Újabb hasonlóságot találtak a kutyák és emberek között

A kutyák és az emberek agya hasonlóan dolgozza fel a környezet hangjait. Az ELTE Etológiai Tanszék kutatóinak legújabb, a rangos NeuroImage szaklapban megjelent kutatása szerint a két faj evolúciós távolsága ellenére, agyuk hasonlóan dolgozza fel az élőlényekre jellemző hangadásokat. Az eredmények azon túl, hogy hozzájárulnak agyunk evolúciójának megismeréséhez, robotok fejlesztését is segíthetik.

A természetes hangadások egyik kulcsfontosságú szerepe, hogy megmutassák, milyen érzelmek zajlanak a hangot kiadó egyedben. Ezt gyakran két alapvető akusztikai paraméter határozza meg, az alapfrekvencia és a hanghossz. Az ELTE kutatói arra keresték a választ, hogy kutyák és emberek agya mutat-e preferenciát az élőlények természetes hangadására emlékeztető hangokra, illetve a hangok 'élőszerűsége' hatással van-e az agyi feldolgozására - írja az origo.hu.

Ennek érdekében 21 kutyát és 21 embert teszteltek hasonló módon, nem-invazív funkcionális MRI vizsgálatban. A tesztben a kutatók által mesterségesen generált hangokat játszottak le. Ezek egy része az élőlények hangadására emlékeztetett, a másik része pedig egyszerű periodikus (szinuszos) hang volt. A vizsgálatban a kétféle akusztikus ingerre adott agyi válaszokat hasonlították össze.

„Az ember és a kutya esetében is találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyek intenzívebben reagáltak hangadás-szerű, mint szinuszos hangokra, míg fordítva, vagyis a hangadás-szerű hangokhoz képest a szinuszos hangoknál nem figyeltünk meg erősebb agyi aktivitást egyik fajnál sem" – magyarázza az eredményeket a cikk első szerzője, Bálint Anna, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport posztdoktor munkatársa. Ezzel

elsőként sikerült kimutatnunk nem fajspecifikus, általánosabb preferenciát vokális hangokra egy nem-főemlős fajnál, a kutyánál."

„Mindkét fajnál találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyekben a kétféle hangtípus feldolgozását az alapfrekvencia ellentétesen befolyásolja. Míg szinuszos hangok esetében a nagyobb alapfrekvenciájú hangok váltottak ki nagyobb agyi aktivitást, hangadás-szerű hangok esetében éppen az alacsonyabb frekvenciájú hangokra kaptunk erősebb agyi választ. Ez az eredmény az élőlényekre jellemző hangadások agyi feldolgozásának funkcionális hasonlóságára utal két, evolúciósan egymástól távol álló emlős fajban" – magyarázza Andics Attila, a tanulmány utolsó szerzője, az MTA-ELTE 'Lendület' A Kommunikáció Neuroetológiája Kutatócsoport vezetője.

„Az eredményekből úgy tűnik, hogy ugyanazon agyi régió érzékenysége ugyanarra az akusztikai paraméterre (pl. alapfrekvencia) eltérő lehet a hallott hang típusától függően. Most először sikerült kimutatni egy nem főemlős fajban effajta differenciált érzékenységet.

Kutatási eredményeink fontos vonatkoztatási és kiindulási pontként szolgálhatnak olyan alkalmazott kutatási területeken, mint a szociális robotika,

hiszen a robotok fejlesztésénél lényeges szempont, hogy azok mesterséges kommunikációs hangjai miként kerülnek feldolgozásra az emberi agyban" - teszi hozzá Gácsi Márta, a tanulmány utolsó szerzője, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.