Valószínűleg sokan mondjuk el imáinkban a címben olvasható, Móra Ferenc által megfogalmazott kérést, vagy valami hozzá hasonlót. Mert értelmetlennek tartjuk ezt a vérontást, és fel sem foghatjuk, hogyan fordíthat fegyvert testvér a testvér ellen. Csak azt látjuk, hogy síró édesanyák karukon ülő csecsemőkkel kényszerülnek menekülni, hadköteles férjeiktől zokogva búcsúzó feleségek gyermekek sokaságával – egy szál bőrönddel –, idős, beteg, rokkant emberek egész életüket egy szatyorba csomagolva vágnak neki az ismeretlennek, abban a reményben, hogy valahol befogadják őket, s hogy vége lesz ennek az esztelen háborúnak, s hazatérhetnek. Vagy valahol az idegenben új életet kezdhetnek…
A menekülők között sokan vannak, akik soha nem hallottak vidékünkről, s vannak, akik a negatív propagandának felülve félve érkeztek Kárpátaljára. S most meglepődve tapasztalják: itt szeretettel fogadják őket, gondoskodnak róluk…
Csodálatos az az összefogás, ami most megnyilvánul a szenvedőkért, a menekültekért. Vannak, akik a határon „teljesítenek szolgálatot” (éjszaka is folytatják az áldozatos munkát, mert a menekült áradat nem áll meg éjszaka) valamelyik civil szervezet, egyház önkénteseként: szendviccsel, forró teával, esetleg egy tányér meleg étellel kínálják, útmutatással segítik a napok óta úton lévőket, akik a bombázások elől menekülve Magyarországon, vagy valahol nyugaton, ismerősök, barátok közelében keresnek menedéket. Mások a városainkban, falvainkban ideiglenesen kialakított menekültszállókon gondoskodnak az ott egy-két napra vagy hosszabb időre meghúzódókról. Míg megint mások a háttérben dolgoznak: szendvicset „gyártanak”, tésztát, derelyét stb. készítenek, vagy éppen a menekültek ellátására felajánlott fácánokat, tyúkokat kopasztják meg, esetleg a konyhán segédkeznek. Aki személyesen nem tud részt venni ezekben az akciókban, azok pénzt, élelmet, zöldséget, gyümölcsöt stb. ajánlanak fel, vagy éppen meleg takarókkal, babakocsikkal stb. segítik a rászorulókat… Most érezhetjük igazán: „Adni jobb, mint kapni”!
Elismerés illeti azokat is, akik nem csupán a testi szükségletek kielégítéséről gondoskodnak, de például kézműveskedéssel, mesenézéssel, -olvasással, közös játékkal megpróbálnak legalább néhány órára örömteli perceket szerezni azoknak a gyermekeknek, akik nem is igazán értik, mi történik velük.
„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” – figyelmeztet a Máté evangéliuma. S lám, vannak, akik ennek is eleget tesznek. Az önkéntesek egy része a határon várakozóknak szánt szendvics mellé egy-egy bátorító igét tartalmazó lapocskát is „csomagol”. Az egyházi intézményekben szállásra leltek „természetes” módon megkapják az igei üzenetet. Az elmúlt vasárnap pedig néhány templomban már a helyiekkel együtt imádkoztak az adott településen menedékre találók.
Nagy az ima ereje. Könyörögjünk együtt: „Uram, a háborút parancsold vissza már!”
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
