Egyházmegyei nőszövetségi csendesnap Salánkon - „Ne szűnjetek meg hálát adni”

Kárpátinfo hetilap

2024. 10. 21. – 16:53 / Közélet

Tudunk-e a nehézségek közepette is hálát adni? Az emberek többsége manapság leginkább panaszkodik. A háborús helyzetre, a szétszakítottságra, a megélhetési nehézségekre, a környezetében élők közönyére, de siránkozik a betegség, az elhagyottság miatt is, vagy éppen azért, mert a dolgok nem úgy történnek, ahogy ő akarja. Pedig ha körbenézünk, megláthatjuk, milyen sok mindenért adhatunk hálát naponta ebben a reményvesztett világban is. A bibliai Jeremiásnak igazán volt oka a panaszkodásra, mégis ezt mondja: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás sir 3, 21–23‬)‬‬. Ezt az igét választotta az idei megújulás éve mottójának a Kárpátaljai Református Egyház. Ehhez kapcsolódóan Máramaros-Ugocsa Egyházmegye Nőszövetsége Megújulás a hálaadásban címmel szervezte meg őszi nőszövetségi csendesnapját, melynek a salánki református templom adott otthont.

Az egyházmegye különböző gyülekezeteiből és a Beregvidékről érkezett nőtestvéreket Balogh Attila helyi lelkész köszöntötte. A szépen felújított templomban szívből jövően szólt az ének: „Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát!... Áldjad őt, mert … vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát naponként tölti ki rád: áldását mindenben érzed…”

„Az imádkozásban legyetek kitartóak és éberek: ne szűnjetek meg hálát adni” (Kol 4, 2) – szólt a figyelmeztetés Kardos Ágnes nevetlenfalui lelkésznő áhítatában. Ez az ige azt feltételezi, hogy imádkozunk, ám felhívja a figyelmet annak mikéntjére, minőségére: kitartóan, éberen és folytonosan. Így tudunk felkészülni a nehezebb időszakra is, hogy hitünkben megerősödve megmaradjunk. „Ne szűnjetek meg hálát adni” – folytatódik az ige. A hálaadásra nekünk van szükségünk, még a nehéz időszakban is, így emlékeztetjük magunkat, mennyi áldást, ajándékot kaptunk. Ezekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Eszünkbe jut-e most hálát adni például azért, mert van áramunk?... A hívő ember is szenved a próbák idején, de van reménye: nekünk olyan hatalmas Istenünk van, akié az ország, a hatalom és a dicsőség. Az Úr megtartja az övéit ma is, Ő ugyanaz, aki volt Dániel idejében…

„Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége” – idézte a zsoltárost (28,8) a Máramaros-Ugocsai Egyházmegye Nőszövetségének elnöke. Egyedül Isten ad hitet, hogy ne féljünk, bátorított Zán-Schramm Ibolya, aki köszöntötte és az Úr áldását kérte a megjelentek életére, szolgálatára.

A megújulás évének fentebb említett vezérigéjét választotta előadása alapjául Zán Fábián Sándor püspök. Az emberek kiszolgáltatottsága egyre nagyobb, ezért újra kell gondolnunk, mi mindent tett velünk az Úr, hogy tudjunk reménykedni, hogy igaz hittel tudjuk mi is vallani: „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” A próbákban, a nehézségekben is meg kell látnunk azokat a dolgokat, amelyekben megtapasztaltuk, milyen csodálatosan cselekedett az Isten. A mai helyzetben vágyjuk a békét, a fegyverek helyett mezőgazdasági gépeket szeretnénk építeni, szeretnénk, ha nem kellene a férfiak miatt aggódni, s hogy hazajöhessenek azok is, akik elmentek. Sajnos gyakran hajlamosak vagyunk emberekben bízni, emberektől várjuk most a háború végét is. Pedig az emberekben bízni – az a csalódás útja. Egyedül a teremtő és mindenható Isten tud véget vetni a próbáknak, hisz övé a hatalom égen és földön. Hozzá kell fordulnunk imádságban, kitartóan és éberen. Most, amikor nagy az elkeseredettségünk, most kell megújulni a hálaadásban, hogy reménykedni kezdjünk. Hálaadás ott van, ahol látjuk Isten jelenlétét az életünkben, s ott megjelenik az öröm. A legnagyobb örömforrás pedig: hogy meg vagyok váltva. Jézus neked is mondja: „Aki hisz énbennem, annak örök élete van”. Ezzel a hittudattal legyünk hát továbbra is kitartóak és éberek az imádságban, bízzunk Istenben, akinek ma is van hatalma megmenteni az ő népét, akinek terve van velünk, ezért megújítja irgalmát minden reggel. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk.”

A továbbiakban Molnár Georgina, a verbőci nőszövetség elnöke vetítőképes beszámolóban mutatta be szolgálati területeiket. Mint megtudtuk, az ige melletti közös töltekezésen túl ők végzik a templom és környéke szépítését, gondoskodnak minden héten arról, hogy az úrasztalán friss élő virág legyen, oroszlánrészt vállalnak a vendéglátásban, a gyülekezet kemencéjében egyedül sütik a kenyeret az úrvacsorához, illetve a gyermekhetekre és gyülekezeti alkalmakra, igés képeslapokat, mézeskalácsokat készítenek, aktívan részt vesznek a Kárpát-medencei Gazdaasszony Napokon, fontosnak tartják az értékek átadását a fiatalabb nemzedéknek. Vezérigéjük: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” (Zsolt 100, 2)

Az alkalmat – mely a vendéglátók által készített szeretetvendégséggel ért véget – a nagypaládi Szatmár énekegyüttes és a salánki nőszövetség énekszolgálata gazdagította. A résztvevők a lelki ajándékok mellett a salánki nőszövetség által ez alkalomra készített igés könyvjelzőt és egy-egy mézeskalácsot vihettek haza, melynek írása emlékeztet majd az itt elhangzottakra: „Ne szűnjetek meg hálát adni!”

Marton Erzsébet