„Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, akkor így felelj fiadnak…” (5Móz 6, 20–21)
Kinek van ideje arra, hogy gyermekének vagy unokájának minden kérdésére válaszoljon? A kis Louis is kérdezett, fontosat, nagyon fontosat, legalábbis neki fontos volt. Nagyapának nem volt ideje válaszolni, mert fontosabb és sürgősebb dolga volt, mint a gyermekkel beszélgetni. Ha nem válaszol, úgy is jó, majd Vili megmondja az iskolában, mert Vili mindent tud. A következő nap az iskolában nagy volt a suttogás, a két gyerek nem figyelt a tanítóra, csak a maguk dolgát tárgyalták. Vili mindenhez ért, nagyon képzett, mert addig nézi a tévét, ameddig akarja. Azt néz, amit akar, mert apja mindig részeg, anyja meg nincs otthon, dolgozik.
A szünetben kisurrant a két gyermek az osztályból, és a folyosó végén akcióba léptek. Az okos kis Vili kezdte, ő adta le az első sorozatot a játszadozó gyermekekre, aztán Louis is lőtt. Lőtt és ölt, sebzett, gyilkolt. Nem fogta fel, nem értette a nagy pánikot, nem értette a rendőr kemény hangját, nem értette a bilincs szorítását. Nem értette, anyu miért nem jön érte, már este van. „Haza akarok menni, az én ágyamban akarok aludni! Hol van anyukám?” Louis nagyapja sem értette, amikor a rendőrök felelősségre vonták az őrizetlenül hagyott fegyvergyűjteményéért. Nem értette, hogy a gyerek mikor, hogyan és miért vitte el a fegyvert. Nem értette, mert azelőtt nem figyelt Louis kérdésére sem, nem volt ideje a gyermek kérdésére válaszolni. Pedig, ha akkor válaszol az első kérdésre, nem halt volna meg az iskolában három ártatlan kisgyermek, és nem sebesült volna meg másik hat, és nem lenne börtönben a kis Louis és Vilike.
Azért nem mindenhol ennyire vészes a helyzet – mondhatja valaki. Igaz, hála Istennek még nem ennyire súlyos a helyzet, de a veszély fennáll! A keresztény lelkigondozók a 20. századot az „én” századának nevezik. Ez azt a felfogást tükrözi, miszerint: nem érdekel semmi és senki! Csak én vagyok fontos magamnak! Először jövök én, és másodszor is én, és harmadszor is én, a többi meg nem tartozik rám! Az emberek elkeseredtek, belefáradtak a háborúkba, az izmusokba, a bizonytalanságba. Akarom élvezni az életet – mondják és gyakorolják. Nincs idő a családra, a fiakra, az unokákra.
Egyiptomban nem volt könnyű a vályogvető rabszolga élete. De amikor Istenhez kiáltott Izrael népe, Ő szabadulást adott nekik.
Szerette Isten azt a népet, akit korbáccsal hajtottak a munkába, akik nem nevelhették kicsinyeiket. Volt idő, amikor a fiúgyermekeket meg kellett ölni. A szabadulás mégis eljött az ő életükben is. Ekkor mondta, tanította Mózes az ő népét Isten parancsára, törvényére: Istennek gondja volt és van a következő nemzedékekre is, a fiakra, unokákra is. Mert eljön majd az idő, amikor a fiak, az unokák, a gyermekek kérdezni fognak titeket. Akkor ti feleljetek. „Ha a te fiad megkérdez téged...” A mai fiatalok is kérdeznének, ha volna, aki meghallgatná őket. De nincs idő a válaszra, mert minden más fontosabb. Pedig semmi sem fontosabb, mint tovább adni, megtanítani gyermekeinket, unokáinkat Isten ismeretére, szeretetére és parancsaira! Lehet, hogy a te házadban nincs fegyvergyűjtemény, és a te unokád nem fog a fent leírt helyzetbe kerülni soha. De a Sátánnak nagy a pusztító, romboló fegyvertára, s azt mindenhol kínálgatja, s gyermekeink, védtelen kis unokáink könnyen hozzájuthatnak. A tévé által sugárzott szenny, az újságok pornó képei, a kamrában meg polcon rejtegetett alkoholos üvegek, az utcán kínált kábítószerek, a diszkó sátáni légköre – mind-mind veszélyes, életveszélyes.
Mentsétek meg gyermekeiteket, unokáitokat! Tanítsátok meg nekik Isten jóságát, szeretetét! Figyeljetek a gyermekeitek kérdéseire és mondjátok el a bizonyságokat, amit Isten cselekedett veletek! Tanítsátok meg Isten rendeléseit! Mentsétek meg gyermekeiteket, vezessétek őket Isten védelme alá! Isten parancsolta Izráelnek: „Tanítsátok meg gyermekeiteket arra, amit a ti életetekben cselekedtem, mondjátok el a bizonyságokat, ha majd ők kérdeznek!” Gyermekeink megtanulják tőlünk az önző, „csak én” életformát!
Ezért fordulj vissza az Úrhoz, és fordítsd kicsinyeid figyelmét is Őhozzá.
Köszönöm, Uram, ezt a hangos, időben jött figyelmeztetést. Még nem kell koporsó mellett állni, még nem kell a börtön rácsai mögött lesni unokáink meggyötört arcát. Ó, Uram, adj szívünkbe felelősséget gyermekeink lelkéért! Segíts, hogy életünk legyen példás, szívünk és otthonaink legyenek menedékhelyek. Gyermekeinknek, ha Rólad kérdeznek, tudjunk Téged megmutatni. Ámen.
(Morzsák 2., 2012.)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
