Evangelizációs hét Tiszabökényben - Tárjuk ki szívünk ajtaját

A Glória Ifjúsági Központ adott otthont a június végi evangelizációs hétnek Tiszabökényben, melynek témája a megszentelődés útja volt. Péter apostol életén keresztül mutatta be Barta Elemér missziós lelkész, hogy milyen nehézségek vannak a keresztyén ember életében. Küzdelmek sorozatán keresztül jutunk el sokszor Krisztus keresztjéig, ahol leborulva tudjuk csak megérteni, mit tett értünk az Isten Fia. A sok próba célja, hogy lássuk meg és letegyük bűneinket az ő lábai elé, megvallva az ének szavait: „Jövök, semmit nem hozva, keresztedbe fogódzva”.

A hét vezérigéje az 1János 1, 9-ből szólt: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól”. Az evangélium megismertetése minden keresztyén ember feladata. Aki már hallott Jézus Krisztusról, és látta csodáit, vágyik rá, hogy az örömhírt megossza másokkal is. A június 20–24. között zajló esti istentiszteleteknek az volt a célja, hogy bátorítson, közeledésre buzdítson az Úr felé. A bizonyságtételek megerősítették, hogy Jézushoz csak úgy lehet jönni, ha megüresítjük magunkat, kitárjuk szívünk ajtaját, és letesszük büszkeségünket. Ha korábban voltak is problémáink, vagy éppen semmi komoly, akkor is érdemes végig gondolni, mit akarok az élettől. Mit akarok Istentől. Az, hogy nincs kapcsolatom a Teremtővel, nem fog mentesíteni az alól, hogy egyszer majd számot kell adnom a bűneimről. Mit tettem vagy nem tettem meg a földi életem során. Az örök élet ajándék Krisztusban, de nem jár automatikusan mindenkinek. Péter, hiába ismerte közelről Jézust, mégsem tudta, kicsoda ő addig a pontig, amíg meg nem tagadta. El kellett jutnia a felismerésig, hogy Jézus a Krisztus az Isten fia, aki azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet (lásd Lukács 19, 10). Sem nem többért, sem nem kevesebbért! Péter a Simon nevet viselte korábban, amikor még egyszerű halászember volt. Amikor megszólította Jézus, a halászhálókat hátrahagyva elindult, rábízva életét. Nem volt tanult ember, nem volt ékesszóló, mégis Isten kiválasztotta egy fontos feladatra! Beszélnie kellett másoknak az Isten hatalmas szeretetéről!

Ahogy Péternek, úgy nekünk, mai tanítványoknak is tudni kell, hogy nem véletlenül vagyunk a világon, céllal vagyunk teremtve. A kérdés, akarunk-e engedelmeskedni a szeretetteljes hívásnak, és merjük-e a régi életünket, mint koldusrongyainkat eldobni? Merjük-e felvállalni a hitünket? Akarjuk-e elnyerni az „élet koronáját?” Higgyük el végre, ha Isten királyi családjába tartozhatunk, megéri vállalni a nehézségeket, a próbatételeket, mert a jutalom nem marad el: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Máté 24, 13).

De kiket is hív Jézus? Téged és engem, kedves testvérem! Ha megnézzük, hogy kik vették körül földi élete során a Megváltót, láthatjuk, legtöbbször a társadalom számkivetettjei követték hűen. A koldusok, a betegek, a paráznák, a megvetettek hittek neki és hittek benne, kapaszkodtak bele. Ők megmenekültek. Nem úgy mint azok, akik eltelve a saját gőgjükben, eldobták az Isten igazságát akkor és ma is. Most még tart a kegyelem ideje, még lehet jönni őszinte bűnbánattal Krisztushoz. De holnap is?

Nekünk, embereknek nagy szükségünk van arra a békességre és lelki örömökre, amit csak a Golgota keresztjén meghalt Názáreti Jézus adhat meg. Kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Az evangelizációs héttel párhuzamosan a Tiszabökényi Református Egyházközség szervezésében délelőttönként gyermekhétre került sor a parókián. A fiatalok közötti szolgálat olyan cél, ami elengedhetetlen, ha Jézus tervére nézünk. Ő tudta, hogy a gyermekek a leghamarabb meghallják Isten szeretetteljes hangját és válaszolnak is rá. Csak a felnőttek kemény szíve az, ami sokszor visszatartja őket a folyamatos istenközelségtől. A családoknak választania kell, milyen értékrend szerint akarják a gyermekeiket nevelni. A keresztyén értékek bizonyítottan időállók. Imádkozzunk, hogy mind a gyermekek, mind a felnőttek, akik a kora nyári napokban hallhatták az evangéliumot, megnyissák szívüket Krisztus, és vele együtt egy új élet előtt. A megszentelődés útja itt kezdődik, és reménység szerint sok lelki gyümölcsöt terem majd Isten dicsőségére, az emberek javára.

Bodnár Diána