: Internet

Hirdetés

Közel 16 év után a vasárnapi parlamenti választásokkal véget ér az Angela Merkel nevével fémjelzett korszak Németországban.

A többségben kormányzó konzervatívoknak (CDU és CSU) nem sikerült eléggé karizmatikus vezetőt találni a kancellár helyére, így mindkét párt veszített népszerűségéből.

Ugyanakkor a jelenlegi pénzügyminiszter, Olaf Scholz és a Szociáldemokrata Párt (SPD) csillaga hosszú idő után ismét emelkedik.

A hirado.hu szakértő segítségével feltérképezi a lehetséges koalíciókat, és infografikán mutatjuk az új Bundestag várható összetételét.

A Forsa német közvélemény-kutató felmérése szerint így állhat össze a német szövetségi parlament, a Bundestag a 2021. szeptember 26-i választások után (Grafika: hirado.hu, forrás: Politico)

Felnőtt egy generáció, amely számára Merkel neve egyet jelent Németországgal

„Közel másfél évtizedes kormányzás alatt felnőtt egy generáció Németországban, melynek számára nem volt kérdés, hogy ki a kancellár. Ezek a fiatalok hozzászoktak, hogy mindig ott van egy ember, akit Angela Merkelnek hívnak, és aki olyan pártokon felül álló, független entitásként szerepel, mintha egy személyben Németországot testesítené meg” – mondta Pócza István, a Batthyány Lajos Alapítvány szakmai programvezetője a hirado.hu-nak.

Merkel hónapokkal ezelőtt bejelentett visszavonulása létrehozott egy olyan politikai vákuumot, amibe többen is megpróbáltak betörni. Egyrészt a saját pártján, a CDU-n belülről próbálkoztak azzal, hogy a helyébe lépjenek. Emlékezhetünk még Annegret Kramp-Karrenbauerre – aki a német közbeszédben AKK néven is ismert –, aki bő másfél évvel ezelőtt átvette a CDU vezetését, de rövid idő alatt kudarcot vallott. AKK-t „mini Merkelnek” is nevezték, hiszen a kancellár legközelebbi köréhez tartozott, de mint kiderült, nagy volt rá az a bizonyos kabát.

„Ezután két kancellárjelölt neve vetődött fel komolyan: Armin Lascheté és Friedrich Merzé. Merz nagyon határozottan új irányba terelte volna a CDU-t, ezzel szemben Laschet sok tekintetben a merkeli politikát kívánta követni. A CDU választmánya Laschetnek szavazott bizalmat, de időközben a politikai helyzet annyira megváltozott, hogy a merkeli irányvonalat már nem lehetett ugyanúgy továbbvinni. A német választók már egy új, karizmatikus, határozott elképzelésekkel bíró kancellárjelöltet keresnek” – fogalmazott Pócza István.

A közvélemény-kutatások szerint a németek ezt a karaktert nem Laschetben, hanem Olaf Scholzban, a Szociáldemokrata Párt jelenlegi szövetségi pénzügyminiszterében látják.

A felmérések szerint Scholz, aki semmilyen látványos dolgot nem csinált, a kampány hajrájában átvette a népszerűségi lista vezetését. Hogyan lehetséges ez?

„A szociáldemokraták már több mint egy évvel ezelőtt döntöttek a kancellárjelöltjükről. Ráadásul ezt egy átlátható folyamat eredményeképpen. A CDU/CSU ezzel szemben egy zárt ajtós tárgyaláson tették le a garast Laschet mellett, s azt sem tudni pontosan, hogy kik voltak jelen, kik hozták meg ezt a döntést. Scholz február óta folyamatosan kampányol. A koronavírus miatt akkor még csak online lehetett kampányt folytatni, de az SPD ezt kihasználva virtuális kampánykörutakat szervezett számára a német tartományokban. Ezek az amerikai elnökválasztási kampány mintájára Zoom-konferenciákon történtek, és rengeteg érdeklődő volt, akik szakpolitikai és világnézeti kérdésekkel bombázták a kancellárjelöltet. Azt kell mondjam, hogy Scholz jól vizsgázott. Szimpatikus válaszokat tudott adni, de ismétlem: fontos volt, hogy ő a CDU kampányánál jóval korábban kapcsolt” – magyarázta a szakember.

