Kárpátalja | 2021. 06. 20. – 13:33 |
Nagydobrony egyik legismertebb szülöttje, Balog Judit, még nem volt nagykorú, amikor 2013 nyarán áttette a székhelyét Magyarországra. Fotó: Internet

Nagydobrony egyik legismertebb szülöttje, Balog Judit, még nem volt nagykorú, amikor 2013 nyarán – tarsolyában két ukrán Szuperligás bajnoki címmel, amit még az Ungvári Kárpátival szerzett – áttette a székhelyét Magyarországra. A világ egyik legjobb női kézilabda-bajnokságának számító magyarországi pontvadászatban ráadásul a világ talán legjobb klubcsapatához, a Győri Audi ETO-hoz került, ahol nagy jövőt jósoltak neki. Ugyan az elmúlt nyolc esztendő nem egészen olyan forgatókönyv szerint alakult az időközben öt klubnál is szerencsét próbáló ifjú hölgy számára, amelyet eredetileg magának megálmodott, de Judit szívósságát és akaraterejét jelzi az a tény, hogy a közel egy évtizede az ukrán válogatottban is bemutatkozó kézilabdázó azóta is helytáll a bombaerős magyar élvonalban.

A napokban telefonon sikerült elérnem Balog Juditot, és mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, a még mindig csak 25 éves nagydobronyi leányzó már családi körben tölti jól megérdemelt nyaralását.

– Képzeletben ugorjunk vissza nyolc évvel ezelőttre. 2013 nyarán nem voltál még 18 éves, amikor a világ legjobb csapatához, a Győri Audi ETO-hoz kerültél. A te posztodon egy magyar válogatott hálóőr, Herr Orsolya, illetve a norvég kapuslegenda, a még ma is aktív Katrin Lunde szerepelt. Mire számítottál?

– Nekem akkor már az is hatalmas megtiszteltetés volt, hogy ilyen kiválóságokkal edzhettem együtt nap mint nap, elleshettem tőlük a szakma csínját-bínját. Orsi és Katrin mellett természetesen nem számíthattam rá, hogy az első csapatnál figyelembe vesznek, így fél évig a juniorok közé kerültem. De előtte még egy bajnoki találkozón is pályára léphettem egy félidő erejéig, így alig 18 évesen bemutatkozhattam a legjobbak között.

– Győr után Vác következett, ahol szintén nem akárkik voltak a riválisaid…

– Igen, a váci csapatnál azzal a Bíró Blankával kellett megharcolnom az 1-es számú mezért, aki nem sokkal később a Fradi és a magyar válogatott meghatározó játékosává vált (tegyük hozzá, hogy még ma is az… a szerk.). Amikor Blanka eligazolt a Fradiba, a csapathoz egy olimpiai és világbajnok hálóőr érkezett a brazil Barbara Arenthart személyében, aki ráadásul, élete egyik legjobb idényét nyújtotta az ott eltöltött időszak alatt. Így aztán Vácott nem sikerült első számú kapussá válnom, de ott is rengeteg tapasztalatot szereztem.

– A folytatásban Kisvárda, majd Békéscsaba, végül Szombathely következett, ahol azért már több szerepet kaptál. Olyannyira, hogy Békéscsabán egy ideig még a csapatkapitányi karszalagot is viselhetted… Kezdetben mostani egyesületednél sem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezted, hiszen közbejött egy súlyos sérülés, amelyen, hála Istennek, már túl vagy. Hogyan látod a jövőt?

– Tavaly nyáron igazoltam Szombathelyre, ahol a felkészülési időszak elején keresztszalag-szakadást szenvedtem a térdemben, és a 25. születésnapommal egyidőben megműtöttek. Az operáció, hála Istennek, jól sikerült, de tudni kell, hogy egy ilyen műtét után legalább kilenc-tíz hónapot vesz igénybe a teljes felépülés.

Nálam is nagyjából ennyi ideig tartott, nagyon örültem neki, hogy a nemrég záródó bajnokság utolsó három bajnoki meccsén már én is bevethetővé váltam, és segíthettem a csapatomon.

– Nem is akárhogyan, hiszen ezen a három találkozón – a te bravúrjaidnak is köszönhetően – sikerült nyernetek, és az addigi kieső helyről, huszáros hajrát kivágva, kiharcoltátok a bennmaradást…

– Igen, nagyon örültem neki, hogy az utolsó meccseken már játszhattam, és jó játékkal járulhattam hozzá a számunkra oly fontos bajnoki pontok begyűjtéséhez. Volt csapatom, a Békéscsaba ellen 26-24-re nyertünk, majd sikerült Érden is győzni 32-28-ra, végül az Alba Fehérvár elleni 26-21-es sikerrel biztosítottuk be az élvonalbeli tagságot.

– Amúgy Szombathelyen sincs hiány a neves riválisokból, hiszen jelenlegi klubodnál a kapustársad az a Katarina Tomasevics, aki 37 évesen is a szerb válogatott egyik meghatározó játékosa.

– Így van, Katarinával is jól megértjük egymást, nagyon tapasztalt, rutinos hálóőr, akitől sokat tanulhattam. Ha minden igaz, még jövőre is vele kell majd megküzdenem a kapusmezért, hiszen két évet hosszabbított Szombathelyen…

– Hogyan alakul majd a nyári programod?

– A napokban megkapom a második Covid elleni oltásomat, így már védettségi igazolvánnyal a zsebemben utazhatok haza, Nagydobronyba, ahol végre néhány hetet eltölthetek a családommal. Július közepén már utazom is vissza, hiszen akkor kezdjük a felkészülést az új idényre.

– Mit is kívánhatnánk mást, mintsem jó pihenést, sérülésmentes idényt, és sok sikert a jövőben is!

Jakab Lajos


Hirdetés


  • A cikk a Kárpátinfo hetilap 25. évfolyamának 24. számában jelent meg.
  • Hetilapunkat megvásárolhatja terjesztőinknél, illetve előfizetheti a postán.
  • A Kárpátinfo hetilapot ONLINE is előfizetheti!
  • Lapunkat elolvashatja PDF formátumban is.

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!