A hagyományoknak megfelelően az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján a munkácsi magyarok, az ünnepi alkalomra meghívott vendégeikkel együtt, idén is a város szélén álló podheringi emlékműnél gyülekeztek, hogy méltóképpen adózzanak a dicső elődök emlékének, akik itt 1849 áprilisában egy küzdelmes harc során visszaverték a hágók felől betörő császári csapatokat. A nemzetőrök, a hozzájuk csatlakozó lelkes önkéntesek, köztük a papnövendékek helytállása ma is példamutató, hangsúlyozta a koszorúzás előtt Korolyova Erzsébet, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke.
A kárpátaljai magyarság legjelentősebb érdekvédelmi szervezetének központi ünnepsége ezt követően a Munkácsy Mihály Magyar Ház dísztermében folytatódott. Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének az ünnep alkalmából a világ magyarságához intézett üzenetét. Amelyben többek között ez áll: „Bárhogy forduljon a sors kereke, ez a nap 177 éve ösztökél bennünket arra, hogy legszebb reményeinket is magunkra öltsük ünnepi viseletünkkel és kokárdánkkal együtt (…) Ma örömmel mondhatjuk el, hogy a magyar szabadság ügyének erős, kiállásra kész barátai is vannak, ugyanakkor azt is tudjuk: nemzeti érdekeink megvédése a mi feladatunk”.
„Az utóbbi idők eseményeinek fényében számos okunk lenne a kesergésre, a szomorúságra, arra, hogy reményvesztettek legyünk. Mégis, arra biztatom önöket, hogy mi, kárpátaljai magyarok, továbbra is reményteljesen, bizakodva és emelt fővel tekintsünk a jövőbe. Ezt őseink sem tették másként” – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Ferenc Viktória, a Fidesz EP-lépviselője. – „Bár rengeteg nehézséggel és kihívással szembesülünk, nem adjuk fel! Hiszen van múltunk, dicső történelmünk, melyet hűen őrzünk, nemzeti hőseink, mint Petőfi Sándor és Kossuth Lajos, akiktől erőt meríthetünk, akik példát statuáltak kitartásból és hazaszeretetből. Van jelenünk, van egy anyaországunk egy nemzeti kormánnyal, mely segítő jobbját nyújtja ezekben az embert próbáló időkben. És van jövőnk, hiszen megfogyatkozva bár, de itt vagyunk, és kitartunk, hogy megőrizzük anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat a jövő generáció számára” – szólt Ferenc Viktória biztatása.
Minden nemzet életében megvan a nagy összefogások ideje – kezdte ünnepi beszédét Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke. – „1848 márciusa is egy ilyen történelmi pillanat volt. A szabadságvágy egy időre összekovácsolta a nemzetet, úgy, hogy az rést tudott ütni az elnyomó hatalom áttörhetetlennek gondolt páncélján… A magyarság történelme azt mutatja, hogy nagy nemzeti felbuzdulásaink többnyire párban jártak nagy nemzeti gyászainkkal. Így volt ez 1848-ban, és így történt 1956-ban is. A dolgokat távolról szemlélő megkérdezheti, hogy akkor mi végre is? Mi értelme volt a vérontásnak, ha a szabadság ügye újra és újra elbukott? Azonban minden ilyen, a nemzet egységét újra és újra megerősítő történés valahol átkapcsolja a történelem láthatatlan sínváltóit” – fogalmazott Gulácsy Géza. Majd így folytatta: „Bizonyára sok tényezőnek lehet szerepe egy állam stabilitásának megőrzésében. Ez az összetartó erő a szakrális tényezőkön túl nem más, mint az állampolgárok lojalitása, ha úgy tetszik, szeretete. Az, hogy mindenki érzi, érdemes itt élni, érdemes itt dolgozni, és érdemes itt családot alapítani, és ezért van értelme a jövőért történő közös kiállásnak (…) 1848-ban a magyar nép látni vélte az elnyomó hatalmat. Ma a helyzet ennél nehezebb. Az az erő, amely ma fenyegeti nemzeti függetlenségünket, önállóságunkat, megfoghatatlan módon van jelen a világban, ezer szállal fonódik bele hétköznapjainkba, s hamis valóságok csapdájában tartja az emberek sokaságát. Mit tehetünk mégis? Tanulnunk kell őseinktől az elszántságot és elhivatottságot, s ami a legfontosabb, nem szabad feladnunk azt a talapzatot, amelynek sarokköveit egykor Isten-Haza-Családként fogalmazták meg elődeink, s amely egyedül nyújthat biztos támaszt a megmaradáshoz, még az átalakuló világrendben is” – fogalmazott Gulácsy Géza.
A beszédeket követő kulturális program keretében sor került az Itt az idő címet viselő előadásra, amelyet a Kárpátalja Tácegyüttes közösen a Sodró zenekarral mutatott be. Az előadásban a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncai elevenedtek meg, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egy-két jelentősebb momentumával egybeforrva. Az előadásnak a reformkor szellemisége adott egyfajta keretet, melyben a magyar öntudatra ébredés, a szabadság és függetlenség iránti vágy szelleme nyilvánult meg táncban, énekben és zenében. A táncszínházi előadást színesítette Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészének és Balogh Marianna, a Sodró zenekar szólistájának prózai és énekelőadása. Elhangzottak olyan ikonikus versek, mint a Nemzeti dal, a Föltámadott a tenger, illetve felcsendült számos ismert népdal, többek között A csitári hegyek alatt kezdetű. Az ünnepi műsorban közreműködött a Beregszászi Rezeda Folkműhely néptáncegyüttese. Az előadás során látható koreográfiákat Antal Roland és Dóra, Kiss Balázs, Farkas Fanni, Orosz Péter és Váradi Enikő készítette. Az előadást összeállította és színpadra alkalmazta Váradi Enikő, a Kárpátaljai Táncegyüttes igazgatója.
Kovács Elemér
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