Kereszténydemokrata Unió/Keresztényszociális Unió

Németországban van hagyománya a politikai váltógazdaságnak, elsősorban a szociáldemokraták és a konzervatívok (SPD és a CDU/CSU) viszonylatában, így volt ez például a Merkel előtti időszakban Gerhard Schröder kancellársága idején. Németországban azonban nem fordult még elő olyan a II. világháború óta, hogy két parlamenti párt összefogása ne adott volna ki egy kormányképes többséget – erre most jó esély van.

„Szinte biztos, hogy ezúttal legalább három párt kell a működőképes koalícióhoz Németországban, de nagy kérdés, hogy melyik három alakulat lesz a befutó” – mondta az elemző.

A bajorországi CSU vezetője, Markus Söder a kampány során végig népszerűbb volt, mint a CDU kancellárjelöltjévé tett Laschet. Miért állt mégis félre?

„Markus Söder jól mérte fel, hogy sem a »kis testvérnek« is nevezett keresztényszociális unió, sem pedig ő nincs abban a helyzetben, hogy vezető szerepre törjenek az országos politikában” – fejtette ki Pócza István.

„Másrészt Söder – aki politikusi megjelenését és előadásmódját tekintve nagyot fejlődött az elmúlt években – érzékelte, hogy a jobboldal meggyengült Bajorországban és egész Németországban, ennél fogva a választások kimenetele bizonytalan. Ha tehát a CDU/CSU elveszítené a választást, azzal vezetőket is magával rántana a mélybe, és ő ebben nem kívánt részt venni. Söder otthon, Bajorországban óriási támogatottságnak örvend, szerepe megkérdőjelezhetetlen, így nem igazán lett volna értelme egy eleve bizonytalan helyzetben ekkorát kockáztatnia.”

Németország mai politikai látképe a Merkel-korszak szüleménye

Az elemző kiemelte: azokat a témákat, amelyekkel a szociáldemokraták vagy éppen a zöldek előálltak a kampány során, Merkel egytől egyig zászlajára tűzte.

Merkelnek sokkal inkább taktikája, mintsem stratégiája volt. Amikor olyan témával vagy ötlettel találta szemben magát, aminek segítségével több szavazót érhetett el, azt azonnal magáévá tette. Így vált az elmúlt években az országos politika központi témájává a zöld kérdés, a környezetvédelem – vagy ahogy a németek nevezik, a klímavédelem (Klimaschutz) –, amit az Európai Bizottság német elnöke, Ursula von der Leyen szintén zászlajára tűzött a legfelsőbb uniós szinten.

A CDU/CSU kerülhet leginkább olyan helyzetbe, hogy ha jobboldali pártok akarnak maradni és az ilyen irányultságú szavazókat akarják képviselni, akkor változtatniuk, lépniük kell. „Az uniópártok az elmúlt években ugyanis folyamatosan balra tolódtak, a CDU több kérdésben már nem is centrista, hanem balos álláspontot foglalt el. Óvatosabban ugyan, de a CSU is követte őket” – fogalmazott a szakértő.

Zöldek (Die Grünen)

Németországban a Zöldek az 1990-es újraegyesítés óta tényezőnek számítanak, 3–8 százalékos választási eredményekkel. Az egyre erősödő környezetvédelmi lobbi az elmúlt egy évben ismét előtérbe hozta őket: volt néhány hónap, amikor úgy tűnt, a CDU-nak nem is a szociáldemokratákkal, hanem a Zöldekkel szemben kell állnia a sarat. Azok a konzervatív szavazók, akik nyitottak a környezetvédelmi kérdésekre, joggal gondolhatják úgy, hogy miután a Zöldek képviselik elsősorban ezt az értékrendet, rájuk fog szavazni.

„A környezetvédelem kérdése egyébként minden jelentős politikai erőnél terítékre került az idei kampányban. Az elmúlt napokat Münchenben töltöttem, több kampányeseményen is részt vettem, s szinte mindegyik a klímakérdés körül forgott – mintha nem is lenne más probléma Németországban. Éppen ez az oka annak, hogy a Zöldek támogatottsága az elmúlt egy-két hónapban relativizálódott. Ők azzal tudnak érvényesülni, hogy kitartanak amellett, hogy a »zöld váltást« valóban ők tudják hitelesen megvalósítani” – fogalmazott Pócza István.

