Egy szürke reggelen, pontosan 66 esztendeje, egy agyonlőtt férfi holttestére bukkantak kutyasétáltatók egy New York-i parkban. Povl Bang-Jensen, az ENSZ 1956-tal foglalkozó különbizottsága korábbi alelnökének máig tisztázatlan halálesetét különös megvilágításba helyezi, hogy korábban megtagadta a bizottság által meghallgatott magyar forradalmárok, szemtanúk adatainak átadását a KGB-ügynököktől nyüzsgő világszervezet hivatalnokainak. Éppen a holttest megtalálásának napján tárgyalták a magyar forradalom ügyét az ENSZ-közgyűlésben.
„A múlt héten egy reggel két férfi, akik kutyáikat sétáltatták, rábukkantak Bang-Jensen holttestére, (a volt ENSZ-diplomata) Long Island-i otthonától két mérföldre, egy erdős parkban. A holttest
egy levelekkel borított út mellett feküdt, halántékán golyó ütötte lyukkal. A közelben egy rövid csövű, 0,25 kaliberes automata fegyver
hevert. Bang-Jensen zsebében a rendőrség egy búcsúlevelet talált, amelyet feleségének címzett. A rendőrség ítélete: öngyilkosság.”
A dán Information újság így írt: „Bármi is történt, ez gyilkosság” – többek között erről olvashatunk a Times magazin 1959 novemberében publikált cikkében, amely viszonylag részletesen számolt be Povl Bang Jensen, az 1909-ben született dán diplomata legalábbis gyanúsnak nevezhető haláláról.
Éppen ezen a napon,
november 25-én kezdődött az 1956-os forradalom, a „magyar ügy” újratárgyalására
az ENSZ-közgyűlésben.
Ki volt Povl Bang-Jensen?
„Mivel nagyszerű jogász volt, gyakran lehengerelte az embereket. Igazából nem is lehetett vele vitázni. Ez bizonyos neheztelést keltett azokban az emberekben, akik beszéltek vele. Túl okos volt, és egy diplomatának nem kell túl okosnak lennie. Ezzel aztán jó sok ellenséget szerzett magának” – írta róla Erling Bjöl dán történész, politológus.
Nemcsak intelligenciája, de
etikus magatartás és bátorsága volt az, amely e kitűnő diplomatát kétszer is szembeállította a szélsőséges rezsimekkel.
Az első „csatájából” győztesként került ki, második ütközetében máig tisztázatlan körülmények között veszítette életét.
Az 1909-es születésű dán diplomata a II. világháború éveiben hazája washingtoni nagykövetségén dolgozott. Amikor Dániát megszállta a nemzetiszocialista Németország, Bang-Jensen szembehelyezkedett hazája kollaboráns kormányával. Az emigráns dán kormány tagjaként szerepelt vállalt egy olyan igen fontos akcióban, amelynek folyamán a dán flotta nem szállt szembe az amerikai haditengerészettel, hanem átengedte annak Grönland ellenőrzését. (Ez a tény nem szerepel a Wikipédia Bang Jensenről szóló egyetlen verziójában, a dán nyelvűben sem – a szerk.)
Az akció már akkor számos emberélet megmentésével járt, ám a fegyelmezett diplomaták rosszallással fogadták. Még kényesebb feladat volt annak az információnak a megosztása, amelyről 1948-ban, az úgynevezett második húsvéti válság idején készített biztonságpolitikai elemzést. A tanulmány Dánia esetleges szovjet megszállásának és az orosz katonai bázisok kényszerű létesítésének lehetséges veszélyével foglalkozott.
Ez akkor történt, amikor a kommunisták éppen átvették a hatalmat Csehszlovákiában, és amikor Finnországban a kiprovokált zavargások miatt szintén tartani lehetett egy hasonló fejleménytől. Bang-Jensen, aki már ekkor magára vonhatta a szovjet hírszerzés figyelmét, egy előadó körúton számolt be erről Dániában.
A mai napig nem tisztázott, hogy Moszkva valóban készült-e egy ilyen akcióra. Bang-Jensennek viszont nem sokkal ezután le kellett mondania nagyköveti posztjáról.
Szovjet ügynökök, magyar szemtanúk
A kis népek melletti elköteleződése is vezérelte tehát a kitűnő tehetségű diplomatát, amikor 1957. január 10-én alelnöke lett az ENSZ-közgyűlés határozata alapján megalakuló, a magyar ügyet vizsgáló különbizottságnak. Az úgynevezett Ötös Bizottságban Ausztrália, Ceylon, Dánia, Tunézia és Uruguay képviselői vettek részt.
Baljós árnyként vetődött már akkor a forradalom eseményeinek feltárása mellett elkötelezett és etikus szemléletű, kompromisszumokat nem ismerő diplomata missziójára, hogy a bizottság elnöke az a – szintén dán – Alsing Andersen volt, aki a háború idején kollaborált a németekkel, míg az ENSZ főtitkári székét ebben az időszakban a megalkuvásért és némi kamarillapolitikáért a szomszédba sohasem szaladgáló svéd Dag Hammarskjöld foglalta el.
