Lehoczky-emléktáblát avattak Munkácson - Polihisztor, lokálpatrióta és példakép

Lehoczky Tivadarra, aki kitartással, odaadással, a tudomány iránti kellő alázattal igazi polihisztorrá nőtte ki magát, nemcsak az itt élő, szülőföldjükhöz minden megrázkódtatás ellenére mély elszántsággal ragaszkodó magyarok lehetnek büszkék, hanem nemzetiségétől függetlenül valamennyi kárpátaljai, akik tudatában vannak a vidék különlegesen gazdag történelmi és kulturális sokszínűségének. Most, a háború viharában igencsak fontossá válnak közös értékeink: az egymás iránti tolerancia és tisztelet, az elfogadás, a szolidaritás, a párbeszédre való nyitottság, a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés, hangzott el azon a Munkácsy Mihály Magyar Házban megtartott ünnepségen, melyen halálának évfordulóján Lehoczky Tivadar munkásságát méltatták, s leleplezték az intézmény bejárati részén elhelyezett emléktáblát. (A rajta látható dombormű Ortutay Zsuzsa alkotása.)

Ugyan mindmáig Munkácsy Mihály a Latorca-parti város legismertebb szülötte, de utána mindenképpen Lehoczky Tivadar következik. Aki ugyan nem itt látta meg a napvilágot, de több mint félévszázados, igen termékeny és sokoldalú munkássága ehhez a településhez kötődik, hangsúlyozta köszöntőjében Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója. Aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a polihisztor példaképül szolgálhat mindannyiunk számára: ma is csak a hiteles történelmi forrásokra támaszkodva juthatunk el az igazsághoz.

Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja beszédében a következőket hangsúlyozta: Lehoczky Tivadar munkássága mindnyájunk számára példát mutat a tudás és a megismerés iránti elkötelezettségből, szakmai alázatból, a közösség önzetlen szolgálatából, a haza, a nemzet és a szűkebb pátria szeretetéből is. Szerencsére a kárpátaljai magyar értelmiség állhatatosságának és a magyar kormány támogatásnak köszönhetően létrejöttek és fejlődnek a magyar nyelvű tudományosságnak azok a műhelyei, amelyek megőrizték és tovább viszik a nagy előd gazdag szellemi örökségét.

Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelmi tanszékének vezetője nagyívű, Lehoczky Tivadar munkásságát teljes egészében átfogó előadásában arra mutatott rá, hogy az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharcban tüzérhadnagyként szolgáló Lehoczkynak sikerült az osztrákok bosszúját elkerülnie, és a továbbiakban igencsak sikeres életutat járt be. Jogi diplomájának köszönhetően már 25 éves korában a munkácsi uradalom főügyésze lett, s ez pedig anyagi biztonságot jelentett számára. Szabad idejében többek között a helyi ruszinság néprajzával, régészettel, numizmatikával és nem utolsó sorban a vidékünk történelmével foglalkozott, méghozzá igen magas szinten. Munkabírása bámulatos: tizenkét könyvet jelentetett meg, rengeteg tudományos konferencián vett részt, kora tudóskiválóságai közül igen sokakat mondhatott barátjának. Az 1880–1882-ben kiadott Bereg vármegyéről szóló háromkötetes monográfiája máig felülmúlhatatlan pontossággal és aprólékossággal mutatja be a ma Kárpátaljának nevezett terület jelentős részét. Az 1860-as évektől Lehoczky olyan régészeti ásatásokat végzett, amelyek megalapozták Északkelet-Magyarország történetírását. Ma is hiteles kútfő azok számára, akik ennek a régiónak a történelmi múltját, néprajzát, mező- és erdőgazdaságát, iparát, ásványkincseit, szőlőtermesztését, településeinek történetét és az egykoron ezen a vidéken tevékenykedő kiválóságok életrajzát és munkásságát szeretnék alaposabban megismerni. Lehoczky sokat tett annak érdekében, hogy a múlt feltárt kincseit közgyűjteményekben helyezzék el, hogy az a nagyközönség számára is megismerhetővé váljon. Jelmondata: harag és indulat nélkül kell értékelni a múlt történéseit, a tudományban pedig a magasfokú objektivitás, az alázat alapvető követelmény.

Csatári György előadásának végén jóleső érzéssel nyugtázta, hogy Lehoczky Tivadar emlékét a Kárpátalján élők méltóképpen őrzik, nevét 2015 óta a megyei honismereti múzeum viseli, a Rákóczi Főiskolán intézetet alapítottak tiszteletére, Munkácson és Beregszászon utcát neveztek el róla, mindkét városban emléktáblája is megtalálható.

Az emlékülés után sor került az emléktábla felavatására. Az emlékjel leleplezését követően Vida László a következőket hangsúlyozta: Lehoczky Tivadar emléktáblájának a felavatása nem csupán tisztelgés a nagy tudós, a polihisztor előtt, azt is üzeni, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség az előtte tornyosuló nehézségek dacára változatlan élni akarással ragaszkodik önazonosságához, féltve őrzi múltja emlékeit és hagyományait.

Kovács Elemér