A Nagyberegi Református Líceum szalagavatóján - „Bízzál az Úrban teljes szívből…”

Kárpátinfo hetilap

2023. 11. 26. – 09:23 / Kultúra

Az ember életében vannak fontos mérföldkövek. Ezek egyike a szalagavató. Amikor az érettségi előtt álló fiataloknak már komolyan el kell gondolkodniuk azon, sőt, meg kell hozni a döntést: merre tovább? A Nagyberegi Református Líceum három évtizeddel ezelőtt többek között azzal a céllal nyitotta meg kapuit, hogy a döntéshozatalra felkészítse növendékeit. S hogy az alapos tudás mellett az igaz értékeket is megismertessék velük. Hogy ez mennyire sikerült, arról a november 25-én megtartott szalagavató ünnepségükön szívből és lélekhez szólóan vallottak az érettségi előtt álló diákok.

A Beregszászi Művelődési Házban megtartott ünnepség a lelkészigazgató áhítatával vette kezdetét. Tóth László azt a kérdést boncolgatta, hogy kik is a most előttünk álló fiatalok. Erre a zsoltárossal adta meg a választ: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom” (127 zsoltár 3). Ajándékok ők szülőknek, tanároknak, a társaknak, a közösségnek egyaránt. És nem véletlenül kaptuk őket, hisz Isten minden ajándékának célja van. „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban” – folytatódott az igei üzenet. Tóth László arról is szólt, hogy a keresztyén ember áldásként fogadja a gyermeket. „Lássátok magatokat ti is áldásnak, s legyetek áldássá azon az úton, amelyet az Isten készített számotokra” – bátorította a fiatalokat.

A kárpátaljai magyarság a legnehezebb történelmi örökséget cipelő, a megmaradásért a legtöbbet küzdő határon túli közösség – fogalmazott köszöntőjében Trieb Gergely, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Aki annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy a perifériára szorultság egyben erősítette az ittenieknek a szülőföldhöz, az anyanyelvhez, az anyanyelvi oktatáshoz való ragaszkodását, az itt élők közösségéhez, kultúrájához való hűségét, a megmaradásban való hitét. A diplomata arra biztatta a fiatalokat, hogy ebben az aggodalomra igazán okot adó zajos világban, ahol a „valósítsd meg önmagad” szlogenje elnyomja az igazi élet nyitányát – „aki engem akar követni, tagadja meg magát” –, ahol mindent könnyen, gyorsan, azonnal kell megoldani, sok a felületesség, míg az igazi értékek vért izzadva, nehezen, lassan bontakoznak ki – keressék mindenkor Isten akaratát a céljaik elérésében. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt…”, „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” – biztatta a Szentírás szavaival a fiatalokat a konzul.

A harminc évvel ezelőtt induló Nagyberegi Református Líceum első évfolyamának egykori végzőse, György András somorjai református lelkész hálatelt szívvel emlékezett azokra az évekre, melyeket a tanintézmény falai között töltött. Ahol a tudás mellé megerősítést is kapott, hogy Isten az Úr, akinek gondja van népére. A líceum, melyet anno sokan koraszülöttnek nyilvánítottak, ma az egész Kárpát-medencét okkal taníthatja hálaadásra, mondta a kárpátaljai származású lelkész, aki szomorúan állapította meg, hogy Kárpátalja magyarságának ma is küzdeni kell, mint tették ezt minden korban. Ám az egykor itt hallott idézet – „Apám harcot örökölt csupán, én tőle hitet a küzdéshez, s fiam győzelmet hagy maga után fiának” – biztató, mondta. Meg az is, hogy „Isten soha nem hagy magatokra, s veletek vannak a más régiókban élő testvérek is”, mondta a lelkész, akinek kezdeményezésére a felvidékiek a „Kárpátalja nincs egyedül” program keretében életre hívott Gulácsy-ösztöndíjjal támogatják a Nagyberegi Református Líceum legtehetségesebb fiataljait.

Bella Zanna, a Nagyberegi kistérség ifjúsági, oktatási és sportosztályának vezetője elismeréssel szólt az oktatási intézményben folyó munkáról és további sikereket kívánt a szalagavató ünnepeltjeinek. Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Főjegyzője levélben küldte el köszöntését, melyben Isten áldását kérte a fiatalok, a tanárok és szülők életére. Ionika-Antal Viktória, a líceum új oktatási igazgatója fontos mérföldkőnek nevezte a szalagtűző ünnepséget, amikor lassan dönteni kell a merre és hogyan tovább kérdésben. „Bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor 10, 31) – ez legyen számotokra az útmutatás mindenkor, intette a végzősöket Pál apostol szavaival az igazgató asszony. Hadnagy István, a Beregi Református Egyházmegye főgondnoka abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy az egyházi iskola falai között a tudás mellé megfelelő bölcsességet is szereztek a fiatalok. Féljétek az Urat mindenkor, a tőle kapott bölcsességgel és reménységgel induljatok tovább az úton, tanácsolta.

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” – ezt a Példabeszédekből (3:5-6) vett idézetet választották a végzősök vezérigéjüknek. Ennek elhangzását követően tűzte fel diákjai mellére a reménység zöld szalagját Gajdos Lívia osztályfőnök. A tizedikesek verssel, énekkel köszöntötték az ünnepelteket, majd a zöldszalagosok vallottak versben-dalban a legértékesebb emberi érzésekről, értékekről, hitről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról, a szeretet megtartó erejéről, köszönték meg szüleik gondoskodó szeretetét, tanáraik bölcs tanításait.

Tóth László zárszavában hitet tett amellett, hogy mindezeket a szívből jövő gondolatokat a diákok nem csupán elmondják, de meg is élik. Azt kívánta, hogy a mai feltöltekezés után induljanak hittel, reménnyel szívükben az Isten által kijelölt úton.