Afrikában ötven éve nem volt ilyen erős az orosz befolyás

Amíg a világ Ukrajnára figyel, Moszkva Afrikában új befolyási övezeteket épít. A kontinens egyre inkább a globális játszma központi terepévé válik – Oroszország pedig gyorsabban lépett, mint a többiek. Ha Vlagyimir Putyin orosz elnök Kínával és Iránnal összehangolja a lépéseit, a kontinens tartósan elveszhet a Nyugat számára.

Miközben Donald Trump elnök áttörésre törekszik Putyinnal Ukrajnával kapcsolatban, a Kreml mesterien húzza az időt – és közben máshol is nyerészkedik. Míg Washington továbbra is Kelet-Európával van elfoglalva, Moszkva Afrikában terjeszkedik, és folyamatosan nyomul az Atlanti-óceán partvidéke felé. A témával az amerikai National Interest foglalkozott részletesebben.

Oroszország a radar szintje alatt maradva afrikai katonai előőrsöket épített ki, és több védelmi megállapodást is kötött.

A Szovjetunió a hidegháború idején hatalmas energiákat fordított afrikai szövetségesek támogatására. De a birodalom összeomlása után Moszkva visszavonult. Az ukrán háború árnyékában azonban Vladimir Putyin és a Kreml újra felfedezte Afrikát – nem ideológiai, hanem stratégiai és gazdasági okokból. És miközben az Egyesült Államok és Európa a belső válságaikkal vannak elfoglalva, Oroszország észrevétlenül formálja át Afrika biztonsági, politikai és gazdasági térképét.

A Nyugat távozott, Moszkva megérkezett

Az elmúlt években sorra omlottak össze a nyugati pozíciók a Száhel-övezetben. A francia hadsereget kiűzték Maliból, Burkina Fasóból és Szenegálból. Az amerikai csapatok kivonulása Nigerből végképp megpecsételte a Nyugat visszaszorulását. A keletkező űrt Oroszország villámgyorsan töltötte ki: katonai tanácsadókat, fegyvereket, kiképzőket, és – ahol kellett – zsoldosokat küldött.

Mali, Burkina Faso és Niger katonai juntái, amelyek orosz háttérrel kerültek hatalomra 2020 és 2023 között, most egy új szövetséget – a Száhel Államok Szövetségét (AES) – alkotnak Moszkva aktív támogatásával.

A három ország közös, 5000 fős haderőt állít fel, amelynek célja nem csupán a helyi terrorfenyegetés kezelése, hanem a nyugati befolyás további kiszorítása.

De a Kreml ambíciói nem állnak meg itt. A Wagner-csoport – amely korábban is kulcsszerepet játszott afrikai konfliktusokban – egykori zsoldosai most rendszerszinten épültek be a szövetséges országok hadseregeibe és biztonsági apparátusaiba. A fegyverszállítmányokkal, kiképzéssel és politikai védőernyővel Oroszország nemcsak szövetségeket köt, hanem biztonsági rendszereket is épít saját mintájára.

Javulnak az orosz pozíciók

Oroszország afrikai stratégiája messze túlmutat a Száhel-övezeten. Moszkva szisztematikusan dolgozik azon, hogy az Atlanti-óceán partvidékét is behálózza. Mauritánia, Egyenlítői-Guinea, és Guinea olyan országok voltak, amelyek eddig jobbára francia vagy amerikai orientációjúak voltak, ma már azonban inkább Moszkva diplomáciai ajánlatait mérlegelik. Egyes értesülések szerint az orosz védelmi minisztérium tárgyalásokat folytat egy jövőbeli atlanti kikötői támaszpontról is, amely stratégiai ugródeszkát adna Oroszország számára a Nyugat-Afrika és az Atlanti-óceán felügyeletéhez.

A diplomáciai offenzíva is felerősödött: Oroszország 2026-ig új nagykövetségek megnyitását tervezi többek között Gambiában, Libériában, Togóban és Dél-Szudánban. Ezek az országok korábban szilárdan a Nyugat szövetség rendszerbe tartoztak, de sokan közülük egyre Nyugat-ellenesebb pozíciót vesznek fel.

Miközben a térség integrációs szervezetei, mint Afrikai Unió és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) egyre gyengülnek, addig az orosz támogatású AES szövetség egy új, alternatív regionális rendet kínál – Moszkva feltételei szerint. A térség országai előtt két lehetőség áll: vagy alkalmazkodnak az új hatalmi realitáshoz, vagy magukra maradnak a növekvő biztonsági válságok közepette.

Kínával és Iránnal is egybevágnak az érdekek

Oroszország afrikai térnyerése nem csak regionális kérdés. Moszkva Afrikát egy globális stratégiai hálózat részének tekinti, amelyben Iránnal és Kínával közösen alakítja át a nemzetközi rendet. Teherán már biztosította maga számára Niger uránkészleteinek egy részét, míg Peking infrastrukturális projektekkel mélyíti befolyását a kontinensen.

Moszkva, Peking és Teherán olyan új geopolitikai tengelyt formálnak, amely nyíltan kihívja az amerikai és európai dominanciát, nemcsak Afrikában, hanem világszerte is. Egyelőre úgy tűnik, mintha a Nyugat nem akarna tudomást venni róla, hogy a világ súlypontja változóban van, emiatt pedig Afrika értéke is egyre növekszik.

Nagyot szakíthat, aki már most megveti a lábát 

Afrika a jövőben már nem mellékhadszíntér lesz a globális játszmákban. Valamennyi mértékadó becslés szerint az évszázad végére Afrika népesség beéri Ázsiáét, ennek pedig számtalan következménye lesz. Aki most megveti a lábát, az a jövő kontinensét fogja birtokolni. Moszkva pedig – minden gazdasági nehézség és diplomáciai elszigeteltség dacára – pontosan érti ezt.

A Kreml csendben, szívósan és könyörtelen hatékonysággal építi új afrikai birodalmát.

Ha a Nyugat nem ébred fel időben, Afrika kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalai, nyersanyagai és stratégiai pozíciói egy új keleti blokk ellenőrzése alá kerülnek. És mire Washington, Brüsszel vagy Párizs észbe kap, a kontinens erőviszonyai már végleg átrendeződhetnek a keleti kihívók javára

- közölte a hirado.hu.

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren  vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!