Evangelizációs napok Tiszabökényben

Isten kegyelméből evangelizációs hét valósulhatott meg Tiszabökényben április 4–7. között. „Reménység Jézusban” címmel életmentő igei üzenetek hangoztak el, komoly lelki táplálékot nyújtva kicsiknek és nagyoknak, a Jézust ismerő és nem ismerő embereknek egyaránt. A felszólítás a megtérésre konkrét formában érkezett, nem takargatva a sok szennyet, mocskot, amit magunkkal és magunkban hordozunk. Énekes dicsőítések, bizonyságtételek, szavalatok erősítették a missziós küldetést, melynek célja volt: felhívni a figyelmet nagypéntek üzenetére, a megváltó Jézus Krisztusba vetett egyedüli reménységre.

A Glória Ifjúsági Központ és a Tiszabökényi Református Egyházközség szervezésében létrejövő istentiszteleti alkalmakra sokan eljöttek. A helyi református parókia nagyterme színültig megtelt az ige után vágyakozó emberekkel. Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese nyitotta meg az evangelizációs napokat. Köszöntő beszédében és igehirdetésében elmondta, milyen fontos Jézushoz jönni, vele közösségben lenni. „Boldog az az ember, aki benned bízik!” (Zsoltárok 84,13) Az Úr megmenti híveit! Bármilyen nehézség jöjjön is, aki az élő Istenbe kapaszkodik, élete van! De jaj az ellenszegülőnek! Így figyelmeztet Isten: „Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem hallgattatok rám.” (Ézsaiás 65, 12)

Imádkozva a hétért, a szolgáló lelkipásztorok – Barta Elemér, Kobrin Mihály, Seres János – bizonyságot tettek az Igazságról: „Aki a Fiú, azé az élet” (1János 5,12a). Nagyhét lévén a mondanivaló sem lehetett más, mint a keresztről való beszéd. Ami „bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” – mondja Pál apostol a Korinthusi első levélben (lásd 1Kor1, 18). Szó volt Júdás árulásáról és a gecsemánei kertben való történésekről, Jézus küldetéséről. Ahogy akkor, így ma sem értik sokan, miért kellett Jézusnak meghalnia. Egyesek híres személyt látnak benne, mások egy csodatévőt. A valóságban azonban Jézus, Isten Fia, akinek azért kellett megszületnie, hogy meghaljon a világ bűneiért. Ez a Teremtő Isten mentő szeretetének bizonyítéka.

A témához ragaszkodva a Krisztusról való személyes bizonyságtételek tették hitelessé, nem lehet félvállról venni az üdvösség kérdését. Azok szóltak az egybegyűltekhez, akiket nagy mélységből emelt ki a szabadító Krisztus. S így akar tenni mindenkivel, aki enged a Megváltó szeretetteljes hívásának: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Máté 11, 28)

Aki még nem döntött Krisztus mellett, bizony nagy bajban van! Hogy kinek merre tart az élete, nagymértékben függ attól, melyik hatalomnak engedelmeskedik. Istennek vagy a Sátánnak. Kivétel nélkül a kárhozatra születünk, és Isten könyörülő kegyelme az, ami ki tud emelni e „pokoli földi utazásból”, felkínálva egy csodálatos élet lehetőségét. Már itt a földön kaphatunk ízelítőt a mennyei lét örömeiből, ha engedelmeskedünk Istennek. „Az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül” (1 János 4, 14). Nem érdemlünk semmit se, mégis mindent nekünk adott Krisztusban. Hogy én elfogadom-e a kegyelmet, életbevágó kérdés a számomra.

Körbe nézve a teremben, sok síró szempárt láthattunk. Volt, akit a bizonyságtételen keresztül érintett meg a krisztusi szeretet, volt, akinek az igehirdető ajkán keresztül érkezett válasz a kérdéseire. De a szavalatok is sokakat meghatottak. Idősek, fiatalok, sőt gyerekek ülték végig a valamivel több, mint egyórás evangelizációs alkalmakat, nem sietve sehová sem. Aki odaszánta az idejét, értékes perceket kapott. „Isten szeretetével kell szeretnünk egymást” (1János 4, 7) – hangzott el a felszólítás, megmutatva, mekkora a különbség az ember és az Isten szeretete között. Emberi ész fel nem foghatja azt az önzetlenséget, ahogyan a hatalmas Teremtő lehajolt a teremtményhez. A Mindenható a poremberhez. „Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért” (1János 4,10)

Csütörtökön a Szatmár énekegyüttes Simon Sarolta vezetésével 3 dicsőítő énekkel szolgált, ők Nagypaládról érkeztek. A felcsendülő hangok betöltötték a helyet, emlékeztetve mindenkit, Isten nem szűkmarkú, ha lelki ajándékok osztásáról van szó. A tehetség felülről való adomány, céllal adatik. Az énekek mellett a gyerekek versmondása színesítette a programot, minden napra jutott a szavalatokból. 

Felemelő volt látni, hogyan végzi Isten Szentlelke áldásos munkáját a közösségben. A sokféle ember „egy szívvel, egy élekkel” (lásd ApCsel 1,14) lehetett együtt. Sokat tanulhattunk a Biblia személyes mondanivalója által. A névre szóló „címzést” nem lehet félreérteni. Mindig hozzám szól az Isten. Konkrétan nekem akar üzenni. Egyes szám első személyben. 

Áldott hét volt az evangelizáció négy napja. Sokan imádkoztak áldásért. Így az Evangéliumot Minden Otthonba Kárpátalján (EMOK) önkéntes munkatársainak a szolgálata is hozzájárult Isten országa építéséhez Tiszabökényben. Akiket megérintett az Úr szeretete, többé nem kérdés, milyen uralom alatt állnak. Az ördögi kötelékek elszakítása a cél, de csak akkor sikerülhet, ha döntünk Jézus mellett. Reménység szerint azok, akik pénteken az alkalom végén, a visszahívás után bejöttek a terembe és meghajtották fejüket, imádkozva bűnbocsánatért, már biztonságban vannak az Atya kebelén.

A következő szívhez szóló, nyomatékos kijelentés hangzik mindannyiunk felé. „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.” (1János 5, 2) Legyen úgy! Ámen.
Hála és dicsőség az Úrnak!

Bodnár Diána