Szalagkitűző ünnepség a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceumban - Magyarként töretlen hittel

Mindennek rendelt ideje van, olvashatjuk a Könyvek könyvében. Amikor eljön az ünneplés ideje, akkor ünnepelj teljes szívvel és lelkesedéssel, mert csak akkor van az egésznek értelme. Életedben nagy nap ez a mai, hisz melledre kerül a jövőbe vetett hit zöld szalagja, ami jelzi, hamarosan átlépsz a jövő kapuján, hangzott el azon a szalagkitűző alkalmon, amelyen a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceum 37 végzős növendéke azt ünnepelte, hogy nemsokára befejeződik életüknek egy fontos szakasza, s hogy felkészültek az előttük álló megmérettetésre és kihívásokra.

A megható pillanatokban bővelkedő együttlétnek a Beregszászi Művelődési Ház adott otthont. A színpadon felsorakozó diákokat először Szabó Árpád igazgató köszöntötte, aki arra emlékeztetett, hogy idén méltatják az egykori beregszászi főgimnázium jogutódjaként jegyzett Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (új nevén líceum) megalakulásának harmincadik évfordulóját. Ez az időszak hosszabb, mint egy emberöltő. A mögöttünk hagyott három évtized alatt az intézmény falai közül számos kiváló diák került ki, akik ma a közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben, a tudományos élet számos területén állnak helyt és öregbítik alma materük jó hírét. Reménykedjünk benne, hogy ezt a szép tradíciót a mostani végzősök is folytatni fogják.

Pető Nikolett, a 7.A osztályfőnöke elmondta, hogy nem csak ő oktatta a reá bízott fiatalokat, de maga is sokat tanult tőlük, megtapasztalva feltétel nélküli szeretetüket, ragaszkodásukat, látva, hogy közöttük az évek során milyen mély barátságok szövődnek, s ha kell, mennyire szolidárisak egymással.

Eljött az idő, amikor már valóban dönteni kell arról, hogy milyen szakmát válasszatok, fordult tanítványaihoz Rubec Zsuzsanna, a 7. B osztályfőnöke. Merjetek nagyot álmodni, s álmaitokat maradéktalanul valósítsátok meg, fogalmazta meg a maga és pedagógustársai kívánságát.

A Bethlenesek a mögöttünk hagyott 30 évben megtanulták, hogy kárpátaljai magyarként a többségi közegben kétszeresen kiválónak kell lenni. Ez alapvető követelmény a boldoguláshoz, a sikeres előmenetelhez, hangsúlyozta Szilágyi Mátyás, Magyarország beregszászi főkonzulja, aki végezetül Széchenyi szavait idézte, mely szerint kiművelt emberfők sokasága teszi naggyá a nemzetet.

Babják Edit, a városi közoktatási osztály vezetője a fiatalok szakmaválasztása kapcsán azt tanácsolta, hogy olyan hivatás mellett döntsenek, hogy a munka ne legyen teher, hanem örömforrás, melyben kiteljesedik az egyéniségük.

Ezen a napon ismét csak hálát adunk és könyörgünk, fogalmazott Zán Fábián Sándor református püspök.

Adjunk hálát azért, hogy 16 évvel ezelőtt az érintett családokban megszülettek ezek a gyerekek, akik néhány hónap múlva elhagyják tanintézményüket. És könyörögjünk a Mindenhatóhoz azért, hogy megszülessenek azok a gyerekek, akik a következő nemzedékek tagjaiként megtöltik majd az iskolapadokat.

A köszöntéseket követően a végzős diákok dalban és versben tettek vallomást a szülőföld megtartó erejéről, a szétáradó szeretetről, a hit, a barátság és a család fontosságáról, és magáról az életről. Hogy az elkövetkező évek, évtizedek során a tisztesség és a becsület kell, hogy irányítsa minden lépésüket. Emberségből és együttérzésből már most jelesre vizsgáztak a végzős diákok, akik gyűjtést szerveztek Karakas Gyuszika gyógykezelésére, arra biztatva szeretteiket, hogy a virágcsokrokra szánt pénzt inkább a perselyben helyezzék el.

A hetedikesektől a hatodik osztály képviselői vették át a stafétát, ígérve, hogy hűek lesznek a tanintézmény szellemiségéhez.

Hagyomány, hogy ilyenkor az iskola tanáraiból álló alkalmi énekkar dallal köszönti az ünnepelteket.

Előadásukban ezúttal Bródy János Szabadnak születtél c. szerzeményét hallhattuk.

Az ünnepség végén a végzősök palotást és keringőt adtak elő.

Kovács Elemér