Bang-Jensen karakán szemléletét nem osztva Hammarskjöld minden további nélkül hajlott a szovjet ügynököktől nyüzsgő világszervezetben arra, hogy akár maga keresse a kompromisszumokat Moszkvával.
A Szovjetunió számos ENSZ-tagállamban – az Ötös Bizottságban, képviseltekben is – rendelkezett komoly befolyással vagy nyomásgyakorló képességgel. Hammarskjöldre ráadásul az akkor még komoly zsarolási faktort jelentő homoszexualitása okán is komoly nyomást tudott gyakorolni a szovjet titkosszolgálat.
Bang-Jensen a magyar felkelők meghallgatásáért, tanúvallomásaik rögzítéséért volt felelős.
Genfben, Bécsben, Londonban, Rómában, New Yorkban hallgatták meg a vörös diktatúra tobzódása elől a forradalom végnapjaitól kezdve elmenekült, mintegy 200 ezres tömegből azokat a szemtanúkat, akik közül sokan már megjárták az ÁVH börtöneit is, és akik fegyverrel harcoltak a világ legerősebb szárazföldi haderejének katonái ellen.
Kínzások? Ugyan!
A diplomata felelőssége volt egyrészt a tanúk átvilágítása, személyük és vallomásaik hitelességének vizsgálata, másrészt rábeszélte a nevüket titkolni szándékozó tanúkat arra, hogy azonosítható adataikkal együtt tegyék meg vallomásukat. Bang-Jensen személyesen vállalt kezességet arra, hogy a tanúskodók magyarországi rokonságát, ismeretségi körét nem érheti megtorlás. Erling Bjöl megjegyzi: a tanúvallomásokban szereplő, az ÁVH-nak a fogvatartottakkal szembeni, vadállati módszereit felidéző módszereket nemegyszer ódzkodtak írásban rögzíteni az ENSZ óvatos diplomatái.
Bang-Jensen jobbkeze a magyar–belga származású Héderváry Klára, a bizottság asszisztense és szakértője volt, aki a meghallgatásokat, az „anyaggyűjtést” irányította – derül ki a Helsinki.hu cikkéből.
Összesen 111 embert hallgattak meg a világ számos pontján, a többségüket Ausztriában. Közülük 81-en anonimitást kértek,
mert attól tartottak, hogy őket vagy családtagjukat retorziók érhetik. Ez a félelem nem volt alaptalan. Több embert végeztek ki Magyarországon, akiket részben „az ENSZ-nek történő kémkedéssel” is vádoltak, így például Török Istvánt és Lenz Istvánt. Másokat elítéltek, vagy beszervezte őket az állambiztonság.
Bang-Jensen arra készült, hogy az ENSZ 12., 1957 őszén esedékes közgyűlésén fegyvereként fordítják a szovjet propagandával szembe a megismert tényeket. Nem így történt: Bang-Jensen felettese, William Jordan nem vette figyelembe a jelentésben foglaltakat, s a világszervezet akkor is, és ezután is megmaradt hűvös, sokak szerint már-már cinikusan kívülálló szerepénél a magyar forradalommal kapcsolatban.
Bang-Jensen felháborodottan fordult Hammarskjöldhöz 1957. június 6-i levelében, a szovjet befolyásra figyelmeztetve, ám az ENSZ-főtitkár a legkevésbé sem osztotta álláspontját.
Az események – sajnos nem a magyar forradalom melletti kiállásé – felgyorsultak: 1957. június 20-án egy finoman fogalmazva is objektív hangnemben megfogalmazott jelentést hagyott jóvá Magyarországról az ENSZ-közgyűlés. A dokumentum többek között nem utalt a kommunista rezsim kínzásaira, kegyetlenkedéseire. Bang-Jensen kiegészítő jelentést szeretett volna tenni, ezt elutasították. Viszont egy emigráns ügyére hivatkozva azt követelték a diplomatától, hogy
adja át a magyar felkelők meghallgatásáról készült, a tanúvallomást tevők nevét és más adatait is tartalmazó dossziékat.
Lejáratás, ellehetetlenítés
A diplomata erre még akkor sem volt hajlandó, amikor erre Hammarskjöld személyesen utasította, aggályosnak tartotta ugyanis hogy a fent említett okok miatt eleve zsarolható főtitkár kiadja az adatokat Moszkva ügynökeinek. Bang-Jensen nyílt ellenállását tapasztalva – bár a látszat fenntartása okán még „független” bizottság is alakult, hogy megvizsgálják állításai helyességét – beindult a gépezet, megkezdődött a lejáratása, ellehetetlenítése. Ennek része volt, hogy utasították: vizsgáltassa ki magát az ENSZ alkalmazásában álló orvossal, mert nyilván pszichiátriai betegségben szenved. Ismert: a Szovjetunióban és a megszállt országokban a bolsevik diktatúrák fennállásának végéig előszeretettel nyilvánították elmebetegnek azokat, akik a rezsim útjába kerültek (lásd Pákh Tibor, a Kádár-rezsim egyik legmerészebb ellenfelének estetét.)
