A „Health4al” nemzetközi program zárókonferenciáján - Helytállás nehezített pályán

Szemünk fénye a gyermek. Akit óvunk és féltünk. S amikor megbetegszik, mindent megteszünk gyógyulása érdekében. Ám az élet gyakran ennél bonyolultabb helyzeteket teremt. Ugyanis az is előfordul, és sajnos nem is oly ritkán, hogy a szülők csak a gyerekük megszületése után néhány év elteltével veszik észre, hogy szemük fénye elmarad a fejlődésben. A kezelés természetesen attól függ, hogy a gyereknél megállapított rendellenesség milyen jellegű.

A Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat és a magyarországi Rejtett Kincsek Down Egyesület két éven át tartó közös projekt keretében a koragyermekkori intervenció komplex fejlesztését valósította meg. A születéskor vagy később szerzett rendellenességgel érintett, néhány hónapostól hatéves korú gyermekekig, illetve azok hozzátartozói segítése mellett sor került a kicsikkel foglalkozó szakemberek továbbképzésére, a különböző szakterületek közötti együttműködés erősítésére. Az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósult program zárókonferenciájára a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán került sor.

A beregszászi máltaisok évek óta igazi szeretetszolgálatot látnak el akkor, amikor a különleges fejlesztést igénylő gyerekek ügyét felkarolták, hangsúlyozta köszöntőjében Békésyné dr. Lukács Angéla, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Többszörösen nehezített ez a pálya, különösen meglátszik ez akkor, amikor a pandémia idején kell helytállni.

Babják Zoltán, a Beregszászi kistérség polgármestere köszönetet mondott a szeretetszolgálat munkatársainak azért, hogy a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjainak, a sérült gyerekeknek nyújtanak hathatós segítséget, levéve a terhek egy részét a különböző állami szolgálatok szakembereinek a válláról.

Az elmúlt két esztendő gyümölcsöző munkájáról, a kiterjedt kapcsolatépítésről Makuk János, a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat elnöke számolt be, aki többször hangsúlyozta, hogy a most lezárult projektnek komoly előzményei vannak. Hisz a butapesti Pető Intézettel – évekkel ezelőtt még így hívták az intézményt – több mind fél évtizede alakítottak ki hatékony együttműködést. És ekkor vált nyilvánvalóvá az is, hogy a hozzájuk forduló olyan szülőknek, akik idegrendszeri károsodást szenvedett gyermeket nevelnek, igazából nem tudnak hatékonyan segíteni. Ekkor léptek kapcsolatba a magyarországi Rejtett Kincsek Down Egyesület vezetőivel, s nyújtották be később közös projektjüket. A mögöttünk hagyott két év során több mint ötezer gyereket vontak be a fejlesztésbe, számos szakembert képeztek ki, s Beregszászon jelentősen javultak a képzési feltételek. A szeretetszolgálat erre kijelölt épületében megtörtént az akadálymentesítés, a gyerekbarát környezet kialakítása, valamint komoly összeget tudtak költeni a mozgásfejlesztő eszközök beszerzésére, amelyet a rászorultaknak kölcsön tudnak adni. Az igazgató kiemelte: gyorsan híre ment tevékenységüknek, s annak, hogy sok esetben jelentős javulás tapasztalható a sérült gyerekeknél, s így erőteljesen megnövekedett az érdeklődés munkájuk iránt. Öröm látni minden apró eredményt, fejlődést, s legfőképpen azt, hogy a gyerekeknek, a szülőknek visszaadták a reményt a teljes értékű élethez. Makuk János a közeljövő terveiről szólva hangsúlyozta, hogy ha nem is ilyen intenzív formában, a munka tovább folytatódik, hisz például nagyon fontos, hogy ne csak a szülőket, hanem a védőnőket és óvónőket is tájékoztassák az általuk nyújtott szolgáltatásokról, s arról, hogy milyen problémák esetében tudnak hatékony segítséget nyújtani.

Kisari Károly, a Rejtett kincsek elnöke beszámolt arról, hogy a szervezet tízéves fennállása óta milyen eredményeket értek el, s ez nem csupán a fogyatékkal élő gyerekek rehabilitációjára vonatkozik, hanem a családtagokkal, valamint a különböző intézményekkel kialakított együttműködésre is.

Az egyik kárpátaljai szakember, Hudák-Tóth Szabina előadásában annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a gyerekeknél mennyire fontos a rendellenesség korai felismerése, hisz a korai fejlesztés célja éppen a lemaradás csökkentése, amely a mozgásfejlődésre ugyanúgy hat, mint a beszéd, illetve az érzelmi, szociális fejlődésre.

Csuka Pál, a Semmelweis Egyetem Pető András Karának nemzetközi kapcsolatokért felelős koordinátora beszámolt arról, hogy az elmúlt hét évben a konduktív pedagógia meghonosítása és elterjesztése terén milyen jelentős eredményeket sikerült elérni a Kárpát-medence különböző országaiban.

Felolvasták Katona Viktória, a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lelkészigazgatójának a konferencia résztvevőinek írt levelét, amelyben beszámolt arról, hogy a különböző terápiás kezelések hatására milyen pozitív változásokat tapasztaltak a növendékek viselkedésében. Szűcs Zoltán, az egyik speciális bánásmódot igénylő lánygyermek édesapja szintén köszönetet mondott a fejlesztési lehetőségekért, ugyanakkor rámutatott arra, hogy Kárpátalján milyen nagy szükség lenne helyi szakemberekre, például magyar nyelvű logopédusokra.

Zárszavában Makuk János annak a reményének adott hangot, hogy a Rákóczi Főiskolán hamarosan olyan szakok indulnak majd, amelyek a fogyatékkal élő gyerekek testi-értelmi fejlődését célozzák meg.

Kovács Elemér