Kvintesszencia, törekvés a tökéletes felé - Kopriva Attila jubileumi kiállítása a Munkácsy Mihály Magyar Házban

A művészet nem csupán az alkotó egyéni látásmódjának sajátos eszközökkel való kifejezése, hanem egyben törekvés a tökéletes, a dolgok lényege, legjava felé. Ez egyébként nem csupán a művészekre jellemző, hanem általános emberi tulajdonság, hangzott el Kopriva Attila jubileumi kiállításának megnyitóján, melyre a Munkácsy Mihály Magyar Házban került sor. A tárlatot a közönség hatalmas érdeklődése övezte.

Köszöntőjében Tarpai József, az intézmény igazgatója arra emlékeztetett, hogy az ötvenedik születésnapját ünneplő Kopriva Attila nemcsak festőként, hanem szobrászként is maradandót alkotott. Ezek egyike az intézmény bejárati részén elhelyezett Munkácsy Mihály-mellszobor. Tarpai József beszámolt arról, hogy a Magyar Kormány támogatásával sikerült megvásárolni Erdélyi Bélának, a kárpátaljai festőiskola egyik alapítójának szülőházát, amely a munkácsi vár alatt található. Az a terv, hogy itt alkotóházat, kisebb múzeumot alakítanak ki, s ennek megtervezését Kopriva Attila vállalta magára.

Andrij Csebikin, az Ukrán Festőművészek Szövetségének elnöke arról szólt, hogy Kopriva Attila képein keresztül egy színes, végtelenül izgalmas világ tárul elénk, amelyből árad a szülőföld szeretete. Dinamikus, expresszív látásmód jellemzi az alkotót.

Borisz Kuzma, az Ukrán Művészeti Szövetség kárpátaljai tagozatának elnöke az itt látható képek kapcsán arra az izgalmas kérdésre kereste a választ, hogy a XXI. század harmadik évtizedében festőművészeink ecsetje alól miért kerülnek ki viszonylag kevés számban realista alkotások. A válasz kézenfekvő. Mivel ma már számos technikai eszköz – fényképezőgép, videó, nyomtató stb. – áll rendelkezésre a valóság hű ábrázolására, illetve leképezésére, a képzőművészet iránt fogékony közönséget jelenleg inkább az alkotó lelkének rezdülései érdeklik, és az a látás-, illetve kifejezésmód, amellyel láttatja az őt körbevevő világot.

Erfán Ferenc, az Ungvári Boksay Múzeum igazgatója köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy az itt kiállított művek azért olyan izgalmasak, mert abba az alkotófolyamatba engednek betekintést, ahogyan Kopriva Attila művei megszületnek. A festményeken éppúgy érződik az expresszionista, mint az impresszionista hatások, de leginkább az egyszerűségre, a letisztult formákra való törekvés, ami már a képző- illetve iparművészek sajátja.

Kopriva Attila köszönetet mondott a kiállítás szervezőinek azért, hogy ilyen nagyszerű bemutatkozási lehetőséget teremtettek számára szülővárosában, Munkácson. A saját művészeti világáról, az alkotói törekvéseiről szólva elárulta, hogy továbbra is a különböző színfoltok általi képi komponálást részesíti előnyben, és izgalmas feladatként, kihívásként éli meg a festményein a háromdimenziós formák ábrázolását. A művész számára fontos az oktatás, mivel diákjai részéről rengeteg impulzus éri. Kopriva Attila nemcsak tanít, hanem egyben tanul is. A mai képzőművészek elé példaként lehet állítani Erdélyi Bélát, hangsúlyozta az alkotó, akinek lehetősége lett volna, hogy akár Párizsban, akár Münchenben tovább építse festői karrierjét, ám ő hazajött, hogy szülőföldjén hasznosítsa tudását, útravalóval lássa el az utána következő festőnemzedék tagjait.

A megnyitó résztvevői Olekszij Margacsev szaxofonjátékában gyönyörködhettek.

Kovács Elemér