Gyertyagyújtás a Tiszaháton

Tavaly nagyszerű kezdeményezéssel indult útjára egy nemes hagyomány, hogy az ökumené jegyében gyűljenek egybe Péterfalva, Tiszabökény és Forgolány lakói, s együtt várják Krisztus születését. Adventi éneket, verset mondva idén is sokan bekapcsolódnak a közösségerősítő programba. A Péterfalvai Képtár szervezésében a helyi oktatási és kulturális intézményekkel karöltve készülnek hétről hétre az iskolás gyermekek, miközben a történelmi egyházak képviselői igei szolgálattal hirdetik: a Megváltó közeleg. December 22-én karácsonyi műsor koronázza meg az adventi gyertyagyújtás eseményét – ide is szeretettel várnak minden érdeklődőt a szervezők.

December elseje óta vasárnaponként a délután fénypontja a soron következő gyertya meggyújtása az ünnepi koszorún. A gyermekek és a felnőttek szívesen jönnek el, mindenki megtalálja a maga adventi üzenetét. A Péterfalvai Polgármesteri Hivatal előtti téren felállított karácsonyi jelképek az esti sötétségben felragyogva rávilágítanak a szenteste jelentőségére. Közeledve Krisztus születéséhez, egyre inkább felmerül: milyen a kapcsolatom Istennel? A hitről szólva pedig Szuszik Csilla pedagógus egy példát hozott fel annak a kislánynak a személyében, aki esernyőt vitt az esőért imádkozó tömeg közé, tudva, hogy Isten meghallgatja.

A lelki töltekezésre rendkívül nagy szükség van napjainkban, amikor is jellemzően a túlhajszoltság akadályozza a lelki béke elérését. December 8-án a második gyertyát is egy gyermek gyújtotta meg, és a közösen elmondott Miatyánk még közelebb hozta egymáshoz a szíveket. Ahogy Weinrauch Márió tiszabökényi plébániai kormányzó megjegyezte: „egymás szemében felfedezhetjük a csillogást”. A csodavárás egyfajta bizonyítéka, még a sokat megélt felnőttek is várják Krisztus mindent feledtető békességét, szeretetét. Pősze Sándor görögkatolikus áldozópap a világossághoz hasonlította a Megváltót, aki a sötétséget eloszlatja, biztonságot ad kicsinek-nagynak, fiatalnak-idősnek egyaránt. Ő a menedék, a cél, amiért érdemes küzdeni. Kobrin Mihály református lelkipásztor a következő igeszakasszal biztatott: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Máté 11, 28–30). Kell-e ennél nagyobb ígéret? Amikor minden a külsőségekről, a pénz utáni hajszáról szól, igenis fontos rámutatni: van valaki, akinél meg lehet pihenni.

A Tiszabökényi Általános Iskola, a Péterfalvai Református Líceum diákjai és a Tisza Csillag Kórus énekszolgálata tette színessé a Krisztus-várást. Első vasárnap a Péterfalvai Ifjúsági Művészeti Iskola növendékei profi szinten helytálltak Király Natália és Király András vezetésével, istenfélelemről téve tanúbizonyságot. A következő két hétben további tartalmas előadásokra számíthatunk, ezért érdemes eljönnie azoknak az érdeklődőknek is, akik távolabb élnek vagy nehezebben jutnak el a helyszínre. Az adventi gyertyagyújtás olyan alkalom, ami testvéri kapcsolatot hoz létre, s alapot teremt egy szebb, de legalább is egy reményteljesebb jövő számára, szem előtt tartva a kérdést: miért is jött Jézus e földre az emberek közé? A Szentírás erről így vall: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16).

Bodnár Diána