Házasság hete Tiszabökényben - „A hármas fonál nem szakad el egyhamar”

Szeretetbe kapaszkodva jelmondattal hirdették meg az idei éven a házasság hetét az egész Kárpát-medencében. A kezdeményezés célja erősíteni a házasság intézményét. Nem mellesleg pedig magukat a párokat bátorítani Isten igéjével, buzdítani őket a hétköznapi próbatételeik során. Sokan diszkréten kezelik a bajokat, és napvilágra csak akkor kerülnek, amikor otthon már „ég a ház”. Pedig rendszeres kommunikációval, az isteni rendet betartva, sok házasság megmenthető lenne. 

Erről és más gondolatokról esett szó a tiszabökényi Glória Ifjúsági Központban február 27. és  március 2. között, ahol bizonyságtételek és előadások hangzottak el a párkapcsolatok témájában. A hétfőtől csütörtökig tartó késő délutáni alkalmakon református lelkészek – Dénes-Zsukovszky Elemér, Bartha Ferenc, illetve Taracközi Gerzson és Mónika – videóüzenetben beszéltek személyes élményeikről, tapasztalatukról, nehézségeikről. Barta Elemér missziós lelkész pedig az első napon, köszöntőjében kiemelte, milyen jó, hogy van társunk. Mennyire csodálatos Isten terve az ember életével. Nem hagyja egyedül, hanem szeretetkapcsolatra hívja vele és egymással. A prédikátor könyvének 4. részében olvashatjuk: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” 

A házasélet viszontagságai vagy a kívülről érkező negatív hatások sokakat megtörnek, másokat új utakra visznek. Különösen Kárpátalján igaz ez, ahol a háború árnyékában nehéz a házasságot megélni, fenntartani, tovább vinni. De nem lehetetlen… Problémákból akad bőven, ez mindig így volt. A kérdés csupán az, miként oldjuk meg őket. A jó megoldókulcshoz nyúlunk, vagy inkább megyünk a magunk feje után? Ha saját eszünk szerint cselekszünk, akkor baj van. Az igazi megoldás kapcsolataink kezelésében, ha megkérdezzük azt a valakit, aki a legjobban ismer minket. Vagyis Istent. Ő tudja, mi a jó nekem, a társamnak, vagyis nekünk.

Nagyon aktuális téma a szeretet. Belekapaszkodva sokat megtudhatok magamról és másokról. A Bibliából tudjuk, hogy „sok bűnt elfedez… és soha el nem múlik” (lásd 1Pt 4,8 és 1Kor 13, 8). De nem mindegy, milyen szeretettel szeretünk. A magunkéval vagy a Krisztuséval? Az emberi szeretet feltételeket szab: „szeretlek, ha…” vagy „szeretlek, mert…” A mondat folytatását az olvasóra bízzuk, de bizonyára nem nehéz rájönni, mennyire önzőek vagyunk, ha rólunk és az érdekeinkről van szó. Az első bűneset óta ilyen az emberi természet. De aki megtapasztalta Jézus feltétel nélküli szeretetét, tud adni másoknak is abból az ajándékból, ami nem fogható semmihez sem, olyan csodálatos, felfoghatatlan érzés! 

Zsendej Tibor bizonyságtétele részeként rendkívül hatásos szemléltetést tartott. Bemutatta: a drót üresen gyenge, hajlítható, nem tudja magát megtartani. Szüksége van egy erős „szálra” ahhoz, hogy kiegyenesedjen és úgy is maradjon. Ez a hármas fonál jelképezi a házasságot. Ha a két fél mellett Krisztus áll, akkor nincs az a megpróbáltatás, ami az Istennel és egymással kötött szövetséget szétszakíthatná. Ez boldog házastársi kapcsolat receptje. Zsendej Valika csatlakozva férjéhez, Tiborhoz, beszélt Jézus Krisztus kegyelméről családi életükben. Hogyan indultak el a hit útján, mit változtatott meg bennük és a környezetükben. 

Az összekovácsolódás, az egymásra hangolódás akkor következik be, ha az uralom odahaza a Megváltó kezében van. Az akadályok leküzdhetőek, ha egyértelmű nemet tudok mondani a világ ajánlatára és igent Isten meghívására a vele való hitközösségre. A szeretetkapcsolatot elsősorban Istennel kell megkötni, csak utána tudjuk egymással. Biztos alapokra építeni a házasságot a kulcs a boldog házasélethez. A „biztos alap” pedig nem más, mint Jézus Krisztus.

A Simon házaspár, Sándor és Klára a személyes életükbe engedtek betekintést a beszélgetések során. Sok kérdés elhangzott, hisz hívő életük sokak számára követendő példa. Milyen nehézségekkel küzdenek most? Hogyan tudnak megmaradni mosolygós, vidám, tevékeny embereknek, miközben komoly próbatételeken mentek nemrégiben keresztül? Tudniillik, egy évvel ezelőtt, a háború kitörése előtt közvetlenül, Sándor balesetet szenvedett a nagyberegi református templomban. Leesett a magasból. Súlyos állapotban került kórházba, ahol hónapokat töltött el. Életben maradása egy valódi csoda. Sokan imádkoztak felépüléséért és Isten jósága és könyörülete gyógyulásában megmutatkozott. „Elég neked az én kegyelmem” – üzente Isten az igén keresztül (2Kor 12, 9). Kell-e ennél egyértelműbb kijelentés Isten hatalmáról?

Az Úr kezébe tenni életünket és házasságunkat a legjobb döntés, amit hozhatunk. A házasság hete utolsó napján, csütörtökön a résztvevők elmesélték megismerkedésük történetét, kendőzetlenül napvilágra hozva saját gyengeségeiket, bukásaikat, kudarcaikat. Az eskü című film megtekintését követően a párok egymás kezét megfogva, és egymás szemébe nézve, elmondták házassági esküjüket, mintegy megerősítve egykori templomi fogadalmukat. Megható pillanatoknak lehettek tanúi a jelenlévők, átélve azt a szeretetet, amivel Isten mindenkit meg szeretne ajándékozni. 

Áldott hét volt. A cél, hogy házaspárként jobban figyeljünk egymásra, teljesült. De nemcsak alkalmi jelleggel fontos ám megélni a kölcsönös tiszteletet, megértést, figyelmet –, ez mindennapos szükséglet. Nap mint nap dolgozni kell párunk szeretetéért, aki, ha Istentől kaptunk társnak, akkor áldássá lesz számunkra. És mi is áldássá válhatunk a másik életében, ha Krisztusra figyelésünk nem lankad, nem alszik el. Ne felejtsük el, a magunk erejéből nem tudunk igazán szeretni! Szükségünk van „erősítésre”, ami a mennyei tisztaságból való, és amiről a Biblia így beszél az Isten és ember közötti kapcsolatra utalva: „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31,3b).

A házastárs Isten ajándéka az ember számára. Nem érdemként, hanem a kegyelem jeleként. Mert Isten tudja, hogy az embernek mire van szüksége a boldogsághoz és boldoguláshoz. Jobban ismer minket, mint mi magunkat. Legyen útravaló számunkra ez az ige: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása”( Jak 1,17) Az Úr áldja mindannyiukat!

Bodnár Diána