Száz perc száz emberért – huszonkettedszer - Célba ért az adomány

A Magyarországon élő Beregszászi Olga előadóművész soha nem feledi, honnan származik, büszke arra, hogy a Vérke-parti városból indult, és nem közömbös számára az itthon maradottak sorsa. Barátai segítségével évek óta nagyszabású jótékonysági gálaestet szervez „Száz perc száz emberért” címmel, melynek bevételét szülővárosa legrászorultabb idős embereihez, betegekhez juttatja el. Idén immáron 22. alkalommal szervezték meg a tartalmas, szórakoztató és látványos műsort Budapesten, s adták át a kárpátaljai magyarokkal szolidaritást vállaló, sorsuk nehézségét mélyen átélő művészek, támogatók, jótét lelkek adományát Beregszászban.

A Kodály Zoltán Művészeti Iskola díszterme ezúttal is zsúfolásig megtelt többnyire egyedülálló, idős, beteg emberrel, illetve azok képviselőivel, akik kerekes székhez vagy ágyhoz kötöttek. Sokan nem csupán a támogatásért jönnek el, de várják a Beregszászi Olgával való személyes találkozást is, aki dalaival ilyenkor felüdülést, bátorítást hoz ezeknek az embereknek a szívébe. Idén sajnos a művésznő nem tudott eljönni, viszont a jótékonysági est egyik fővédnöke, Schmitt-Makray Katalin, illetve a gálaest társszervezője, Hampel Katalin divattervező, valamint Béres Klára, az akciót támogató Béres Alapítvány igazgatója jelenléte felejthetetlen élménnyel gazdagított mindenkit.

Babják Zoltán, Beregszász polgármestere elismerő szavakkal méltatta a város díszpolgárának, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetettjének, Beregszászi Olgának és barátainak ez irányú tevékenységét, amellyel a kárpátaljai nehéz sorba került emberek helyzetén igyekeznek enyhíteni. Megköszönte, hogy rendszeresen megszervezik a jótékonysági koncertet Budapesten. Megtiszteltetés számunkra, hogy a mai alkalmat egy volt köztársasági elnök felesége is megtisztelte jelenlétével, s hogy a sokak egészségét védő Béres-cseppeket ezúttal maga az adományozó hozta el, s hogy itt van az alkotója azoknak a csodálatos magyaros öltözeteknek, melyekből bemutatót láthatnak a gálaest résztvevői, mondta a polgármester, aki abbéli reményének is hangot adott, hogy hamarosan Beregszászi Olga művésznő is eljön, hogy megörvendeztessen bennünket előadásával.

Bobály István, a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti iskola igazgatója köszönetet mondott az iskola egykori tanítványának, Beregszászi Olgának, aki nem felejtette el, honnan indult zenei pályafutása, s máig támogatja az alma matert. Mindezt a diákok és tanárok ezúttal rövid műsorral köszönték meg.

A kedves vendégek Bendik Veronika, a polgármesteri hivatal végrehajtó bizottságának titkára segítségével aztán átadták a pénzadományt tartalmazó borítékot, illetve a Béres cseppeket, s mellé a Magyar Demokrata legutóbbi számait a száz támogatottnak, vagy azok képviselőinek. Emellett anyagi támogatásban részesült az eseménynek otthont adó művészeti iskola, az öregek otthona, a beregszászi református és római katolikus egyházközség, a Linner Bertalan Beregszászi Járási Központi Kórház rehabilitációs osztálya és a pszichiátriai kórház.

A rászorulók támogatása mellett Beregszászi Olga fontosnak tartja, hogy segítse a tehetséges gyereket is. Idén húsz fiatal kapott a borítékba zárt szeretetből, amelyet a Kossuth Lajos Líceumban adtak át az illusztris vendégek, akiket Zseltvay-Vezsdel Emese igazgató köszöntött. Majd Bárdos István méltatta a város szülöttének életútját, s a távolból is köszönetet mondott a művésznőnek, hogy „felkarolja azokat a tehetséges gyerekeket, akikről úgy gondolja, úgy gondoljuk, hogy egy kis anyagi jellegű ösztönzés segíthet a jobb tanulmányi eredmények elérésében, a művészi tehetség kibontakozásában”. A megajándékozott fiataloktól azt kérte, hogy fogadják olyan lelkülettel ezt az adományt, mintha kölcsönt kaptak volna váratlanul, a segítő szándék megnyilvánulásaként, s ami példaként szolgál ahhoz, amit majd ők is megtehetnek, ha művészi tehetséggel és önálló keresettel fognak rendelkezni. Azt kívánta, hogy ha kihívásokkal találkoznak életükben, ne csüggedjenek el, ne adják fel. „A hegyi patak is, ha találkozik egy kővel, nem torpan meg, nem szitkozódik, megkerüli az akadályt, átugorja, vet egy fodrot, és már szalad is tovább. Talán még szebb is lesz tőle. Bennünket ugyanígy megedz, erősebbé és tapasztaltabbá tesz minden nehézségnek, kihívásnak a leküzdése”, mondta a tanár úr. Aki megköszönte a megjelent vendégeken keresztül is Beregszászi Olgának, hogy támogatja az ifjú tehetségeket, s jó egészséget kívánt a művésznőnek.

A támogatások átadását követően az ajándékot hozó vendégeket kérdeztük, miért csatlakoztak a kezdeményezéshez, miként vesznek részt a munkában, illetve milyen tapasztalatokat, élményeket szereztek.