Annak ellenére, hogy az orvos negatív véleményt adott ki (tehát, hogy a diplomata egészséges), továbbra is megbélyegzetten kezelték, s egy idő után elbocsátották állásából. Ekkor történt meg az a legendás és jelképes aktus, amikor Bang-Jensen az ENSZ-székház tetejére vonult ügyvédjével és még egy tanúval, s ott egy hordozható kis tűzhelyen
elégette a forradalmárok neveit tartalmazó, híres sárga borítékot
és még két, a tanúk adatainak azonosítására alkalmas adatokat tartalmazó boríték tartalmát is.
Halála órájában jobbkezes
Mindent el lehet mondani Bang-Jensenről, csak azt nem, hogy életvitele, lelki alkata vagy mentalitása a szuicid, az öngyilkosságra hajlamos típusú emberek közé sorolta volna. 1959-ben a volt diplomata a CARE amerikai jótékonysági szervezetnél dolgozott, ami stabil életkörülményeket teremtett az ötgyermekes, vallásos családapa számára.
Bang-Jensen három nappal azelőtt, 1959. november 23-án tűnt el egy reggel munkába menet, hogy az ENSZ újra napirendre tűzte a magyar kérdést. Holttestére egy olyan parkban találtak rá, amely egy mocsaras résszel volt határos. A balkezes Bang-Jensent az Alley Pond parkban átlőtt jobb halántékkal találták meg. Frissen volt borotválva – pedig már két napja eltűnt.
„Semmilyen körülmények között sem követnék el öngyilkosságot. Ez teljességgel ellentétes lenne természetemmel és vallási meggyőződésemmel. Ha bármilyen ezzel ellentétes állítást találnak a kézírásommal, az hamisítvány”
– ezt a dokumentumot hagyta hátra még 1957. november 30-án úgy, hogy az halála esetén a feleségéhez kerülhessen.
A számos gyanús jel ellenére a rendőrség öngyilkosságnak minősítette az esetet. Feltűnő, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvekben Bang-Jensen haláláról eltérő adatok szerepelnek, így hol november 25-ét, hol 26-át jelölik meg a halál beálltának. Bár felmerült a gyomorban gyanús idegen anyag jelenléte, testét már november 28-án elhamvasztották, majd hamvait Dániában temették el.
Bang Jensen halála napját a mai napig bizonytalan dátummal, 1959. november 25-re vagy november 26-ra jelölik. Számos dokumentum és korabeli cikk viszont egyértelműen november 25-re teszi holttestének megtalálását.
A temető, ahol Bang-Jensent elföldelték, ma már nem létezik, idővel parkká alakították. A Wikipédia a mai napig Bang Jensen „síremlékeként” jelöli meg azt a mellszobrot, amelyet a koppenhágai magyar nagykövetség emelt 2016-ban a diplomata tiszteltére, a felszámolt temető helyén létesített közparkban.
Magyarország nem felejt
A mellszobor közelében egy kétnyelvű, dánul és magyarul írt síremlék található, valószínűleg az eredeti temetőből, ez a magyarok háláját fejezi ki.
Bang-Jensennek Magyarországon is van egy jelképes sírja: egy fejfa a budapesti Új köztemető 301-es parcellájában.
Enyingen köztéri emlékmű is őrzi emlékét.
A sors fintora, hogy Hammarskjöld sem halt meg természetes halállal. Amikor óvatos magatartásával elérte célját, és 1957-ben újraválasztották, rövidesen maga is szembekerült a szovjet érdekekkel. 1960-ban a függetlenségét elnyerő Kongói Demokratikus Köztársaságba békefenntartó csapatokat küldött, ekkor a Szovjetunió Hammarskjöld lemondását követelte, sőt a főtitkári poszt eltörlését javasolták.
1961-ben az ENSZ-csapatok és Moise Csombe katangai erői közötti fegyverszüneti tárgyalásra tartva Hammarskjöld repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. Így egyetlen élő szemtanúja sem maradt azoknak a máig sem teljesen ismert folyamatoknak, hogy milyen viták és alkuk kísérték a magyar forradalom résztvevőinek meghallgatását.
Hazatérő dokumentumok
A legkevésbé sem a magyar forradalom ügyében csak húzódozva, tessék-lássék ténykedő ENSZ érdeme, hogy fennmaradtak a magyar szemtanúk vallomásai, meghallgatásuk dokumentumai. Héderváry Klára nyugdíjazásakor 22 whiskey-s ládában csempészte ki és őrizte meg a jegyzőkönyveket.
Az ENSZ belső viszonyait mi sem jellemzi jobban, mint amit Héderváry a dokumentumok kicsempészéséről szóló nyilatkozatában említett meg:
„Ha a szovjet főosztályvezető sokat ivott, nem jött be.”
Ennek köszöngetően viszont máig hozzáférhetővé váltak a forradalom hőseinek és szemtanúinak beszámolói - közölte a hirado.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
