A Magyarországi Református Egyház püspökének kárpátaljai látogatásán - A próbákban nem elbuktunk, hanem megerősödtünk

2022. február 24-én megváltozott az élet Ukrajnában, így Kárpátalján is. A háború igencsak nehéz helyzet elé állította az itteni népeket. S a bajban ismerszik meg a barát, tartja a mondás. Magyarország kormánya, egyházi és karitatív szervezetei nyomban a bajbajutott szomszéd, az itt élő magyar nemzetrész segítségére sietett. És a segítségnyújtás egész évben nem szűnt meg. 

Néhány nappal a háború kitörése után a Magyarországi Református Egyház (MRE) főgondnokai, majd négy püspöke az akkor megválasztott köztársasági elnökkel szolidaritási látogatásra érkezett Kárpátaljára, hogy kifejezzék együttérzésüket és támogatásukról biztosítsák az ittenieket. Az MRE és az MRSZ évet is úgy zárta, hgy Kárpátaljára látogatott. 

Az év utolsó napjaiban az MRE lelkészi elnöke, Balog Zoltán püspök, Molnár János főgondnok, Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) elnöke, valamint Katona Viktória, az MRSZ ügyvezető igazgató helyettese ismét vidékünkre látogatott, hogy találkozzanak a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) vezetésével, tájékozódjanak a jelenlegi helyzetről, s nem utolsó sorban, hogy megerősítsék: a kárpátaljai református közösség nincs egyedül. 

A Kárpátaljai Református Egyház Püspöki Hivatalában megtartott megbeszélést követő sajtótájékoztatón Balog Zoltán elmondta: „Az évet néhány nappal a háború kitörése után egy látogatással kezdtük, s a most búcsúzó 2022-es évet is egy hasonló látogatással kívánjuk lezárni, és megnyitni a reménység évét. A reménység a keresztyén ember számára elsősorban Jézus Krisztust jelenti. Mi szeretnénk átélni és egymással megélni a Krisztusba vetett reménységet, hogy az életünknek a végső állomása az Jézus Krisztus. Ezért vagyunk együtt, hogy ezt a reménységet egymásnak is adni tudjuk”, mondta a püspök. „A testvérnek a szavában Krisztus mindig erősebb, mint a mi sajnos néha kételkedő gondolatainkban, mi ezt a testvéri szót hoztuk, hogy reménykedjünk együtt, erősítsük egymást a reménységben, és a testvéri szót kaptuk azoktól, akik itt maradtak, akik kitartanak, akik hűségesen szolgálnak.” A jövővel kapcsolatosan kifejtette: „Bizony sok a tanácstalanság, hogy mit hoz a következő év. Egy biztos: Jézus Krisztus a mi reménységünk, úgyhogy mindenkinek Isten áldását kívánom a reménység esztendejéhez. Akár így, akár úgy alakul a világ sorsa, a mi kezünket Jézus Krisztus fogja, Istennek a kezében vagyunk, és ő egészen biztos nem fog elhagyni bennünket.”

Az elmúlt esztendővel kapcsolatosan Balog Zoltán elmondta, hogy az „Magyarországon, különösen a református egyház világában Kárpátalja éve volt. Nem akartuk, hogy így legyen, így lett, de az isteni csodának az egyik legfontosabb jellemzője, hogy a rosszból jót csinált: ma sokkal közelebb érezzük magunkhoz Kárpátalját, mint akár egy vagy tíz évvel ezelőtt. Segítjük az ittenieket és imádkozunk értük. Hálával tekintünk azokra a lelkipásztorokra, meg mindenki másra – tanítókra, orvosokra, óvónőkre, édesanyákra és édesapákra –, akik itt kitartanak, és nem adják fel az életüknek a reményét, mert ,,az élet él és élni akar” – ahogy Ady Endre mondja. Ilyen a magyar élet, hát még a Krisztusban gyakorolt élet! Az nemcsak élni akar, hanem élni is fog! Azt kérjük az Úristentől, hogy mi ne fáradjunk bele a békéért folytatott imádságba és a segítségbe. Fáradjanak bele azok, akik a háborút folytatják, azok meg minél előbb” – zárta gondolatait Balog Zoltán.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház újonnan megválasztott püspöke kifejtette, hogy bármilyen nehéz is volt az elmúlt év, van miért hálát adnunk. Arról is tájékoztatott, hogy a KRE missziói bizottsága úgy döntött: bár véget ért a hálaadás éve, a hálaadást nem fejezik be – Hálaadás a reménységért lett a 2023-as év mottója. Visszatekintésében a püspök úr elmondta: ez a próbatétel, ami ért bennünket, a háború árnyékában töltött tíz hónap az egész Kárpát-medencei magyarságot összekovácsolta. „Az értünk való könyörgés, a támogatás, amit kaptunk, az azt mutatja, hogy az isteni gondviselés az emberi kezek által elért hozzánk, és az itt élő emberek megtapasztalták – úgy az egyházban szolgálatot végző emberek, mint a civil lakosság –, hogy a magyar nemzetnek van segítő szándéka és képessége arra, hogy egy nehéz helyzetbe került közösséget támogassanak. Ez biztonságérzetet ad lelkészeknek, családoknak, gyülekezeteknek, közösségeknek, hogy kitartsanak. Én ezért vagyok hálás”, mondta. „Isten szeretete és gondviselése különösen megmutatkozott Kárpátalja iránt, mert a béke szigete lehetett Ukrajnában, nagyon sok menekült talált itt oltalmat, és nagyon sok emberre illik, hogy az irgalmas samaritánus példája megfogta őket, és olyan lelkületű emberek lettek, akik tudnak, akarnak segíteni. Hiszem, hogy mindazok, akik a tanítvány nevében tettek embertársaikért, megkapják mennyei jutalmukat. Ezt a lelki dolgot tartom a legfontosabbnak. 2022 minden nehézség ellenére egy áldott év volt számunkra, mert a próbákban nem elbuktunk, hanem megerősödtünk” – mondta Zán Fábián Sándor. 

A nap folyamán a magyarországi vendégek ellátogattak a KRE Diakóniai Központjába, ahonnan Nagy Béla igazgató irányítása mellett újabb MRSZ-segélyszállítmányt indítottak útra a háború sújtotta vidékekre. Majd látogatást tettek a Diakóniai Központ által működtetett krízisotthonba, ahol egy négygenerációs menekült családdal találkoztak, akik hálás szívvel mondtak köszönetet a szeretetteljes befogadásért, a támogatásért. A későbbiekben a püspöki hivatalban találkoztak a Sámuel Alapítvány égisze alatt működő munkácsi családtípusú gyermekotthon szüleivel, gyermekeivel, akiknek ajándékot adtak át, s el is beszélgettek velük a jövőről. Majd Mezőváriban Menyhárt István lelkész otthonába, illetve a helyi cigányóvodába látogattak el.

Marton Erzsébet