Baloldal (Die Linke)

Ha a lehetséges koalíciók kerülnek szóba, jellemzően két pártot kerülnek a nagyobbak: az egyesült Baloldalt (Die Linke) és a bevándorlásellenes, gyakran szélsőjobbosnak titulált AfD-t (Alternatíva Németországért). A szociáldemokrata Scholz ugyanakkor kínosan kerüli a válaszadást arra a kérdésre, hogy együttműködne-e a kommunista utódpárttal. A bajor konzervatívok legnagyobb félelme most az, hogy egy balos „horrorkoalíció” jön létre, amelyben az SPD és a Zöldek mellett a Die Linke is szerepet kapna.

„Jól mutatja a német politika általános, erős balra tolódását, hogy a politikusok többsége a baloldali szélsőséget vállalhatóbbnak tartja, mint a jobboldalit. Ez nagyban köszönhető a balliberális túlsúlynak a német médiában” – mutatott rá az elemző.

„A CDU/CSU nem nagyon mer a jobboldal felé indulni, mert tart a negatív sajtótól. Médiafronton komoly hátrányba kerültek, s Németországban a média diktálja a politika ütemét és az üzeneteket – holott ennek nem így kellene lennie. Fontos látni, hogy a német politika sajátossága a kiszámíthatóságra való törekvés is. Ha a szociáldemokraták (SPD) és a konzervatívok (CDU) kerülnének többségbe a vasárnapi választások után, akkor készen állnak bevenni a koalícióba a baloldalt. Az országot eddig irányító nagykoalíció sem volt igazán jó megoldás, hiszen a részt vevő pártok mindegyike veszített a támogatottságából, különösen a CDU/CSU, és csak egyes karakterek (politikusok), például a már említett Olaf Scholz tudott ebből politikai tőkét kovácsolni.” 

Alternatíva Németországért (AfD)

Megfigyelők szerint az AfD azzal szerzett komoly támogatói bázist – különösen az ország keleti részén, Szászországban és Türingiában megtartott tartományi választásokon –, hogy politikusaik ellátogattak a falvakba, a kisvárosokba, és meghallgatták az emberek problémáit. Vagyis komolyan vették azt, hogy a politikusoknak nem szabad elszakadni a választóktól.

„Erre utalnak az AfD kampányvideói is: országos, átfogó üzenetek helyett inkább a helyi, regionális jelenségekkel, problémákkal foglalkoznak” – mondta az elemző.

Németország – de normálisan. Az AfD egyik választási kampányfilmje.

Az AfD be tudott furakodni a politikai paletta jobb oldalára, ezzel középre tolva a hagyományosan jobboldali CSU-t. Ez a politikai elmozdulás már megfigyelhető volt az elmúlt tíz évben, de különösen a 2015-ös első migrációs hullámot követően. Szövegelemzési felmérések készültek például arra vonatkozóan, hogy milyen kifejezések, illetve értlékvállalások terjedtek el a német politikusok nyilatkozataiban 2015 óta.

„Ebből is kitűnik, hogy a két hagyományosan konzervatív párt közül a CSU elindult a centrum felé; a CDU pedig egyértelműen eltolódott a baloldalra. Emiatt jöhetett létre egy vákuum, amelyet az AfD töltött be.”
Az, hogy a bevándorlásellenes párt eddig nem tudott jelentős áttörést elérni, annak az eredménye, hogy a párt fejlődése megtorpant. „Az AfD-ben ugyanis kezdettől fogva vannak olyan szélsőséges, politikailag vállalhatatlan elemek, akiknek a jelenléte a párt növekedését nagymértékben akadályozza. Ezt az uniópártok ügyesen kihasználták, zárlat alatt tartva ezzel az AfD-t. Erre a jelenségre vezethető vissza, hogy a párt támogatottsága jó ideje 11 százalék körül stagnál” – fogalmazott az elemző.

Pócza István szerint a párt most is tartani fogja ezt a szintet, az előrelépéshez azonban nagy változtatásra lesz szükség. „Arra is szükség lesz, hogy a CDU/CSU átértékelje, érdemes-e folytatni a balra tolódást. Az uniópártokhoz közeli elemzők már tettek utalást arra, hogy el tudnák képzelni az AfD-t koalíciós partnerként, de csak akkor, ha párt jelentősen szelídülne, vagyis a centrum irányába tolódna el.”


Hirdetés

Forrás

Kövessen minket a Facebook, az Instagram, a Telegram és a Google News oldalainkon.