A három hónapja tartó háború árnyékában

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Ukrajnában immáron három hónapja tart a háború.

Valami megváltozott – tudjuk, látjuk érezzük. A kezdeti sokk elmúlt, próbáljuk élni a mindennapjainkat. Kelünk, fekszünk, dolgozunk, bevásárolunk, a légiriadók hangjai is csak egy-egy pillanatra késztetnek megállásra.

Emlékszem, amikor az első rakéta becsapódott Kárpátaljára, azt gondoltam – itt van, minket is elért.

De szerencsére csak a szelét éreztük mindennek meg.

A problémák azonban nem múltak el, folyamatosan emelkednek az árak, a pénztárcákban lévő megtakarítások alig elegek valamire, az üzemanyaghiány pedig még inkább kétségbeesetté tesz minket. 

Rengeteg rokon, barát, ismerős költözött külföldre a jobb élet reményében – hogy talán majd ott könnyebb lesz, több a fizetés, színvonalasabb az oktatás, nem kell rettegni nap mint nap.

Nekik van igazuk, vagy nekünk, akik itt maradtunk, kitartunk, próbálunk a nehéz mindennapokban is létezni? Nem tudhatjuk. Ítélkezni könnyű – odaátról idefelé, innen oda.

Feladni egy egész élet munkáját, nagyon nehéz, kitartani itt, ebben a helyzetben, szintén.  

Hogyan fogunk így élni? Mikor lesz már vége? - teszik fel sokan a kérdést. Erre mi, egyszerű polgárok nem tudhatjuk a választ, csak reménykedhetünk a szebb holnapban.

K.A.