Szoboravatás és megemlékezés a Rákóczi Főiskolán - ,,Értékeket teremtünk s jövőnk is van,,

Február 25-én a kom­­munizmus áldozataira emlékezünk. Azokra a százezrekre, akiket a második világháború végén vagy után deportáltak, és akik közül igen sokan sohasem tértek haza.

Egyes becslések szerint Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azonban azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A kommunizmus igencsak fájdalmas sebeket ejtett Kárpátalja magyar, német nemzetiségű lakosságán is, egyik legnagyobb tragédiánk a malenkij robot. A „kis munka” hazugságával mintegy harmincezer magyar férfit hurcoltak munkatáborokba.

Közülük több mint tízezren soha nem tértek haza. Nekik állít emléket a február 25-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola udvarán felavatott Matl Péter szobrászművész Gúzsban című szoborkompozíciója.

A rendezvény nemzeti imádságunk eléneklésével vette kezdetét. Ezt követően Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja, Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola elnöke és Matl Péter alkotó közösen leplezte le az emlékművet.

Szilágyi Mátyás a magyar történelem fekete napjának nevezte ezt a dátumot. A kommunista diktatúra éveiben Magyarországon és a Kárpát-medencében, így Kárpátalján is sokakat üldöztek, megfélemlítettek, elhurcoltak. Ma rájuk, a mártírokra, a hősökre, az egyházüldözés áldozataira, a megnyomorított családokra emlékezünk. Arra a sok tízezer magyar emberre, akiket a történelemben addig páratlan módon kollektív bűnösség alapján elhurcoltak munkatáborokba, s akik nagy része nem tért vissza családjához, fogalmazott a főkonzul. A most felavatott szobor méltóképpen állít nekik emléket, mondta.

Orosz Ildikó kifejtette, hogy a megtorlások több éven át kísértették az itt élőket. „Ez a szobor elénk idézi nagyszüleinket, társainkat, akiket a kommunizmus megnyomorított. A főiskola udvarán felállított alkotás emlékeztet azokra, akik hitükért, meggyőződésükért életükkel fizettek” – hangsúlyozta az elnök asszony, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos megismertetni az egykori történéseket a diákokkal is, hisz a mi életünkbe a kommunizmus nagyon keményen beavatkozott. Ez az emlékmű arra emlékeztet, hogy „a mi sorsunk egyúttal a kommunizmus által szőtt és font sors, s a mi problémáink még mindig ott vannak, ahol annak idején 1944-ben elültették”, zárta gondolatait Orosz Ildikó.

A háromalakos szoborkompozíció az érzelmi hullámzás azon fázisait rögzíti az elvágyódástól a tehetetlenségig, a tehetetlenség érzésén át a magába roskadásig, amit akkor él át az ember, amikor valamilyen oknál fogva elveszíti a lelki egyensúlyát, a szabadságát. Az aggódás, a szorongás és a félelem olyannyira a kárpátaljai magyarság mindennapjainak a részévé vált, hogy ki-ki önmagát láthatja viszont a három, tölgyfából faragott árnyalatban – fogalmazott Barta Gusztávnak a szoborkompozíció kapcsán. A kárpátaljai költő gondolatait Matl Péter, a szoborkompozíció alkotója olvasta fel. A művész a most felavatott alkotását bemutatva elmondta, hogy mondandójának kiformálásában közrejátszottak a jelenleg zajló események is, a sok félelem, amiben élünk. „Ez az én személyes jelzésem az időben, térben, hogy itt élünk, értékeket teremtünk, s jövőnk is van!” – hangsúlyozta a szobrászművész.

Ezt követően Molnár János római katolikus esperes-plébános és Marosi István görögkatolikus pap szentelték meg a szobrot és kérték Isten áldását a jelenlévőkre.

Az alkalom záróakkordjaként a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit.

K. A.