Hampel Katalin Magyar Örökség Díjas divattervező: 

-    Beregszászi Olga 25 évvel ezelőtt keresett meg azzal az ötlettel, hogy szervezzünk közösen jótékonysági rendezvényt szülővárosa, Beregszász rászorulóinak megsegítésére. Boldogan igent mondtam. S idén immáron a 22. jótékonysági estünket szerveztük meg. Ezek első részében neves művészek, zenészek, énekesek lépnek fel, a másik részében pedig a ruháimat mutatják be. Ezeket többnyire közszereplők öltik magukra, néhány profi manöken is eljön, akik szintén felajánlják gázsijukat a jótékonysági est céljára. Számomra az is csoda, hogy a 22 év alatt nem volt olyan művész, akit felkértünk, s ne jött volna el ingyen. Mindenki szívesen jön. És a kihelyezett szeretetdobozokba is jelentős összeg gyűlik össze. Soha annyi pénzt nem tudtunk átadni, mint idén. Most hatalmas öröm számomra, hogy itt lehetek – először járok Beregszászban. A budapesti rendezvény után azt mondtam a polgármester úrnak, hogy már idős vagyok, többet nem vállalom a szervezést, de az itt szerzett benyomások meggyőztek arról, hogy folytatni kell.

Schmitt Pálné Makray Katalin ezüstérmes olimpiai tornász:

-    Amikor először megszervezték a 100 perc 100 emberért gálát, nem voltunk itthon. Ám a másodikon már részt vettem. Hampel Katalin gyönyörű ruháit mutattuk be. Ez számomra akkor nagy megtiszteltetés volt. Azóta büszkén viselem, ezzel is jelzem, hová tartozom, és büszke is vagyok rá. Nagyon fontos missziónak tartom a jótékonysági gálaest megszervezését, hogy segíthessünk. Amikor az ember hallja – most személyesen is látom –, milyen helyzetben élnek itt sokan, összeszorul a szívem. Én háborús gyerek vagyok, az ötvenes években nőttem fel Budapesten. Most itt úgy érzem, mintha ott lennék, az akkori nélkülözés itt még megvan. De szeretnék biztatót mondani: én is felnőttem, meg is öregedtem, és jobb az életünk. Azt kívánom – és ehhez ne teljen el olyan hosszú idő –, hogy érezzék meg az itteniek is, mi az a minőségi élet, amikor nemcsak arról beszélünk, hogy mi nincs. Legyen fontos, ami van, és tegyünk érte, hogy még több legyen. Elsősorban a szeretet legyen meg egymás iránt, és ne a panasz, ne a sírás, mert az nem ad energiát. Csak az ad energiát, aminek örülünk, és az sugárzik. Ezt kívánom az ittenieknek. Higgyék el a kárpátaljaiak, a beregszásziak, hogy nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk rájuk. Nemcsak a háború miatt. Úgy érzem, az elmúlt 10-15 évben Magyarország megmutatta minden határon túli magyarnak, hogy mi anyaország vagyunk, és segítünk, ahol tudunk. Nagyon sok Budapesten élő kárpátaljai családdal, asszonnyal vagyok kapcsolatban, és látom, hogy megtalálták a helyüket, dolgoznak, jól dolgoznak és megbecsülik őket. De remélik, hogy hazajöhetnek. Ám ezért mindannyiunknak a maga lehetőségével tenni kell.

Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke:

-    Nagyon boldog vagyok, hogy a kezdetek kezdetétől ott vagyok ennek a programnak az élvonalában. A Béres egy olyan cég, amelyik törődik a magyarággal. Számunkra ez nem egy szlogen, hanem egy nagyon mélyről jövő érzés. Az apósom életútja, példája számunkra egy olyan szimbólum, egy olyan erőforrás, hogy mi, az utódai sem tehetünk másképp. Annyira természetes számunkra, hogy ha egy ilyen ügy mellé állhatunk, akkor nekünk ott a helyünk. Az egész családom, az egész vállalatom, de mondhatom, hogy az egész magyarság egy ilyen ügy mellett szívvel-lélekkel ott tud lenni, és nagyon fontos is, hogy ott legyünk. Ez a program a magyarság összefogásáról szól. Sokan vagyunk a kis Magyarországon, akiknek a nagy Magyarország az otthona, és az itt élőkkel mi ugyanolyan testvéri viszonyban vagyunk. Az utóbbi évek nagyon súlyos terhet raktak ránk lelkileg is, nagyon fáj a szívünk az itteniekért. Nem is tudom, mi segítünk-e, vagy rajtunk segít, amikor egy ilyen programban részt veszünk. Ez kölcsönös. Nagyon jó érzés, hogy most itt, önökkel lehetek. Megerősít, erőt ad a mi mindennapi küzdelmeinkhez, hogy valami olyat tudunk tenni, ami igazán fontos. Fontos a mi lelkünknek is. És azt gondolom, hogy fontos a magyarságnak is. És legyen is fontos!
Mi a Béres cseppel, a vitaminjainkkal az egészséget szolgáljuk, s igencsak elkötelezettek vagyunk. Nagyon pici az, amit mi ide tudunk hozni, mégis, a „sok kicsi sokra megy” alapon örömmel kell eltöltsön, hogy itt vagyunk és adunk. És hozzáteszem: a mi lelki egészségünk is javul egy-egy ilyen csodálatos alkalommal, amikor fiatal tehetséges diákok zenélnek nekünk. Nekem könny szökött a szemembe a koncert alatt, mert az ember megérzi: olyan, mintha hazajönne.

Mi pedig szeretettel várjuk haza testvéreinket. És nemcsak az adományaikat köszönjük, hanem azt is, hogy gondolnak ránk, imáikban hordoznak bennünket.

Kovácsné Marton Erzsébet
 

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren  vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!