A III. Mezővári Gazda- és Őszinapon - Földműveseink szorgalmának elismerése

A szántóvető többnyire nem az az emberfajta, aki előtérbe helyezi magát, hanem egész esztendőben a háttérben meghúzódva szorgalmasan teszi a dolgát, abban reménykedve, hogy munkáját meghálálja a föld és megáldja a Teremtő, hogy erőfeszítései nyomán jut kenyér és mindenféle termény a család, valamint a közösség tagjainak asztalára.

Három évvel ezelőtt a Mezővári Gazda- és Őszinap életre hívásával a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet és a helyi református egyházközség vezetőit éppen az a cél vezérelte, hogy megköszönjék a helybeli gazdák fáradságos munkáját, ha csak egy rövid időre is, de rájuk tereljék a közösség tagjainak a figyelmét.

A település központjában álló Nemzetház udvarán már a reggeli óráktól kezdődően nagy volt a sürgés-forgás. A sátrak alatt burgonyát, füstölt árut, különböző zöldségféléket, mézet, száraz tésztát, fatálakat, dísztárgyakat és más kézműves termékeket lehetett vásárolni a helyi termelőktől. No meg savanyításra váró gyalult káposztát. A gyerekeket az ugrálóvár és a körhinta várta, aki pedig az éhét szerette volna csillapítani, az helyben sütött finom lángost kaphatott. Közben pedig már készülődtek a fellépők.

Az élelmiszeralapanyagok előállítása a háború árnyékában sokkal nehezebb, mint békeidőben, emlékeztetett rá Zán Fábián Sándor református püspök, helyi lelkész. Ezért is fontos megköszönni földműveseinknek az általuk végzett kitartó és fáradságos munkát. Nagyon remélem, hogy a most fellépő fiataljainknak sikerül mosolyt csalni azoknak az arcára, akik számunkra megtermelik a mindennapi betevőt, mondta.

A kulturális program során a község fiatalságának valamennyi korcsoportja képviseltette magát. Az óvodások zenés-táncos előadásuk során az őszt, annak színeit és hangulatát idézték meg, a Cseperedő Néptánccsoport tagjainak köszönhetően pedig betekintést nyerhettünk a Kárpát-medence különböző tájegységeinek a táncaiba. A Hangicsáló énekegyüttes előadása során képzeletbeli utazást tehettünk a régió különböző vidékein.

Immár második alkalommal került sor a Mezővári Gazda Díj ünnepélyes átadására. Ezzel a kitüntető címmel a szervezők azoknak a teljesítményét ismerték el, akik hosszú idő óta eredményesen foglalkoznak mezőgazdasági tevékenységgel. Az idei három díjazott: Szeles János, Józan István és Halász László.

A földműveseket köszöntve Kovács Sándor főszervező, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet elnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a helyi termelők kitartása, akaratereje és szorgalma másoknak, így fiataljainknak is például szolgál. Csak reménykedni tudunk benne, hogy mindig akad majd olyan személy, aki a szántóvetők nyomdokaiba lép. Kovács Sándor arra is rámutatott, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradása csak úgy lehetséges, ha mindig lesznek elegendő számban olyanok, akik tenni kívánnak ezért a közösségért. „Örvendetes, hogy ma ilyen szép számban gyűltünk össze, ami az összefogást és az együttműködést erősíti” – mondta.

Bejelentették, hogy tavaly Radvánszky Krisztina adományának köszönhetően sikerült a falu központját krizantémokkal díszíteni, idén pedig a Menyhárt család felajánlásából nyolcvan levendulatő került elültetésre.

Végül a gazdanap résztvevői megkóstolhatták azt a finom bográcsgulyást, amelyet a fiatal termelők készítettek és ajánlottak fel az ünnepség résztvevői számára.

Bintu József