A Kárpátaljai Református Egyház Beregi Egyházmegyéjében november 11-én került sor az őszi lelkész-presbiteri csendesnapra. Az alkalomnak a Nagyberegi Református Líceum adott otthont, de sokan online kapcsolódtak be a programba. A Reménytelenségből a reménysége címmel rendezett csendesnap előadásainak alapját a Lukács evangéliuma 24. része adta.
Az első előadást Balázs Antal, Beregardó és Makkosjánosi református lelkésze tartotta, s elsősorban az elhívásról, a tanítványságról szólt, arról, hogyan lesz valaki tanítvánnyá. Kiemelte: a tanítványt Jézus választja ki és hívja el – elhivatásunknak Ő az alapja. Ez bátorságot adhat. Csak annak szabad lelkésznek és presbiternek lenni, akit Jézus hív el erre a szolgálatra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nincs tanítványság lemondás nélkül! Valakinek a halászhálót, valakinek a vámszedő asztalt kell ott hagyni. A gazdag ifjú nem tud lemondani a vagyonáról. Nem is lesz tanítvány. Hangsúlyozta: a tanítvány nem csak tanul, hanem követ – életközösségben van Jézussal. Figyelik, mennek vele, engedik, hogy vezesse őket. Tanítvány csak az lehet, aki elfogadja a mesterét. „Egész éjszaka nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót”. Bizalom és engedelmesség nélkül nincs tanítványság, hangsúlyozta, s mindezt bibliai példákkal támasztotta alá.
Nagy Szabolcs Gut és Balazsér református gyülekezeteinek lelkésze az emmausi úton történtek alapján a reményvesztettségről beszélt. Mert ez bizony a tanítvánnyal is megtörténik. Jézus Krisztus nagypénteki megfeszítése utáni az Emmausba tartó két tanítványban is összeomlott mindaz, amit felépítettek magukban: a terveik, a céljaik, a feladataik, mindaz, ami addig értelmet adott az életüknek. Az egész életük romokban hevert. A gyász, fájdalom, harag, önvád, tanácstalanság, félelem stb. érzése kavarog bennük. Nem tudjuk, miért tartott a két tanítvány Emmausba, de úgy tűnik, hogy menekültek a reménytelenség csoportosan megélt állapotából. Az ember hajlamos elfutni a nehézségek elől, de ez nem jelent megoldást, a problémák tovább kísérik, ugyanúgy megmaradnak. Ha az Úr nem ment volna utánuk kegyelmesen, mint a jó pásztor a juha után, vajon hogyan alakult volna a további sorsuk? – tette fel a kérdést az előadó. A lelki sérült ember gyógyulási folyamata így kezdődik: az ember megy a saját útján, az Isten utána megy, és mellé szegődik abban a helyzetben, ahol éppen van, átveszi haladási tempóját, és mellette lépdel tovább. Aki már képtelen a maga oldalán felismerni Istent, az vakká lett és önmaga számára is rejtély. Isten mindent tud, mégis az ember szájából akarja hallani problémája megfogalmazását. Ez az ember számára fontos mozzanata a gyógyulásnak, hangsúlyozta Nagy Szabolcs, aki így összegzett: amíg reményeinket emberekre és Jézusra is mint emberre, a földi paradicsomra és ezeknek az állapotoknak a létrehozhatóságára építjük, addig nem Jézus útjának a nyomán járunk. Csak akkor juthatunk célhoz, ha reményeink végül abba az alapba helyezkednek, amely Jézus Krisztus, aki túllép az emberi valóság keretein.
A harmadik előadás a visszanyert reménység kérdésével foglalkozott, azzal, hogyan változott meg az emmausi úton addig csüggedten, reményvesztetten haladó tanítványok érzése, lelkülete a Jézussal való találkozás során. Tóth László esperes kiemelte: a reménység visszanyerésben Jézus Krisztusé a főszerep. Ő nemcsak melléjük szegődött az úton, hanem elmagyarázta nekik az Igén keresztül azt, hogy mi az, ami Róla le van írva és ezt hogyan kellene érteni erre a konkrét helyzetre. Ezeknek az embereknek az volt a baja, mint nagyon sok hívő, Krisztust ismerő embernek a baja, hogy nem értették teljesen az Isten akaratát. De Jézus felnyitotta a szemüket. A reménytelen helyzetekben, amikor nem tudjuk mit kell tenni, amikor csalódottságunk van, legjobb, ha leülünk az ige mellé. Mert az ige ismerete felszabadít, rávilágít az Úr teljes akaratára, elénk tárja a múltat, a jelent és a jövőt, mondta az esperes. A két tanítvány is akkor nyerte vissza reménységét, miután Jézus elkezdte magyarázni, mi van megírva a Messiás eljöveteléről, áldozatáról, feltámadásáról. Miután megértették az írásokat, visszanyerték a reménységüket, de úgy is mondhatnánk, hogy egy új reménységet nyertek, amit sohasem veszítettek el többé. És ez adott nekik örömöt és ez vitte őket másokhoz is.
Az előadásokat kiscsoportos beszélgetés követte, majd az alkalom úrvacsorai közösséggel ért véget.
Marton Erzsébet
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
