Gondolatok az idei Ünnepi Könyvhét kapcsán
Gondolatok az idei Ünnepi Könyvhét kapcsán
Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

2025. június 12–15. között zajlott le a 96. Ünnepi Könyvhét. Közben eltelt egy hét, de az élmények még frissek. Két nappal ezelőtt a Vörösmarty téren át vitt az utam, természetesen a könyves pavilonokat már régen elbontották, de én lelki-szemeimmel még láttam őket. Láttam a nyüzsgő embercsoportokat, az izgatott szerzőket, a sorban állókat, a bámészkodókat, éreztem a frissen nyomott könyvek szagát. Egyébként a könyvtáram ez alkalommal is gyarapodott néhány újabb dedikált kötettel.

Hirdetés

Hosszú évek óta az a gyakorlat nálam, hogy az Ünnepi Könyvhét négy napjára szabadságot veszek ki, hogy minden percét kiélvezhessem Magyarország legrégebbi könyves találkozójának. Mindig úgy kezdem, hogy a rendezvény hivatalos oldaláról kiírom, hol és mikor fognak dedikálni a barátaim, az ismerősök és a honfitársak. A kárpátaljai szerzőket különösen figyelemmel kísérem.

Petrusák János író, Jencit ajánlja!
Petrusák János író, Jencit ajánlja! 

Az egyik barátom azt mondja rólam, olyan vagyok, mint a római szenátor, idősebb Cato, aki minden szónoklatának végén megemlítette, hogy Karthágót el kell pusztítani. Nos, én az Ünnepi Könyvhét kapcsán már hat éve adok hangot abbéli fájdalmamnak, hogy nincs külön pavilonja a kárpátaljai magyar könyveknek. Idén ebből kifolyólag nem voltam hajlandó meghallgatni Gál Katalinnak, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnökének nyitóbeszédét. Meghallgattam Lackfi János esszéjét, amivel hivatalosan megnyílt az idei forgatag. Az utána következő főpolgármester politikával átitatott ömlenyére sem voltam kíváncsi. Annál inkább a fúvós zenekarra. Ez már szinte a könyvhét védjegyévé vált. A fúvósok a Duna-korzóról, a Petőfi-szobortól indulva érkeznek meg a Vörösmarty térre, az Oroszlános-kútnál felállított nagyszínpadra. Itt találkoztam Csornyij Dávid beregszászi költővel, az Irodalmi Jelen munkatársával.

Gondolatok az idei Ünnepi Könyvhét kapcsán
Gondolatok az idei Ünnepi Könyvhét kapcsán

A kárpátaljai szerzőkhöz visszatérve, tavaly, a nyitónap délutánján még összegyűltünk a Magyar Újságírók Közössége pavilonjánál, ahol dr. Dupka György vezetésével bemutatásra kerültek a frissen megjelent könyvek és az Együtt számai. Sajnos, idén már ez is elmaradt. Azaz, szűkebb formában megvalósult, ugyanis június 14-én 14 órától, a Magyar Múzsa szerzőinek találkozóján, Stók Lajossal és Kovács Sándorral hárman képviseltük a kárpátaljai irodalmat. Össze is álltunk egy fotóra.

Hirdetés

A dedikáló asztal
A dedikáló asztal

Rajtunk kívül azért más kárpátaljai szerzők is kint voltak a könyvhéten. Finta Éva a Vörösmarty téren két napon is várta az olvasóit, ugyanis most jelent meg A teremtő szeme című verseskötete. Június 14-én 14 órától az Előretolt Helyőrség Íróakadémia standján Lévai Aliz Mária dedikálta a Mint teknős a páncélt című kötetét. Sajnos pont egyidőben volt a mi eseményünkkel, ezért nem tudtam elmenni.

Ami a kárpátaljai írókat illeti, vasárnap volt a legsűrűbb nap. 12 órától én dedikáltam az AB ART Kiadó pavilonjánál a márciusban megjelent Jenciklopédia című humoros kötetemet. Érdekesség, hogy az első vásárlóm egy Budapesten élő vietnámi író volt, akinek magyar neve: Nagy Péter. 13 órától a Little Fox kiadónál dedikálta Akik gyufát árultak című regényét Megyeri Edit Tünde. Fedinec Csilla történész pedig 14:00 órától a Gondolat Kiadó standjánál dedikálta az Ukrajna, nacionalizmus, kisebbségek. Etnopolitika és parlamenti képviselet Gorbacsov utolsó éveitől a második Trump-korszakig című könyvét.

Gondolatok az idei Ünnepi Könyvhét kapcsán
Gondolatok az idei Ünnepi Könyvhét kapcsán

Mindenképpen meg kell említenem, már csak az érintettség okán is, hogy az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Magyar Múzsa című kulturális folyóirat legújabb, immár 37. száma. Ennek is van kárpátaljai érintettsége, két recenzióm mellett, az egyiket Dalmay Árpád könyvéről írtam, Sz. Kárpáthy Kata Anyu pizzát süt és Finta Éva Tantalosz útja című verse is olvasható. Megjegyzem, a folyóiratunknak nincs olyan száma, amiben ne lenne benne egy-két kárpátaljai szerző műve. Azt tartja a közmondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, én pedig korántsem vagyok szent.

Hamar elszaladt a négy nap, a jó dolgok hamar véget érnek. Vasárnap a Kakas Presszóban ülve azon merengtünk Stók Lajossal, vajon mikor fogjuk bemutatni az új könyveinket Kárpátalján?

Lengyel János

 


Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren  vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!