Háztűznéző a beregszászi magyar színházban - Nők férfi szerepben – nemcsak színpadon

Immáron több mint három éve szomjúhozik Kárpátalja magyarsága a beregszászi magyar színház előadásaira. Hisz két évre egy alattomos világjárvány kényszerített bennünket bezártságra, és immáron több mint egy éve a háború miatt volt csendes a teátrum. Igaz, Thália népe ez idő alatt sem tétlenkedett, hisz egy részük a kialakult helyzet miatt anyaországi társulatoknál játszik, az itthon maradottak pedig – megfogyva bár, de törve nem – teszik a dolgukat rendületlenül: gyermekműsorokat készítettek, kulisszajárást szerveztek... Vasárnap pedig végre a nagyközönség előtt is megnyílt a színház ajtaja: a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház ezúttal a rendkívüli „izé” – ahogy a darabban nevezik a mostani helyzetet – ellenére Nyikolaj Gogol nagyszerű komédiáját, a Háztűznézőt vitték színre Vidnyánszky Attila rendezésében. 

S hogy mennyire várta már a közönség a kedvenc színészeikkel való találkozást, azt az is jelzi, hogy a vasárnap esti teltházas bemutató után másnap még a pótszékek is kevésnek bizonyultak. És végre felszabadultan szórakoztak, jókedvvel töltekeztek, ami segít rövid időre megfeledkezni a világban zajló szomorú eseményekről, elviselni a mindennapok terheit.

A nagyszerű rendezésnek köszönhetően a színészek a nézőket is bevonták a játékba, így az ezáltal még izgalmasabbá vált. Hisz „súghattak” a házasodási pánikkal küszködő, de arra mégiscsak erősen vágyó Agafjának (a menyasszonyt Polyák Anita, borzsovai születésű színésznő alakítja, aki egyébként a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila tanítványa), bátoríthatták a házasságtól betegesen rettegő Podkoljoszint – a vőlegény szerepében Orosz Melinda alakított maradandót. Nem elírás! És nem is az újkeletű nyugati ideológia propagálása! Ám a rendkívüli „izé” miatt ezúttal a nőké a főszerep, nekik kell helytállni férfi szerepben is – akárcsak a mindennapokban. Ezúttal egy férfi és hét nő lépett színpadra, ők játszák a férfi karaktereket, a kérőket is, s meg kell mondani – Fedák Sári „örököseiként” – nagyszerűen állták a sarat. Kocskarjov, Podkoljoszin barátja szerepében Vass Magdolna remekelt, és igencsak emlékezetes marad a másik három kérő alakítása is: Anucskin, nyugalmazott gyalogos tiszt – Gál Natália (ő egyébként Arina Pantyelejmonovna, a nagynéni szerepében is remekelt), Zsevakin, tengerész – Cséke Adrienn, Sztarikov, vásárcsarnoki kereskedő – Orosz Ibolya (aki Fjokla Ivanovnát, házasságszerzőnőt is emlékezetesen formálta meg), s a játékot „vezénylő” író, Gogol (Heczel Jázmin, őt egyébként Donyuska, a szolgálólány szerepében is láthattuk) is megjelenik a színen. És ne feledkezzünk meg az egyetlen férfiről sem: Sőtér István Sztyepan, Podkoljoszin szolgájaként és kérőként (Tojasov) is belopta magát a közönség szívébe. 

A lélek sötét bugyrait, titkos félelmeit és kétségbeeséseit is megmutató komédia hatalmas sikert aratott, a közönség vastapssal jutalmazta az előadást,

Sin Edina, a színház igazgatója elmondta: az előadással elsősorban az volt a céljuk, hogy életjelet adjanak magukról, hogy a kárpátaljai magyarságnak és a Kárpát-medencében élő összes nemzettársnak üzenjenek, hogy a beregszászi színház továbbra is a vidék kulturális fellegvára és az ott játszó színészek nem adják fel a reményt. 

Ahogy nekünk sem szabad. 

Kovács Erzsébet