A hüllők fellendülést 250 millió évvel ezelőtt a globális felmelegedés okozhatta

 A globális hőmérséklet kiugrása lehetett a kiváltó oka a hüllők felemelkedésének a perm időszak vége felé, nem az emlősök tömeges kihalása, ahogy korábban gondolták.

 A fellendülés a hüllők sokaságában ls diverzitásában körülbelül 250 millió évvel ezelőtt a több millió évvel korábban kezdődőtt felszárnyaló hőmérsékletek eredménye lehetett, inkább mintsem az, hogy az emlősök tömeges kihalása által hagyott üres hányt kitöltsék, ahogy korábban gondolták - írja az Origo.

A perm időszak vége táján körülbelül 250 millió évvel ezelőtt, 2 masszív vulkáni földrengés durván 30 Celsius-fokos globális felmelegedést idézett elő.

A vulkánok nagy mennyiségű üvegházgázokat bocsátottak az atmoszférába, amely globális felmelegedést okozott. A trópusokon az óceán felszíne olyan forró volt, mint az ember forró fürdővize.

A robbanások lehet, nem olyan híresek, mint az új keletűbb aszteroida becsapódások, amikről úgy vélik, hogy elpusztította a dinoszauruszokat, de a kitörések a bolygónk történetének legpusztítóbb kihalási eseményei közt vannak, a második legerősebb robbanással, amely a fajok 86%-át eltörölte.

A bolygó már egy melegedő tendenciát mutatott, de a kitörések egy durván 20 millió éves forró szakaszt sarkalltak.

Míg a korai emlős ősök tömegesen haldokoltak, úgy tűnik a hüllők nyaktörő sebességgel fejlődtek, a kis gekkó szerű állatoktól kezdve a szárazföldön, az uralkdó Ichtyoszauruszokig a tengerben. 

Tiago R.Simoes, a Harvard Egyetem munkatársa és kollégái 8 évet töltöttek méréssel és azzal, hogy összehasonlították a kihalt amniotes (az emlősök, hüllők és madarak 4 lábú ősei) múzeumi fosszíliáit, amik a fő kihalási esemény előtt és után 70 millió évvel éltek.

Összegyűjtött 348 morfológiai jellemzőt, mint a koponya dimenziók és farok hossz, 125 faj 100 példányát illetően.

Aztán ő és csapata összehasonlították azokat az információkat ugyanazon periódus alatti globális hőmérsékletekkel.

Statisztikai elemzésük azt mutatja, hogy a hüllők száma és biodiverzitása növekedett körülbelül 40 millió évvel a drámai robbanások előtt, ami azt mutatja, hogy a hüllök sikere a melegedő éghajlathoz kapcsolódik, nem az emlősökkel való verseny hirtelen veszteségével. 

Az éghajlat változások csúcsához érve a hüllők már meglehetősen gyors fejlődésben voltak. A hüllők hatalomátvétele már folyamatban volt.

Christopher J. Raxworthy, a new yorki Természettudományi Múzeum munkatársa azt mondja, hogy ezek a megállapítások átszervezik azt, hogy a paleontológusok hogyan gondolkoznak a hüllők evolúciójáról.

Az új éghajlatok serkenthetik az evolúciót, hogy végül nagyon diverz új formákat hozzanak létre.

Raxworthy megjegyzi, hogy az ember okozta klímaváltozás sebességével összehasonlítva, ez a szakasz viszonylag lassan történt. Nem látjuk a most általunk okozott klímaváltozás összefüggéseit évmilliókra vonatkozóan. A következmények óriásiak lehetnek.