Perényi Zsigmondra és az aradi vértanúkra emlékeztek Beregardóban - Hazájukat jobban szerették életüknél

A magyar nép történelmében több olyan esemény, szabadságharc is van, amelyik ugyan gyászos véget ért, mártír vezéregyéniségeik mégis erőt adnak a ma nemzedékének is. Példaként állnak előttünk, hogyan lehet önzetlenül, kitartóan és áldozatkészen olyan igaz ügyek mellé állni, melyek nemzetünk megmaradását biztosítják. Ezek között is kiemelkedő helyet foglal el az 1848-49-es szabadságharc, melynek áldozataira október hatodikán, az aradi vértanúk kivégzésének napján emlékezik a magyarság szerte a nagyvilágban. Beregardóban a Perényi Kultúrkúria – a forradalom leverését követően szintén mártírhalált halt Perényi Zsigmond szülőháza – előtt a KMKSZ Beregszászi Alapszervezete szervezésében került sor a megemlékezésre.

A megjelenteket Riskó Márta, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceum tanára köszöntötte, aki a történelmünk nagyjainak máig ható irány- és példamutató életét állította a ma nemzedéke elé.

A magyar nemzet életében a szabadság, a szabadságért vívott küzdelemnek mindig különösen fontos helye volt. Azok a hősök, akik a szabadságért áldozták életüket, a magyar nemzet legszeretettebb fiai, legnagyobb hősei – kezdte emlékező beszédét Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja.

Aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az aradi vértanúk mellett Perényi Zsigmondnak – akinek egyetlen „bűne” a Habsburg-ház trónfosztását békés úton megoldani kívánó Függetlenségi Nyilatkozat aláírása volt, s amiért az életével fizetett – a szabadság, a haza védelmében tanúsított kiállása máig ható üzenet: megalkuvás nélküli hűség a hazához, a nemzethez. Mint ahogy a békés haladás híve volt Perényi, úgy kell nekünk is békésen, de állhatatosan kiállni anyanyelvünk, jogaink, anyanyelvi intézményeink megőrzése mellett. Ebben a küzdelemben pedig a nemzeti kormány továbbra is segíti és támogatja a kárpátaljai magyarságot, biztosított a főkonzul.

Amikor a vértanúkra emlékezünk, rácsodálkozunk, mire képes az ember Isten kegyelmével: életét is kész feláldozni az igaz ügyért, a szabadságért, a hazáért – kezdte beszédét Molnár János római katolikus esperes.

A beregszászi plébános arra is felhívta a figyelmet, hogy a keresztény világban ma is vannak, akik nem alkusznak, akik hősiesen, sokszor életük árán is kiállnak a szabadságuk, a hitük, Jézus mellett.

Az 1848-49-es szabadságharc fontosságát jelzi, hogy még ma is emlékezünk hőseinkre, akik a mostani nemzedéknek is példát mutatnak, kezdte megemlékezését Molnár D. István történész, a KMKSZ Beregszászi Szervezetének elnöke. Aki báró Perényi Zsigmond életútját felidézve arra hívta fel a figyelmet, hogy nem az ifjúi hevesség vezette a szabadságharcosokat, hisz Perényi Zsigmond 64 éves volt a forradalom idején. Ám élettapasztalatával, higgadtságával, megfontoltságával példaként állt a szabadságharc vezetői előtt. Kossuth Lajos is felnézett rá: „Neked, te kimagasló alak, ki abból az időből oly páratlan egyedül állasz, neked leborulok emléked előtt... Mesterem!” – írta. Ennek a vértanúnak az élete – akinek fejfáján az olvasható, hogy meghalt, mert jobban szerette hazáját, mint az életét – hatással volt korára, de a ma nemzedékére is. És elgondolkodásra ad okot: mit tehetünk mi ma nemzetünkért, a szülőföldünkön való megmaradásért…

A megemlékezésen – melyet a Himnusz és a Szózat eléneklése foglalt keretbe és koszorúzással ért véget – a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Líceum diákjai emlékeztek az 1848/49-es vértanúkra, mártírokra, a beregardói református gyülekezet énekkara pedig Fring Erzsébet vezetésével alkalomhoz illő énekkel szolgált.

Marton Erzsébet