Kárpátalja | 2021. 04. 30. – 10:56 |
Fotó: Marton Erzsébet

Anyának lenni a legnagyobb ajándék. De nem mindenki azonos úton válik azzá. Van, aki a szíve alatt hordja kilenc hónapig gyönyörű „terhét”, van, akinek hosszú évek fájdalmas várakozása utána szívében születik meg a gyermeke. Akire a kórházakban „felejtettek” között, vagy gyermekotthonban talál rá… Ebben a folyamatban nyújt segítséget a beregszászi székhelyű Sámuel Alapítvány, amely a Beregszászi Református Egyházközség bázisán húsz évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy reményt adjon az árva, illetve elhagyott gyermekeknek arra, hogy szerető családokban nőhessenek fel, és segít házaspároknak is szülőkké, családdá válni. 

A Sámuel Alapítvány vezetősége május első vasárnapja közeledtével találkozóra hívta az örökbefogadó szülőket, hogy

az ünnep alkalmából köszöntsék az örökbefogadás által anyává lett nőket.

A református templom melletti gyülekezeti teremben Sipos Géza elnök üdvözölte a megjelenteket. Elmondta, hogy az alapítvány támogatásával ma Kárpátalján 8 családtípusú gyermekotthon működik, egy befogadó, egy gyám-, és 16 örökbefogadó család „született”, így 98 gyermek került biztonságos, rendezett körülmények közé, szerető szülőkhöz.

Az alapítvány a sajtón keresztül ezzel a rendezvényével is motiválni, bátorítani szeretné az örökbefogadást fontolgató a házaspárokat, hisz minden esetben bebizonyosodott: ezek a gyerekek is áldássá tudnak válni, szeretetet, fényt hoznak a család életébe.

Az alkalom ezúttal Páll Irén beregrákosi lelkésznő – aki férjével szintén örökbefogadó szülő: két nagy fiuk mellé egy kislányt kaptak így ajándékba – a szeretet fontosságát kiemelő áhítatával vette kezdetét, aki a Példabeszédek könyvéből a derék asszony dicsérete alapján domborította ki, hogy az asszonyt a könny, a szenvedés, a szeretet, az öröm, a siker, a fájdalom formálja igaz gyönggyé, anyává.

Akire fontos feladatot bízott az Úr: Isten félelmére nevelni a rábízott, ajándékba kapott gyermeket. 

Békésyné dr. Lukács Angéla, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja az édesanyák feltétel nélküli szeretetét emelte ki, amely által fejlődünk igaz emberré, megtanulunk bízni. Hitet tett amellett, hogy minden édesanyához megérkezik a gyermek, csak más időben, más módon. Ám amikor a gyermekkel megszületik a család, már nem számít, mi módon lettünk családdá, csak az a fontos, hogy együtt vagyunk, szerethetünk és bennünket is szerethetnek.

A diplomata Szilágyi Mátyás főkonzul nevében virággal köszöntötte az örökbefogadó édesanyákat. 

Két főiskolás tolmácsolásában elhangzott Varga Erzsébet Anyák napja, és Dsida Jenő Édesanyám keze című verse, majd Ilosvay Mária, a beregszászi és Kiss Lívia, a viski családtípusú gyermekotthon anyukáinak vezetésével kötetlen beszélgetésre került sor. A jelenlévők sokszor könnyeikkel küszködve mondták el, milyen út vezetett odáig, hogy ma boldog családnak mondhatják magukat. Ilosvay Marika bizonyságtételében hálatelt szívvel számolt be róla: Isten a három saját mellett tizenkét nevelt és egy örökbefogadott gyermek életét bízta rájuk.

Férjével, Attilával elsősorban olyan sérült gyerekeket hoztak el kórházakból, gyermekotthonokból, akik senkinek sem kellettek. Amikor létszám miatt egy általuk megszeretett halmozottan sérült kisfiú létszámtúllépés miatt már nem kerülhetett a családtípusú gyermekotthonba, akkor örökbe fogadták… 

A Visken élő Kiss házaspár is két saját fiuk mellett vállalta a családtípusú gyermekotthon szülőségét. S hogy mennyire hozzájuk nőnek ezek a gyerekek, azt bizonyítja, hogy amikor egy testvérpár egyikét távol élő vérszerinti rokonok el akarták vinni, kezdeményezték az örökbefogadásukat, hogy együtt maradhassanak… Sikerült!

Ezen a délelőttön igen sok szívbe markoló történetet hallottunk arról, hogyan jutottak el házaspárok az örökbefogadásig. Vannak, akik hosszú éveket vártak gyermekáldásra, alávetették magukat mindenféle orvosi kezelésnek, mégsem születhettek meg ezek a kívánt gyermekek. Vagy a nagycsaládot tervezőknél az első, esetleg második után nem érkezett az újabb várt áldás. Van, akik betegen született, majd elveszített gyerekek után genetikai okokból nem vállalhattak újabb szülést. De gyermekre, családra vágytak… A résztvevők közül többen elmondták, hogy az örökbefogadás mellett döntés után bizony olykor kemény csatát kellett vívniuk a szülőkkel, nagyszülőkkel, s le kellett győzniük a környezetük rosszalló megjegyzéseit is.

Az élet viszont mindannyiszor bizonyította: ezek a gyerekek is áldássá tudnak válni,

örömet, fényt visznek a családok életébe, s a korábban az eljárást ellenzők is boldog nagyszülőkké, dédszülőkké válnak…

A találkozó végén az alapítvány munkatársai egy-egy ige kíséretében virággal, mézeskalácsszívvel köszöntötték a jelenlévő édesanyákat. 

Marton Erzsébet

  • Örökbefogadó anyák köszöntése a Sámuel Alapítványnál
  • Örökbefogadó anyák köszöntése a Sámuel Alapítványnál
  • Örökbefogadó anyák köszöntése a Sámuel Alapítványnál

Kövessen minket a Facebook és az Instagram oldalainkon.
Iratkozzon fel a Telegram csatornánkra is.
Legyen jól informált!