Újabb emlékjelet állítottak a csongori „ócska” temetőben - Értéket hagyni magunk után

Csongor határában „hullámsírok” nyomai jelzik az egykori temető helyét. Az itteniek „ócska” temetőnek nevezik ezt a részt, ahol öreg almafák őrzik az itt eltemetettek nyugalmát. A település vezetése, a KMKSZ helyi alapszervezete emlékpark létesítését tervezi itt, ahol az ide látogatók megismerkedhetnek a falu ősi múltjával és temetkezési szokásaival. Néhány évvel ezelőtt meg is tették az első lépéseket: ezen a helyen állították fel a falu névtábláját, a mellette álló emléktábla pedig arról tanúskodik, hogy itt bronz- és vaskori temetkezési emlékeket találtak, idén december elsején pedig a Bethlen Alap támogatásával a Dicső pedagóguscsaládnak állítottak síremléket, akik meghatározó személyiségei voltak a település oktatási, kulturális életének.

A szűk körben megtartott avatóünnepségen Nagy Sándor iskolaigazgató, a KMKSZ alapszervezetének elnöke arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy a csongori „ócska” temetőbe a honfoglalás óta temetkeztek. Erről tanúskodnak a „hullámsíros” temetkezési formák, melyek egy-egy nagyfamíliának, vagy ahogy itt hívták őket, a hadaknak – Hadar Baksa, Csákány, Tamási stb. – adtak végső nyughelyet. Ezek a hadak együtt éltek, együtt ültek a templomban és együtt is temetkeztek. Mint megtudtuk, ebbe a temetőbe a második világháború végéig temetkeztek, ám mára csak egy síremlék felső gúla alakú része maradt fenn a következő felirattal: „Itt nyugszik vámosatyai Dicső Endréné, szül. vámosatyai Dicső Piroska gyermekeivel. Szül. 1863 október 9., meghalt 1927. augusztus 31.” Dicső Endre 84 évesen, 1941. március 18-án halt meg, valószínűleg őt is ide temették.

A család történetét kutatva Nagy Sándor megtudta, hogy a Vámosatyáról származó Dicső Endre és Dicső Piroska 1880 keltek egybe, a frigyből 14 gyerekük született, közülük heten érték meg a felnőttkort. Az édesapa egyházi tanítóként tevékenykedett Csongoron 1876 és 1903 között, majd az állami iskolának volt az igazgatója. Legidősebb lányuk, és a tizedik gyermekként 1896-ban született Endre fiuk szintén tanító volt. A család 1944-ben költözött el Csongorról, azóta nem tudnak róluk semmit. Viszont a hét évvel ezelőtt megtalált síremlék helyén most már méltó emlék őrzi nevüket.

„Aki a múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli” – kezdte köszöntőjét a Szent István-i gondolattal Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke. Minden korban voltak olyan emberek, akik hűen szolgálták közösségüket. Akárcsak a Dicső család, akik a nemzet napszámosaiként itt értéket teremtettek, nyomot hagytak maguk után. Gulácsy hitet tett amellett, hogy ma is vannak, s a jövőben is lesznek, akik lelkiismeretes, odaadó munkájukkal a közösség építéséért, megmaradásáért fáradhatatlanul tesznek.

Ifj. Pocsai Sándor helyi református lelkész a 74. zsoltár 2. versét helyezte a megjelentek szívére: „Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, amelyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, amelyen lakozol!” Azért emlékszik még ma is ez a közösség a Dicső családra, mert értéket hagytak maguk után. Nagy ajándék az, amikor az emberek használják az Istentől kapott tálentumokat. Akkor van értelme megállni és emlékezni, ha mi magunk is arra törekszünk, hogy értéket hagyjunk magunk után, hogy másokban is felébresszük ezt a vágyat. Az Úr eszközként használta a Dicső családot, engedjük, hogy mi is hasznos eszközök lehessünk Isten kezében. Ő megemlékszik gyülekezetéről, és rólunk is, ha betöltjük küldetésünket. Nem csak lenni, de élni kell, értéket, lelki értéket teremteni – ez a feladatunk, fogalmazott a lelkész.

A megemlékezést – mely koszorúzással és a Himnusz eléneklésével ért véget – Orosz Alexa és Marton Alexa Kszénia, a helyi gimnázium tanulóinak alkalomhoz illő szavalatai, illetve Csákány Ágnes kántor énekszolgálata tette igazán felemelővé.

Kósa Eszter