Biogazdálkodás Kárpátalján - Mai kor: tömegtermékek Eldorádója

Amikor Beregszászon összefutottam Tüzes Pál batári farmergazdával, a Pán Eko biogazdaság vezetőjével, egy kávé melletti beszélgetés elején arra gondoltam, hogy váltunk néhány szót a kárpátaljai biogazdálkodás jelenlegi helyzetéről és további kilátásairól. Valószínűleg kevesen emlékeznek már rá, hogy bő negyedszázaddal ezelőtt vidékünkön egy kicsiny, ám annál lelkesebb csapat a biogazdálkodás mellett kötelezte el magát. Akadtak közöttük gyümölcs- és zöldségkertészek, mint sertés- és szarvasmarhatenyésztők. És természetesen méhészek is. A 12-15 fős csoport egy magyarországi tanfolyam elvégeztével annak rendje és módja szerint vizsgát is tett, közülük pedig a későbbiekben néhányan megszerezték termékeikre a bio minősítést igazoló tanúsítványt. 

– Sajnos a boldog békeidőket a háborús évek váltották fel…

– És ne feledjük, hogy azelőtt pedig a pandémia tört derékba minden olyan kezdeményezést, amely a kárpátaljai turistaforgalom növelését célozta volna meg. Immáron négy esztendeje próbáljuk túlélni ezeket a nehéz időket – emlékeztet rá beszélgetőpartnerem. – És valóban a túlélésről van szó. Tegyük hozzá, nemcsak ezzel a borzalmas, háborús teherrel sújtott országban, hanem az egész fejlett nyugati világban. 

– Számomra nagyon meglepő ez a kijelentés, hisz a médiából más sem jön le, mint hogy az uniós tagországok milyen erőfeszítéseket tesznek a zöld átállás érdekében, és hallunk már a részbeni sikerekről is, hogy a környezetkárosító anyagok jelentős csökkentése révén meg tudjuk menteni a bolygónkat a pusztulástól. Ezzel szemben Ön azt állítja, hogy a biotermékek mára csupán egy nagyon szűk réteg érdeklődésére számíthatnak.

– Pontosan így van. Németországban, amelyik kétségkívül a zöld gondolat zászlóshajója, vásárlói érdeklődés hiányában sorra zárnak be a nagyáruházak biotermékeket árusító részlegei. Vidéken még egyesek, úgymond, tartják a frontot, de ez a csata jelenleg mindenképpen vesztésre áll, még a jóléti államokban is. 

– Hogyan történhetett mindez?

– Egyrészt mert ott is szorítani kell a nadrágszíjon a gazdasági gondok miatt. De ez nem csak pénzügyi kérdés. A mostani fiatalabb nemzedék tagjai – s ezzel senkit sem akarok megbántani – a nagy élelmiszergyárak tömegtermékein nőttek fel. Az ő ízlésviláguk már így alakult ki, gondoljunk csak a sok félkész termékre. Persze még ők is emlegetik a nagyi finom, semmihez sem hasonlítható házias jellegű ételeit, de arra már egyszerűen nincs lehetőségük, hogy órákat töltsenek főzéssel a konyhában.

– Ilyen körülmények között mit hozhat a jövő? Például a Tüzes Pál által forgalmazott, Pán Eko névjeggyel előállított termékek – lekvárok, gyümölcslevek, mangalicából és szürkemarhából készült hústermékek – számára.

– Tudni kell, hogy az egykori Ugocsa vármegye területén található Batár községben bő másfél évtizeddel ezelőtt lekvárfőző és üdítőkészítő műhelyt, valamint egy bemutató- és kóstolótermet alakítottunk ki, hogy az ide látogatók méltó körülmények között tudják megkóstolni a fent említett termékeket. Mint már említettem, a mostani időszak legfőképpen a túlélésről szól, hisz a turisták jelentős része elmaradt. Ám ha beköszönt a béke, mindenképpen számítunk azokra a tudatos vásárlókra, akik számára fontos az egészséges életmód, és fontosak a natúr termékek is. Mivel született optimista vagyok, nagyon bízok abban, hogy ha véget ér ez a sok szenvedést hozó háborús időszak, akkor a természetes módon előállított áruk iránt érdeklődők száma is jelentősen növekszik majd. 

Kovács Elemér

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---